Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4455 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4456 gyermektámogatások és a családi pótlékharmóniája. Itt fölvetette Mayer Bertalan egy másik megközelítésből, hogy az adón belül ne legyen kizárólag családi pótlék. Erről lehet dönteni. Én ennek a realitását nem látom, ép­pen azért, mert olyan nagyok a várakozások az adón be­lüli gyermeknevelési költségek kedvezményezésére. De még egyszer hangsúlyozom, a kettőt együtt, összehan­goltan, mértékeiben és működési mechanizmusában — ez lehet a reáüs megközelítés. Családi pótlék állampol­gárijogon igen, erre törekszünk hosszú távon, de 90-re még nincs erőnk arra, hogy ezt vállalni tudjuk. Cselőtei professzor kérdéseire: a 60—80 milliárd ter­mészetesen éves árbevétel, amelyneka jövedelemtartal­ma 18—20, az adótartalma 5—6 milliárd forint. Ebből az 5—6 milliárdból 100 millió forint folyt be 1988-ban a mezőgazdasági termelők köréből. Félreértés ne essék, ismét szeretném nagyon világosan hangoztatni, hiszen többen is hozzászóltak ehhez a problémához. Nem a 70-es évekhibáját akarja a kormány megismételni, tehát nemakistermelők általános adóztatására törekszik és ez nem az 500 ezer forint alatti éves árbevétellel rendelkező kistermelőknek az ügye. Még egyszer hangsúlyozom, csak arról van szó, hogy a mezőgazdasági nagyvállalko­zókba máséit nem, azért, hogy a vállalkozás ezen a terü­leten ne kerüljön kedvezőbb helyzetbe, mint a gazdaság más területein, éppúgy adózzanak, mint bárki más eb­ben az országban. Egyébként, és ezt is szeretném nagyon világossá ten­ni, a parlament természetesen a konkrét módosítási ja­vaslatok során dönthet úgy, hogy ne nyúljon hozzá a tel­jes mezőgazdasági kistermelés adórendszeréhez, csak akkor tudni kell, hogy ez a döntés azt a célt szolgálja, hogy ebben a körben megkülönböztetett preferenciákat tart fenn. Ilyen tudatos döntés birtokában anyagilag nem jelentene az az elképzelt változtatás jelentős többletbe­vételt . Tehát ha így dönt a parlament, akkor természete­sen meg lehet tartani a jelenlegi rendszert. Balogh László kérdezte, melyikajó szám. Mindkettő, sőt mind a három. Mert három szám van. Az egyik sze­mélyijövedelemadó tényleges pénzforgalmi bevétele ta­valy a zárszámadás keretében 71,5 milliárd, az összes bevallott személyi jövedelem 75 milliárd, és az összes bevallott személyi jövedelemadó, plusz a kamatokutáni forrásadóval 84 milliárd. Tehát nincs manipulációról, félrevezetésről, vagy hibás adatról szó. Helyi adókról természetesen a parlament törvény for­májában dönt, és szó nincs arról, hogy ez a lakosság összes adóterhelését növelné. A vámrendszer korszerűsítését 1991-től tervezzük, és a parlament elé hozzuk. Balogh László javasolta, hogy 70 ezer forintig ne fi­zessen senki adót. Szeretném nagyon világosan meg­mondani: ez lehetetlen. Ha ezt tesszük, akkor nem 320 milliárdot vonunk ki az adóztatandó jövedelmekből, ha­nem 400 milliárdot, ha pedig ezt tesszük, akkor nem adót fogunk csökkenteni a személyi jövedelemadó köré­ben, hanem adót fogunk növelni az elkövetkezendő idő­szakban. Nagy Sándor elvtárs, a SZOT főtitkára: a koncepció nem oldja fel a feszültségeket. Nem tagadjuk. Képtelen is rá. Különösen abban az összefüggésben nem, hogy va­lamennyi, a gazdaságban és a társadalomban meglévő feszültségek feloldását, vagy ezek túlnyomó többségé­nek, mármint a feszültségek túlnyomó többségének, az adórendszer korrekciójától várjuk. Ez lehetetlen. Én azt gondolom, hogy a munkamegosztásbéli vagy szere­posztásbéli különbség, amely a kormány és a szakszer­vezetek között a hierarchiában az intézményrendszer feladatait tekintve megvan, teljesen természetessé teszi, hogy nem lehet teljes egyetértés egy adótémában a szak­szervezeti és a kormányzati álláspont között. Nincs ab­ban semmi rendkívüli, ez elkerülhetetlen lesz a jövőben is, hogy a szakszervezetek álláspontját teljeskörűen, té­telesen a kormány nem tudja elfogadni, vitái vannak, és vitái lesznek. Azt hiszem, az lenne a baj, hogyha egy ilyen műfaj esetében a kormány ugyanazon az álláspon­ton lenne, mint a szakszervezetek, vagy fordítva. Akkor vagy a szakszervezetek nem teljesítenék érdekképvise­leti funkcióikat, vagy pedig a kormány nem lenne elég határozott és következetes. Munkadíjazás elkülönített adóztatása néhány gondo­lat erejéig Nagy elvtársnál is felmerült, de beszélt erről Mérei Emil is. Nagy Sándor a pótlékok egy részéről, Mérei Emil ugyancsak a pótlékok egy részéről, mások arról beszéltek, hogy a fő munkaviszony melletti több­letjövedelmek elkülönítetten adózzanak. Én szeretném egy blokkban a választ ezekre a felvetésekre megadni, tisztelt Parlament. Ha a feltételeket elemenként, akár pótlékok, akár for­rás alapján egymástól az adóterhelést tekintve megkü­lönböztetjük gyakorlatilag az egységes jövedelemadóz­tatás rendszerét megszüntettük. Akkor kár volt személyi jövedelemadót csinálni. És még valamit: minden ilyen megoldás, akármilyen elemekre terjed is ki, semmi mást nem erősít, csak azt, hogy a belső bérarányok to­vább fognak torzulni. Mayer Bertalan utalt arra, hogy akkor négyórás lesz mindenki, atöbbit majdtúlmunkában csinálja. De ugya­nez vonatkozik a pótlékokra, ugyanez vonatkozik a munka melletti jövedelmekre is. Más dolog, hogy az olyan típusú, jelenleg bérpótléknak tekintett jövedelemelemeket, amelyek klasszikusan költ­ségtérítés funkciójúak—azokat—mentesítsük a személyi jövedelemadó alól. Én azt gondolom, Nagy Sándor első­sorban erre gondolt, és erre a kormányzat nyitott. Ezt a to­vábbi munkák során változatlanul felülvizsgáljuk. A láthatatlan jövedelmekről nagyon sokan beszéltek. Én hadd ne térjek erre vissza. De talán valamit a feszültségen enyhít, hogyha minden kommentár nélkül néhány tavalyi adatot Önök elé tárok: tényleg csak színesítésnek tekint­sék, érdekesek. Legnagyobb havi boreavalót a benzinkutasok vallottak be tavaly, havonta 2700 forintot. Őket az orvosok követték havi 1200 forinttal. A kéményseprők jöttek ezután havi 800 forinttal. A liftesfiúk havi 750-et, a taxisok havi 700 forin­tot, a TV-szerelők havi 600-at, a szemetesek havi 500-at, afodrászok havi 400-at, akozmetiku sok 450-et, azújságá­rusok meg 300 forintot vallottak be. Ha az adatszolgáltatásban és az ösztönzésben előre tu­dunk lépni — és azt akarjuk —, akkor valamit majd ezen a területen is előre tudunk jutni. A szakszervezeti tagdíjmentesség ügyében ez a vita ter­mészetes. Én azt gondolom, a parlament konkrét törvény­javaslat nyomán fog erről dönteni.

Next

/
Thumbnails
Contents