Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-48
4001 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4002 bői részesednének és hogy munkájuk valós értékéről, visszajelzésig termékeik további sorsába érdemi beleszólásuk lenne. A termelőket ez a rendszer következetesen elzárta a piactól és különösen elzárja még ma is az önálló külpiaci fellépés lehetőségétől. 1967-től az irányítás szintjén ugyan összeolvadt a mezőgazdasági és az élelmiszeripar - itt a MÉM-re gondolok -, az alsóbb szinteken azonban nem sikerült az állami monopóliumok önérdekű fejlesztését meggátolni. A termelők és a felvásárlók közötti szerződéses viták évek óta éleződnek. A jogi eszközök csak utólag és mérsékelten alkalmazhatók az egyenlőtlen helyzet ellensúlyozására. A termelők ezért évek óta szorgalmazzák, hogy termékeik a további feldolgozását, értékesítését végző vállalatok kerüljenek a termelőkhöz közelebb jöjjenek létre közös érdekeltségű társaságok. Az állami tulajdon fetisizálása miatt a központi irányító szervek, miután ezeknek a termelői igényeknek a nyílt visszautasítását már nem vállalják, s halogatják a döntéseiket, korábban a társasági, később az átalakulási törvény hiányára hivatkozva. Számtalan határozat, a termelőszövetkezeti kongresszusok és politikusok nyilatkozatai szorgalmazták a trösztök, országos nagyvállalatok felszámolását, erre mégsem került maradéktalanul sor. Meggyőződésem, hogy ennek igazi oka a bürokratikus állami koordináció fenntartásának az igénye, amihez az állami tulajdon elsőbbsége, elkülönített helyzetének fenntartása, csak ideológiai lepelként szolgál. Véleményem szerint a valódi piacépítés útja, alapvető követelménye az állami tulajdonhoz fűzött hamis ideológiák szétoszlatása, a hatékony működtetés érdekében a tulajdonnak, akár a reprivatizálása, szövetkezeti vagy társasági úton való hasznosítása. Az állami vagyonkezelés csak szűk körben, elsősorban a közszolgáltatások terén maradjon fenn. Elsőrendű érdekünk, hogy a gazdaság minden területén valódi piaci viszonyok jöjjenek létre, és valódi, egyenlő feltételekkel folyó verseny bontakozhasson ki. A valódi esélyegyenlőséghez az élelmiszergazdaságban szükséges, hogy a termelők és feldolgozók működési és szervezeti egységének megteremtését az állam preferálja, normatív eszközökkel is szorgalmazza. Nem lehet csupán önszerveződésre bízni a központosított és az államigazgatással összefonódott monopóliumok felbontását, a versenyfeltételek vállalását. A piaci szereplők közül a termelők nem rendelkeznek a fejlesztéshez szükséges pénzzel. Köztudott, hogy miért. A mezőgazdasági tevékenység jövedelmezőségének a népgazdasági átlaghoz való közelítése nem érhető el csak árintézkedésekkel, ehhez a jelenlegi struktúra radikális megváltoztatására van szükség. E területen gyorsított decentralizálásra van szükség. Ahogy már mondtam, a termelők az állami tulajdon részvényeinek megvásárlásához nem rendelkeznek tőkével. De ennek elvárása nem is lenne méltányos. Nem várható el, hogy a reformok mai szakaszában megismétlődjék a múlt és a termelők másodszor is kifizessék a vertikumépítés költségeit anélkül, hogy részesei lehessenek a tulajdon működtetésének. Javaslatom tehát arra irányul, hogy az élelmiszergazdaságban a termelőkkel szerződéses kapcsolatban álló feldolgozó vállalatok társasággá alakulásának ösztönzése legyen kiemelt kormányzati program Az új agrárpolitika kulcskérdése, hogy a termelők, feldolgozók, értékesítők közös érdekeltségű társaságai mielőbb kiépüljenek. Ez nemcsak a szövetkezetek, hanem valamennyi termelő érdeke, beleértve a mind jelentősebb szerepet játszó kistermelői kört is. A termelői érdekek fokozott érvényesülése számunkra is nagyobb lehetőséget nyújthat, sőt utat nyithat a közvetlen tulajdonosi bekapcsolódásuknak a feldolgozás és az értékesítés szervezetébe. Ennek a struktúrának a kiépítését, ahogy az a közös piaci országokban is történt, az államnak is az agrárpolitikája részeként támogatnia, ösztönöznie kell. Ennek az egyik útját kínálja az átalakulási törvény az ingyenes, vagy ha ez a szó irritál, tehermentes, meghitelezett részvényjegyzési lehetőséggel. Ezzel a lehetőséggel kívánnak élni a termelők, amikor azt kezdeményezték, hogy a részvénytársasággá alakuló élelmiszeripari feldolgozó, illetve a forgalmazó vállalatok részvényeit elsősorban ők jegyezhessék. Ahhoz, hogy ez a részesedésük valóban érdemi legyen, arra van szükség, hogy az ilyen vállalatok részvényeiből a nekik beszállító termelők ne a törvény általános szabálya szerint 20 százalékig, hanem a vállalati vagyon 50 százalékáig igényelhessenek ilyen meghitelezett részvényt. Az így szétosztásra, idézőjelben mondom, kerülő részvényekből a termelők a beszállításuk, vagyis az érdekeltségük arányában részesülhetnének. Ez az igény tehát nem parttalan, a termelők azokkal a vállalatokkal kívánják az integrációt kiépíteni, amelyekkel élő, szoros kapcsolatuk, valós közös érdekeik vannak, illetőleg lehetnének. Hozzá kell tennem, hogy indítványom elfogadása esetén sem lehetnek olyan illúzióink, hogy ez magában megoldást hozhat a mezőgazdasági termelés gondjaira. A mezőgazdaság mai, siralmasnak nevezhető jövedelemlehetősége mellett a törvényhozók legjobb szándéka is kevés az élelmiszergazdaság gondjainak megoldásában, korábbi megérdemelt presztízsének visszanyeréséhez. Tisztelt Országgyűlés! A jelenleg tárgyalt törvényjavaslatok közvetlenül és mélyrehatóan érintik a mezőgazdaság és a mezőgazdasági szövetkezetek érdekeit, jövőjét. Ennek tudatában a szövetkezeti érdekképviseleti szervek az egész termelőszövetkezeti közvéleményt mozgósítva aktívan részt vettek ezeknek a javaslatoknak az előkészítéséből. Legutóbbi ülésén az Országos Tanács is megfogalmazta véleményét. Ez azt is tartalmazza, hogy a most tervezett lépések, habár rendkívül fontosak, nem hozhatnak teljes körű megoldást a mezőgazdasági szövetkezetek gondjaira. A termelőszövetkezeti közvélemény azonban a tervezett lépések korlátainak ismeretében is támogatja azokat, mielőbbi megvalósulásukért harcol. Ezért a magam részéről az általam javasolt módosítással, azt a tisztelt Ház figyelmébe ajánlva, a törvényjavaslat elfogadását támogatom. (Taps.)
