Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4451 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-én, szénién 4452 Talán fölösleges lenne mondanom, de mégis kimondom: az ünnepélyes Ígéretet teszek arra, hogy mindössze két percig veszem igénybe a türelmüket. Mint a reformbizottság egyik tagja, örömmel és szívesen hallgattam Fekete János beszámolóját az adóügy továbbfejlesztési koncepciójáról, amit a bizottság nevébenterjesztett eló. Sajnálatos személyi okok miatt nem vehettem részt ezen a bizottsági ülésen, ezért érdeklődésem még felfokozottabb volt. Ugyanilyen örömmel és rokonszenvvel hallgattam volna a parlament családvédelmi bizottságának az állásfoglalását is ebben az témában. Annak a bizottságnak az állásfoglalását, amely — sajnos — pillanatnyilag csak papíron, elvileg létezik. Pedig ez év januárjában, amikor elfogadtuk az új házszabályt, az Országgyűlés arról is határozatot hozott, hogy állandó bizottságként működtetni kell és fel kell állítani a családvédelmi bizottságot. Ennek a bizottságnak az az alapvető hivatása és küldetése, hogy a család érdeke, értéke és léte szempontjából ellenőrizze az Országgyűlés által megszavazott törvényeket. Havaiamikor, akkor most, ennél a kérdésnél igazán időszerű lett volna ennek a bizottságnak a léte. Tisztelettel és bizalommal kérdezem Országgyűlésünkvezetőségét: vajon a családvédelmi bizottség léte csak eszmei síkú állásfoglalás marad továbbra is, vagy ténylegesen működni fog — netán még ebben a ciklusban? Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Mivel több képviselő nem jelentkezett felszólalásra, a vitát lezárom. A legutolsó kérdésre úgy érzem, válaszolnom illik. Teljes mértékben egyetértek Pregun képviselőúr kérdéséveljavaslatával. Házszabályunk 21. §-augyanis valóban kimondja a családvédelmi bizottság létezését. Nem alakult meg. Ezért kérem mindazon képviselőket, akik a bizottság munkájában részt kívánnak venni, ebbéli szándékukat jelezzék a Ház elnökénél. Megválasztásukra ezt követően kerül majd sor, s természetesnek, sőt kívánatosnak tartom, hogy a jelzett munkából — abból a munkából, amelyről eddig beszéltünk, vitatkoztunk — ők is vegyék ki majd részüket. Most megkérdezem Békési László pénzügyminisztert, kíván-e felkészülési szünetet? Nem. Akkor azt javaslom, folytassuk munkánkat pénzügyminiszterünk válaszadásával. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Sem a Minisztertanácsot, sem az előterjesztő minisztert egy pillanatig sem kerítették hatalmukba olyan illúziók, hogy egy adóval foglalkozó napirend kapcsán sok elismerést, sikert fognak aratni. Ebben nem is csalatkoztunk. (Derültség.) Az már a naptár groteszk fricskája, hogy az elmúlt két nap három pénzügyi napirendje az előterjesztő pénzügyminiszter névnapi ajándéka volt. Meg is érdemli. (Derültség.) A nyilvános jókívánságokért őszinte köszönetet szeretnék mondani. Néhány általános dolgot engedjenek meg és ezt követően kérem, azzal értsenek egyet, hogy az összesen 20 hozzászólásból konkrétan és tételesen csak azokra a felvetésekre válaszoljak, amelyek egyrészt kérdéseket tettek fel, másrészt ahol vitám van a hozzászólások tartalmával. A működő magyar adórendszer korrekciója, továbbfejlesztése elkerülhetetlen — ebben, azt gondolom, hogy a hozzászólók mindegyike egyetértett. Ezt erősítette meg a reformbizottság nevében Fekete János is. Koncepció nélkül azonban lehetetlen korrekciókat végrehajtani. Lehetetlen és nem is szabad. A kapkodás tényleg nem jó, de ne feledjék el! késlekedni még roszszabb! Tapasztalataink azt igazolják, hogy sietni, kapkodni mindig a késések miatt kellett. így volt ez az 1988-as adóreform előkészítésének és bevezetésének időszakában is. Mélységesen egyetértek a reformbizottsággal és Fekete Jánossal: az alapvetően kritizálandó az elszalasztott tíz esztendő, amikor lényegesen jobb körülmények között, időben lettünk volna képesek egy megalapozott adóreformot végrehajtani. Most azonban az a dolgunk, hogy az 1990-es elkerülhetetlen és megérett korrekciókat alapozzuk meg. Ezt a célt szolgálja ez az első olvasatban Önök elé terjesztett koncepció is. Többen felvetették, hogy legyen összhang a magyar adórendszer továbbfejlesztési programja, a gazdaságpolitika, a kormány hároméves, formálódó programja, az államháztartás reformja és a szabályozás egyes elemei között. Igazuk van! Ez a szándék, erre készülünk, ezt akarjuk megteremteni. Szeretném hangsúlyozni: összhangot, harmóniát, konzisztenciát! De azzal az igénnyel amit ma többen felvetettek, és ami lóg a levegőben, azt hiszem, egyszer s mindenkorra szembe kellene nézni: egy naptári fordulónappal, valami óriási csomagot, amely egy komplex ár-, bér-, adó-, valuta-, szociálpolitikai és hadd ne mondjam tovább, hogy milyen reformok egyesítését jelenti, s egyben belátható időn belül előkészíthető —, egyszer s mindenkorra le kell vennünk napirendről. Ilyen nincs, ez lehetetlen, ez előkészíthetetlen, ez végrehajthatatlan. Tehát: összehangolás és harmónia, fokozatos konzisztencia megteremtése igen, de egy ilyen nagy, összefüggő program bármilyen határidőn belüli előkészítése és végrehajtása lehetetlen. Óriási kérdés, hogy mit várunk el az adórendszertől és a működő rendszer korrekciójától? Ha ismét olyan várakozásokkal terheljük, ruházzuk fel, mint — kétségkívül nem kis mértékben a mi hibánkból — az 1988-as bevezetés időszakában, akkor a módosítások is csak csalódásokat hozhatnak. Az adórendszer képtelenéire, nem arra szolgál, hogy pótolja a gazdaság más irányítási instrumentumait, hogy bérpolitikát csináljon, hogy bérprogramokat hajtson végre, hogy pótolja a szociálpolitikát, hogy ahatékonyság-növelés legfontosabb eszköze legyen, hogy helyreállítsa az egyensúlyi zavarokkal küzdő gazdaság gondjait, hogy kikényszerítse a gazdasági szerkezet váltását. . .és hadd ne soroljam tovább. Az a feladata, hogy ezeket ne gátolja, segítse azokat , de önmagában képtelen arra, hogy ezeket a problémákat megoldja. Tudom, az esetek többségében nem ezt várják a hozzászólók, de mégis jónéhány hozzászólásban minthogyha ezek a várakozások erősödtek volna meg. Ne tegyük,