Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-54

4491 Az Országgyűlés 54. ülése, 1989. június 29-én, csütörtökön 4492 zon létre egy emberi jogi állandó bizottságot. Ez a bizottság vegyen részt a törvények előkészítésében, és a törvényjavaslatokról mondjon véleményt az Országgyűlés előtt. A továbbiakban a törvénytervezet alternatív szolgálatra vonatkozó részének néhány fontos kérdéséről szeretnék véleményt mondani. Ilyen kérdés a kérelmek elbírálása. Ebben a társadalmi bizottságoknak kulcsszerepük lesz. A bizottságok összetételét a törvényjavaslat nem tisztázza. Kárpáti képviselőtársunk hozzánk eljuttatott nem hivatalos anyagából értesültünk arról, hogy pszichológus tagja lesz a bizottságnak. Javaslom, hogy emellett pedagógus, orvos, jogász, filozófus tagok vegyenek részt abban. Az ülés első napján kézhez kapott törvényjavaslat újabb változatában a 6. paragrafusban szerepel a honvédelmi törvény 26. c) paragrafusát kiegészítő 3. pontban, hogy lelkész és katona tagja is lesz a bizottságnak. Véleményem szerint a bizottságok jobb működését szolgálná, ha sem lelkész, sem katona tagja nem volna. A katona részrehajló lehet saját testülete irányában, a lelkész elfogult lehet azoknak a kis vallási közösségeknek a tagjaival szemben, akik éppen a történelmi vallásoktól eltérő nézeteket vallanak. Kérem elnök urat, hogy javaslatomat tekintse módosító indítványnak, és tegye szavazás tárgyává a 6. § alatt a 26. c) paragrafus (3) ponttal történő kibővítésének elhagyását. Feleslegesnek ítélem meg, hogy másodfokon a Minisztertanács által felkért, vagy kijelölt bizottság véleménye alapján a Honvédelmi Minisztérium döntsön. Szerintem a megyei tanács vb. által létrehozott bizottság alkosson véleményt a kérelemről, és ez kösse a területvédelmi parancsnokot a határozathozatalban. A döntéssel szemben a bírósághoz lehessen fordulni. Ez közel áll dr. Sinkovics Mátyás képviselőtársunk módosító indítványához. A benyújtott kérelmek elbírálásával kapcsolatban két javaslatot szeretnék előterjeszteni. Az egyik az, hogy mivel a teológus hallgatók pályaválasztásukkal bizonyították Mózes kőtáblája 5. parancsolatának feltétlen elfogadását, ezért számukra bizottsági vizsgálatok nélkül meg kellene adni a lehetőséget, hogy válasszanak a fegyver nélküli katonai vagy polgári szolgálat között. A másik a Jehova tanúi gyülekezet tagjainak megítélése. Tavaly ilyenkor 158, börtönben lévő szolgálatmegtagadó közül 146-an Jehova tanúi közül került ki. Mivel e közösség tagjai mindig következetesen elutasították a katonáskodást, nagyrészt ennek hatására hozták létre a néphadseregben 1977-ben a fegyver nélküli katonai szolgálatot. Kiderült azonban, hogy ezt sem vállalják, abból a nézetükből eredően, hogy katonai célú munkákkal közvetve ugyan, de olyan szervezetet erősítenek, amely tevékenységével adott esetben emberéleteket olt ki. Ezért minden esetben vállalták az átlag két és félévi börtönbüntetést. Jehova tanúivá nem csecsemőkori kereszteléssel, hanem felnőtt korukban bemerítkezéssel válnak a hívők, és ettől fogva szigorú erkölcsi törvények szerint élnek. A katonai kötelezettséget kivéve betű szerint betartják az ország törvényeit, és ezentúl olyan saját törvényeket, például a dohányzás, iszákosság, szabados nemi élet tilalmát, amik, valljuk meg, egész társadalmunk kívánatos öntörvényei lehetnének. A közösség annyira vigyáz arra, hogy tagjai csak olyanok lehetnek, akik e szigorú erkölcsi normákat betartják, hogy elképzelhetetlen közülük bárkinek úgy megtagadni a katonai szolgálatot, hogy az valóban ne lelki meggyőződésből eredjen. Ezért javaslom azt, hogy a bizottságok és a döntéshozók eleve fogadják el a kérelmezők közösségének véleményét arról, hogy valóban közéjük tartozik, és ennek alapján nyugodtan dönthetnek minden esetben a polgári szolgálat megadása mellett. A törvényjavaslat egy széles körben vitatott paragrafusáról szeretnék még szólni, a 13-ról, ami az alternatív szolgálatok időtartamát írja elő. Nagyon sokan kifogásolják és büntető jellegűnek tartják a polgári szolgálat törvényjavaslat által kínált 30 hónapos időtartamát. Különösen ifjúsági szervezetek tagjai vélekednek úgy, hogy ez az egyfolytában letöltendő hosszú idő a pályakezdésben amúgy is egyre leküzdhetetlenebb akadályokba ütköző fiatalok esélyeit súlyosan rontja. Kétségtelen azonban az is, hogy a szolgálati időtartamok eltérésével kell ellensúlyozni — legalábbis egyelőre — a kétféle szolgálat nehézsége közötti különbséget. Ez a különbség azonban korántsem akkora, hogy egyhuzamban letöltendő még egy egész esztendőnek kellene ellensúlyoznia. Tanúsíthatom, hogy a leginkább szóba jöhető egészségügyi és szociális munkák: beteghordó, műtőssegéd, segédápoló, mentőápoló, szociálisotthoni gondozó, gyermek-szociálisotthoni ápoló, vagy házi betegápoló fizikai és pszichés megterhelése igen nagy. Aki látta már, hogy milyen nehéz tehetetlen, altatott, vagy eszméletlen betegeket emelgetni, kivérzett, élet és halál határán lebegő súlyos sérülteket gyorsan és szakszerűen szállítani, egy forgalmas kórházban beteghordóként, vagy műtősként egész éjjel talpon lenni, szociális gyermekotthonok vízfejű, vagy szellemileg más módon retardált, súlyosan mozgáskorlátozott ápoltjait etetni, cipelni, tisztába rakni, tehetetlen, felfekvéses idős betegeket ápolni megállás nélkül, az meg fogja erősíteni állításomat. Ugyanakkor várható, hogy a valóban lelki meggyőződésből alternatív szolgálatot vállalók ezeket a feladatokat nagy odaadással és empátiával fogják végezni. Ezzel felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek két nagyon érzékeny, társadalmilag oly fontos területen. Úgy gondolom, hogy a tartalékos idő beszámítása nem lehet alap a nem fegyveres katonai és polgári szolgálat időtartamának megállapításában, mert a jelenlegi 18 hónapos tartalékos szolgálati idő, és az új variációban szereplő 12 hónapos bevezetendő tartalékos szolgálati idő csak potenciális. Honvédelmi minisztériumi forrásból úgy tájékoztattak, hogy a ténylegesen letöltött átlagos tartalékos idő mindössze három hónap. Nyilván igazságtalan lenne a lelkiismereti okból alternatív szolgálatot vállalókkal ezt a potenciális időt letöltetni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a szóban tett, a 6. §-ra vonatkozó, és dr. Pregun István képviselőtársammal együtt a most említett 12. és 13. §-sal kapcsolatban benyújtott módosító indítványunkat, melyben a fegyver nélküli katonai szolgálat időtartamát 22, a polgári szolgálatét 27 hónapban javasoljuk megadni, támogatni szíveskedjenek.