Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4453 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4454 ne terheljük vele a továbbfejlesztés programját, mindannyian csak csalódhatunk egy ilyen megközelítésben. Szeretném Önökkel megosztani azt a nemzetközi tapasztalatot, aminek a lényege úgyszólván minden olyan országban, ahol a mienkéhez hasonló, nagyjelentőségű változtatást végrehajtottak az adórendszerben, minimumhárom év kellett ahhoz, hogy a rendszer normálisan működjön és három év ahhoz, hogy az elvárható pozitív hatások kibontakoztatása megtörténjék. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy egy év tapasztalatai alapján nincs elég okunk, tapasztalatunk a rendszer továbbfejlesztésére. De jónéhány hatás, mint például egy beállt rendszer antiinflációs hatása, ahol az adómértékek csökkentése csökkenti az inflációs ^vonást, mint amilyen az úgynevezett normativitás által kiválasztható szelekció és ennek nyomán a hatékonyság ösztönzése, a szerkezetváltás gyorsítása, ezek egy esztendő tapasztalatai és eredményei alapján nem várhatók. Sokszor elkövettük már az elmúlt években is azt a hibát, a korrekciók mellett jó lenne elkerülni, hogy pillanatnyi rossz tapasztalatok vagy pláne érzelmi megközelítés alapján türelmetlenül elvetünk olyan elemeket, amelyeknek a hosszú távú hatását még nem ismerjük, de amelyek segíthetik ennek a gazdaságnak a kibontakozását. Nem kétséges, ebben a témakörben is széles körű szakmai és társadalmi vitára van szükség, ezt a kormány is így gondolja. A most beterjesztett és a közeljövőben teljes körűvé váló részletes számításokkal együtt ezt szervezzük, megtesszük — előkészítendő az októberi ülésszakra. Ugyanakkor ez a vita is azt bizonyította, hallatlan nagy szükség van arra, hogy mindazoknaka konkrét tapasztalatoknak, számoknak és érveknek a széles körű ismertetésére sor kerüljön, amelyek alkalmat adhat nakaközvéleménynekaz alaposabb tájékozódásra és arra, hogy nagy jelentőségű ügyeket, mint a családok kedvezményezése, családi vagy személyi jövedelemadó, mint avállalkozásokadóterhei, a költségekelszámolása és így tovább, képesek legyenek objektív alapon megítélni. Egy érdekes adófilozófiai megközelítés hangzott el, amit mi nagyon gyakran hallunk, itt szószerint és konkrétan Fekete János a bizottság nevében az előadói beszédében említette, nevezetesen változtassunk adófilozófiánk eddigi alapjain és a változtatás lényege az legyen: kisebb adó, nagyobb teljesítmény, több állami bevétel. Mi hosszú távon erre a filozófiára állunk, ezt a közgazdaságtan pozitív effektusként ismeri és szeretném megmondani, rövid távon még a világnak nem volt egyetlen olyan országa sem, ahol ez igazolódott volna. A negatív effektus az igen, aminek az a lényege, hogy növekvő adó, csökkenő teljesítmény, csökkenő állami bevétel. Áttérni úgy kizárólag adócsökkentésre, hogy ne legyenek a költségvetésnek és az államháztartásnak tartalékai, amely rövid távon, egy-két esztendő alatt a törvényszerűen bekövetkező bevételkiesést pótolná, nem lehet, de hosszú távon egyetértés van közöttünk és erre szeretnénk törekedni. Jól tudom, hogy a legnépszerűbb akkor lenne a parlament, meg a kormány, hogyha csak adócsökkentési, csak kedvezménynövelési javaslatokat fogadna el, vagy terjesztene elő, vagy hogyha végképp lemondana az adóztatásról. Én azt hiszem, hogy ennek a koncepciónak csak azokat az elemeit kiragadni, amelyek kizárólag kedvező pozíciót teremtenek, aligha lehet. Az adóterhek újraelosztása elkerülhetetlen. Éshadd ne húzzam az időt különösebb szakmai érvekkel, de nem tudom elhallgatni, hogy ennek kapcsán — kérem fogadják el válaszul is—a nagy ironikus, Bernard Shawnakegy közismert aforizmája jut az eszembe. Komolyan mondom, ennél nincs jobb válasz. Bizonyára sokan ismerik, így szól, hogy ,,ami az életben jó, az vagy tilos, vagy erkölcstelen, vagy hizlal, de mindenképpen adóköteles". (Derültség.) Teljesen természetes dolog, hogy a tervezett korrekciók nem a teljesítménycsökkentést, ellenkezően, a teljesítmények növekedését kell, hogy szolgálják. Ezek után néhány konkrét dologra legyen szabad visszatérnem. Dr. Börcsök Dezső, a bérbruttósítás önmagában véve nem növelte az inflációs nyomást! Megszüntettünk adókat, a vállalkozási szférában, az adók megszüntetése fedezte a bérbruttósítást, a költségvetési szerveknél pedig támogatással fedeztük. Árarányok átrendezése, ez elkerülhetetlen volt, és a jövőben is elkerülhetetlen lesz. És az általános forgalmi adónak nem önmagában van az úgynevezett integrált Nyugat-Európához közelítő pénzügyi rendszer formájában igazi jelentősége, hanem abban, hogy segít azokat az árarányokat kialakítani, amelyek nélkül mi képtelenek leszünk 1992-ben kereskedni, és akkor fogjuk érzékelni, hogy milyen hatalmas veszteség, hogyha olyan óriási árarány különbségek vannak a magyar és az európai gazdaságban, mint amilyenek ma vannak. Kérdezte Börcsök Dezső, honnan tudjuk, hogy a munkáltatók belső érdekeltségi rendszerét nem változtatták megfelelően? Szeretném Önöknek elmondani, hogy az adóhivatal 4000 vállalatnál és szövetkezetnél, 6000 társas- és egyéni vállalkozónál, 1000 költségvetési szervnél ellenőrizte a bérbruttósítási, illetve az érdekeltségi rendszer változtatásának végrehajtását. Az ő tapasztalataik alapján mondtuk azt, amit mondtunk. És szeretném megmondani tisztelt parlament a jövőre nézve is, egy ilyen pénzügyi rendszer és adórendszer mellett nem lehet a belső bérezési rendszerben fönntartani azt a több évtizedes gyakorlatot, amely a teljesítmények növekedéséhez lineáris bérnövekményeket fűz. Ez egyszerűen tarthatatlan, és sehol a világon nem működik. A többletteljesítményhez nagyobb bér tartozik. Az első túlmunkaóra kevesebbe kerül, mint a harmadik és a harmadik kevesebbe kerül, mint az ötödik. És az első 10 százalékos többletteljesítmény olcsóbb, mint a második, a harmadik, vagy negyedik 10 százalékos. Ahol minden egyes százaléktöbbletre és minden egyes túlóra többletre ugyanazt az összegű bért fizetik a gazdálkodók, ott teljesen természetes, hogy továbbra is érvényesülni fog a teljesítmény-visszatartó hatás. Az amortizációs-rendszer korszerűsítésével teljesen egyetértek, 1990-től számolunk el. Tóth Ilona a szociális-egészségügyi bizottság nevében is szólt, a gyermeknevelés költségeinek kapcsán — szeretném kifejezni teljes egyetértésemet. Nem arról van szó, hogy a családi pótlék megszüntetésén gondolkodunk, ezt majd később a parlament eldönti, hogy párhuzamosan fusson-e a két rendszer, hanem adónbelüli