Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4433 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4434 szóltam, hogy nyomatékot adjak felelősségűnknek. Szorgalmazva a módosítást, a fokozatossággal és az összefüggések együttes mérlegelésre a figyelmet felhívjam a jövőt illetően. Az adókulcsok mérséklésével, a jövedelemsávok csökkentésével egyetértek. A módosításnak az egyenlő teherviselés biztosítása mellett elsősorban a teljesítmény növekedését kell szolgálni. Erre szintén az expozé is utalt és a képviselőtársaim. A mai bonyolult rendszer egyszerűsítésével, az adózók egyetértésével számolhatunk, ha ez bekövetkezik. Az adózókhelyeslik, ha a kormány következetesen érvényt szerez az állami kiadások csökkentésének, az államháztartás önfogyasztása mérséklésének. De ösztönöznek ugyanarra is, hogy ne torpanjon meg a kormány a nehézségektől, szabaduljon meg azoktól a kiadásaitól, amelyeket nem neki kellene viselnie. A modern kormány felfogás ne álljon meg a szándéknál, ha eléri, hogy valóban arra használja fel az adózók pénzét, amire adták, akkor az adórendszer módosítása a későbbiekben kisebb vihart fog okozni a társadalmunkban, mint ahogy az ma van. A jelenlegi körülményekközött belátom, hogy a gyermekeket nevelők javasolt támogatásánál többre most nincs lehetőségünk. A valamennyi gyermekre kiterjedő egységes adótehercsökkentés jelentős változtatás, de nem tekinthetjük hosszú távon véglegesnek. Remélem, hogy nem kell indokolnom véleményemet, amely szerint ma Magyarországon a legnagyobb vállalkozás a gyermeknevelés. Úgy érzem, és bízom abban, ahogy a miniszter elvtárs itt a kormány szándékát beterjesztette, ha ez megvalósul, akkor mindannyiunk számára megelégedéssel szolgál. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tóth István Bács-Kiskun megye 10-es választókörzetének képviselője következik felszólalásra. TÓTH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Hozzászólásomra készülve áttanulmányoztam az adótörvénynek 1987. évi parlamenti vitáját. Végiggondoltam, hogy ma aparlament ugyanhogyan döntene, vajon elfogadná-e? Igen tisztelt Képviselőtársaim, megítélésem szerint nem, illetve nem 1988. évtől. Nekem is meggyőződésem, hogy az akkori parlamenti döntést nagymértékben befolyásolta, hogy két nappal a szavazást megelőzően nagy egyetértéssel és lelkesedéssel elfogadtuk a kormány munkaprogramját, amelynek szerves és elválaszthatatlan részeként a kivezető út egyik alappilléreként kezeltünk az adótörvényt annak pozitív és negatív hatásaival együtt. Hiszen mindenki akarta, hogy a világgazdasági követelményekhez igazodó szerkezetátalakítás meginduljon hazánkban. Hogy a jól gazdálkodó vállalatok mozgástere kibővüljön. Az eladósodás mértéke mérséklődjön. A magyar gazdaság teljesítőképessége javuljon. Felvetődik az a kérdés, hogy vajon elő volt-e készítve az adóreform bevezetése, az előterjesztő, az akkori pénzügyminiszter, Medgyessy Péter szerint szakmailag igen, társadalmilag nem egészen. Egy biztos: nem volt és nem is lesz olyan társadalom, ahol örömmel adóznának. Talán más lett volna a megítélés, ha az új adókbevezetésére olyan időszakban kerül sor, amikor az életszínvonal növekszik. Mivel ekkor már az életszínvonal érezhetően csökkent, a lakosság nagy részénél a felelem volt tapasztalható. Féltek attól, hogy az adó bevezetésével az életszínvonal még tovább csökken. Bár volt tájékoztatás, de az nem volt elég ahhoz, hogy a lakosság megismerje. Sokszor a nyelvezete nem volt érthető mindenki számára. így a választók a törvényjavaslatoknak csak a negatívumait, a terheit és az áldozati jellegét ismerték meg. A közvélemény akkor sem érzelmileg, sem lélektanilag nem volt felkészítve a törvények fogadására és ez bizony nagy hiba volt. A törvényekkel szemben milyen elvárások és kritikák fogalmazódtak meg a parlamenti vitában? Engedjék meg, hogy egynéhány, legfontosabb felvetést megemlítsek. Hogyan történjen a láthatatlan jövedelmek adóztatása, feltárása? Melyik változatot támogassuk a nyugdíjasok adóztatásánál? Jelen legyen-e a szociálpolitika az adórendszerben? Adóreform igen, dehol marad abérreform? A gyermekruházati cikkek áremelkedése ellentmond-e a népesedéspolitikai célkitűzéseinknek? Milyen mértékben csökken az életszínvonal az adórendszer bevezetésével? Lehetséges-e egy árstop bevezetése és az infláció fékentartása? Lesz-e teljesítmény- visszatartó hatása? Rendelkezünk-e megfelelő adókultúrával egy ilyen fejlett adórendszer működtetéséhez, ami az önadózásra épül és nem igényli az adatszolgáltatást? A magas vállalkozói adókulcsok csökkenteni fogják-e vállalkozói kedvet és még sorolhatnám. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt közel másfélév alatt a választópolgárok egy részében a legkülönbözőbb vélemények fogalmazódtak meg. Például ilyenek: az adó erkölcstelen, teljesítményvisszatartó. Az előkészítés nem volt megfelelő, a bevezetés utáni kapkodás és hozzá nem értés volt tapasztalható. Rossznak tartják ezt az adópolitikát, mert leterhelik a vállalatokat és a lakoságot adóval és adminisztrációval. A fejlődésnek nagy visszatartója, ha többet dolgoznak, még többet vonnak el. Ezekaz általános bírálatok. Meggyőződésem, hogy a lakosság az adózással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat még ma sem ismeri. Éppen ezért a véleménye az előkészítés időszakához képest nem sokat változott. Ezért fordulhat elő, hogy a pénzügyminiszteri előterjesztésben szereplő, tényleges adatokat, illetve a tényleges adatok valódiságát sokat megkérdőjelezik. Most nézzünk egynéhány konkrét dolgot az akkori felvetésekből. A láthatatlan jövedelmek megadóztatásánál a pénzügyi kormányzat abból a feltételezésből indult ki, hogy az emberek általában becsületesek, ami egyébként az adófizetést kivéve igaz is. A lakosságnak a bérből és fizetésből élő, és az utolsó fillérig adózó része felháborítónak tartja, hogy igen sokan láthatóan magas jövedelem után egyáltalán nem fizetnekadót. Autót két-évente cserélnek, villákat, luxuslakásokat építenek. Itt elsősorban nem a borravalóra és a hálapénzre gondolok. Szűkebb hazámban, Bács-Kiskun megyében a becsült láthatatlan jövedelmek mindössze 1-2 százaléka jelent meg a bevallásokban. Például az egyik jól működő kisiparos 1987-ben 60.000 forint jövedelemután adózott. 1988-ban azonban 16.600 forintjövedelmet ért el adóbevallása szerint. Volt