Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

4005 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4006 gyonértékeléssel kapcsolatos jogi szabályozás, mivel tulajdonképpen ez a probléma is szerves része az átalakulási törvény hatályosulásának. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Balogh Gábor képviselőtársunk következik felszólalásra, Baranya megye 9. választókörzetének képviselője. Dr. BALOGH GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! A korábbi években kifogásoltuk mi, gazdasági területen, iparban, mezőgazdaságban dolgozók, hogy hosszabb távon nem tudunk előre gondolkodni, tervezni. Kifogásoltuk azt, hogy a gazdaság területére ható, annak létét meghatározó, évenként megjelenő rendeletek tömege áttekinthetetlen, kezelhetetlen. Ezt követően kifogásoltuk, épp az adótörvény kapcsán, hogy a tisztelt Országgyűlés által elfogadott törvényhez időközben olyan tömegű és irányú alacsonyabbrendű jogszabály jelent meg, hogy a most működő adórendszer hatása már lassan nem is hasonlít ahhoz a törvényhez, amit ebben a házban elfogadtunk. Ezeken okulva alkotta meg a tisztelt Országgyűlés, természetesen a törvényelőkészítők és a széles körű társadalmi vita segítségével, a társasági törvényt, amely véleményem szerint formailag egy zárt, kerek egész és alacsonyabb szintű végrehajtási rendelkezésekre és torzulásra, módosulásra nem ad lehetőséget. Tisztelt Országgyűlés! Egy újabb, a gazdaság jövőjét, népgazdaságunk jövőjét és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak jövőjét meghatározó, mégha technikai jellegű törvény is, törvénytervezet fekszik most előttünk, amely sajnos, meg sem közelíti a társasági törvényt, holott annak idején annak stílusát a jövőre nézve irányelvnek fogadtuk el. Az átalakulási törvény véleményem szerint inkább az adócsomaghoz hasonlít. Maga a törvénytervezet szövege is több helyen említi, szerintem, a törvény működését alapvetően meghatározó tételek később történő szabályozását. A vagyonértékelés kritikus pontja a törvénynek, lényegileg a tervezett hatályosulásának, működésének, azaz a vagyon értékesítésének előfeltétele. Kedves emlékű kollegáim mindig arra figyelmeztettek, hogy egy szerződésnek három alapvető kritériuma van. Tudni kell, hogy mit, mennyiért és mikor akarunk áruba bocsátani! Véleményem szerint amíg a legfontosabb kérdésekre — azaz hogy mit mennyiért — nem tudunk válaszolni, addig az előttünk fekvő törvénytervezet hiába lesz törvény, működni nem fog, mert nem tud! (Taps.) A másik igen fontos kérdés a vagyonkezelő szervezetnek a működése. Erre sem tud a törvénytervezet most válaszolni. Ugyanúgy kidolgozatlan jelenleg, mint a vagyonértékelés rendje. Ugyan vannak a 79. § alapján átmenetileg e feladatot ellátó szervezetek, de mindenféle működési rend nélkül. S én kérdem önöket, hogy Magyarországon ki látott olyan államigazgatási szervezetet, amely tételes szabályozás nélkül járna el akár egyetlen esetben is? Egy technikai jellegű törvénytől természetesen az előbbiek kidolgozását nem várhatjuk, de észre kell venni, hogy az átalakulásnak úgy az előfeltétele, mint az utóélete jelenleg rendezetlen — még akkor is, ha a tulajdon tisztázatlanságával most nem foglalkozom. Célszerű és a jövő szempontjából meghatározó lenne, ha előbb a technikai törvény működési lehetőségeit biztosítanánk. Legalább meg kell határozni az elveket, feltételeket, a működés lehetőségét, és csak azután lehet meghatározni a „hogyan" útját. Javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az átalakulási törvénytervezet sorsáról akkor határozzunk, ha annak működési környezetét is körvonalaztuk. Legyen célunk a jövőben, hogy csak a társasági törvényhez hasonló, a gazdaság alapvető létét meghatározó, jól körülhatárolt, egyértelmű, s a későbbiek során nem torzítható törvényeket fogadunk el. - Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Nagyiványi András képviselőtársunk felszólalása következik, a budapesti 19. választókörzetből. NAGYIVÁNYI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Ur! Az utóbbi időben nem divat elkészült törvényeket vagy benyújtott javaslatokat figyelemre méltónak nevezni. Nekem személyesen az a véleményem, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvény a legutóbbi időszak egyik legelőremutat óbb törvénye, amely a magyar gazdaság új alapokra történő helyezését hivatott elősegíteni. Ehhez kapcsolódnak a most tárgyalás alatt levő benyújtott törvénytervezet, illetve módosító indítványok, amelyekről hasonlóan vélekedem, örvendetes, hogy a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslat ilyen formában került a tisztelt képviselőház elé, és nem egy átalakítási törvény. Azért kell ezt feltétlenül megemlíteni, mert 1945 óta a magyar gazdaság szereplői több alkalommal nem a gazdaság kényszerítő ereje által alakultak át, hanem hol politikai, hol vélt gazdasági élénkítés érdekében. A 60-as évek elején a túlzott centralizáció, majd a 70-es évek végén a decentralizáció jelszava és annak sok esetben nem kellően átgondolt végrehajtása okozott jelentős károkat a gazdaságnak. Míg első alkalommal sok esetben profiljuktól is idegen vállalatokat vontak össze, úgy később jól működő vállalatok szétbontására került sor, indokolatlanul. Mindezt követte a 80-as évek közepén az új vállalatvezetési formák bevezetésének igen erőltetett menete. Tényként megállapítható, — eÜsmerve némi eredményt —, e felülről jövő intézkedések nem hozták - mert nem hozhatták — meg azt az eredményt, amelyet megalkotóik reméltek. Véleményem szerint az esetek nagyobb hányadában az erők szétforgácsolásához vezetett és nem a hatékonyság javításához. Figyelemre méltó, hogy a benyújtott törvényjavaslat az evolúció elvére épülő és nem felülről jövő, elsietett átalakítási kampány, amely csak újabb károkat okozna gyors végrehajtása-