Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4397 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4398 valószínűleg minimumra csökkenthető. A gondolatmenetből minden bizonnyal kiderül, hogy a kormány a személyi jövedelemadó továbbfejlesztése mellett voksol, ám mégegyszer hansúlyozom: teljesen nyitott, más megoldás végrehajtására is a realitások talaján. Ezt az utóbbi megjegyzést azért tettem, mert vannak nagyobb kedvezményt biztosító, minden bizonnyal népszerű megoldások is. Hyen például a Nagycsaládosok Egyesületének javaslata, vagy az a terv, amely az eddigi kedvezményt az egy- és kétgyermekes családokra teljeskörűén kívánja kiterjeszteni. Mindkét megoldás torzító hatásainak megszüntetésével együtt legalább 40 milliárd forinttal kerül többe a jelenlegi módszernél. Erre — sajnos — 1990-ben még nem vállalkozhatunk. Tisztelt Országgyűlés! Szólnom kell a személyi jövedelemadón belüli kedvezményekről, mentességekről, preferenciákról is. Ezek ma széles körűek és a lakossági jövedelmek több mint kétharmadát mentesítik az adó alól. Ez az oka annak, hogy a maradék egyharmadra jutó átlagos adóteher több 32 százalékos, magas a progresszió, magasak az adókulcsok. A mentességek, kedvezményekügye az egyik legkényesebb területe az adórendszernek. Általában elvi egyetértés van a szándékkal, hogy csökkentsük a preferenciákat, valamint aprogressziót és az adó mértékét. A konfliktus akkor keletkezik, amikor az első konkrét, már-már vívmányként kezelt kedvezmény szűkítése vagy megszüntetése kerül napirendre. Már most tömegével kapjukaleveleket, amelyektiltakoznak egy-egy konkrét terület kedvezményeinek tervezett szűkítése ellen, de ugyanez tapasztalható a különböző érdekképviseleti szervek, szakmai érdekcsoportok és lobbyk részéről is. E téma kapcsán három elemről kell említést tennem. Az egyik az adómentes jövedelemhatár kérdése. Ez ma 55 ezer forint, az alkalmazottaknál 12 ezer forinttal kiegészítve. Ez az adómentesség a jövedelem nagyságától függetlenül mindenkire vonatkozik, így 4 millió 800 ezer ember veheti igénybe. Ez az egyetlen tétel több mint 320 milliárdnyi jövedelmet von ki az adóztatás alól. A problémát nem az okozza, hogy az alacsony jövedelmű honfitársainknak nem kell adót fizetnie, — ez rendjén van. A gond az, hogy minél nagyobb valakinek a jövedelme, ezzel a mentességgel annál nagyobb kedvezményt élvez. Ezért több oldalról, így a parlament reformbizottságában is felmerült, hogy az adómentes jövedelem csak az alacsony jövedelműnek preferenciája legyen. Ennek technikai megoldása nem lehetetlen, meglehetősen bonyolult adminisztráció-igényes. Lényegében egy degresszív adóvisszatérítést feltételez bizonyos jövedelem-határig, amin túl már megszűnik az adómentesség. Felmerült az adómentes jövedelemsáv teljes megszüntetése is, ez azonban egy újabb bérbruttósítással járna együtt, nem beszélve a növekvő adminisztrációról. Végül az is szóba kerül, hogy maradjon a jelenlegi jövedelemmentes küszöb, hiszen az infláció fokozatosan úgy is elértékteleníti ezt a preferenciát. Ez is valós érvelés. Egyetlen hibája, hogy ebben az esetben nincs mód az adómértékek jelentős és rövidtávú csökkentésére. A második téma az úgynevezett költségátalányok elszámolása a személyi jövedelemadón belül, amely elsősorban a különböző szellemi és művészeti tevékenységet folytatók számára lehetséges. Ez a költségátalány, amely a bevétel 65 százalékától 40 százalékáig terjed, valójában független a ténylegesen felmerülő költségektől. Klasszikus bérpreferencia, amit a kétségkívül torz bérarányok, a rosszul fizetett szellemi munka korrigálására vállalt az adórendszer. Az adótól idegen megoldásról van tehát szó. Tisztességesebbnek és reálisabbnak tartanánk, ha törvényi szabályozással megteremtenénk a tételes költségelszámolás lehetőségét ebben a körben is, és radikálisan csökkentenénk az úgynevezett átalányszerű költséglevonást. Erre egyébként is objektív lehetőséget ad az, hogy a vállalkozói szférában sor kerül a bérek liberalizására, tehát mód lesz a szellemi teljesítmény piaci értékén történő megfizetésére. A költségvetési szervek körében pedig az adónövekedéssel fedezni lehet és célszerű ahonoráriumoktovábbi növelését, hogy itt is bérek fejezzék ki a teljesítmény valódi értékét. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a bérpreferencia-jellegű költségelszámolás teljes megszüntetése nem reális célkitűzés, de mérséklését minden szempontból elkerülhetetlennek tartom. Végül a harmadik témakör a mezőgazdasági kistermelés adóztatása. E kör tavalyi adatairól a bevezetőben már említést tettem. A lényeg az, hogy a jelenlegi rendszerben a mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmek után, ami egyes mértékadó becslések szerint 60—80 milliárd forint között mozog évente, nem egészen 100 millió forint adóhoz jutott az államkassza. Szeretnékegy félreértést elosztani. Koncepciónknem a mezőgazdasági kistermelés adóztatásának keményítésére, az érdekeltség csökkentésére, netán e tevékenység szűkítésére gondol. Erről szó sincs. Maximális ambíciója az, hogy a mezőgazdasági vállalkozók,, a hivatásszerű földművelők, vagyha úgy tetszik, a már működő jelentős farmergazdaságok jövedelmei se legyenek mentesek a közteherviselés alól. Meggyőződésem, hogy ez az agrárgazdaság, agrárpolitika a kistermelők és a mezőgazdasági nagyüzemeknek is érdeke. Mindössze tehát reálisabb terhelést, követhető jövedelemfelmérést szeretnék elérni anélkül, hogy a mezőgazdasági kistermelők túlnyomó többségét a változtatás érintené. A megoldásra több lehetőség kínálkozik, ezeken dolgozunk az érdekképviseleti szervekkel együtt. Tisztelt Parlament ! Röviden szeretnék szólni a sok félreértésre okot adó helyi adóztatás koncepciójáról is. Ez a koncepció szerves része a tanácsok, mint önkormányzatok új gazdálkodási rendjének, anyagi alapja növelésének, jogosítványaik gyarapításának. Ehhez a körhöz vagyonitípusú adók, kommunális jellegű adókés ahelyi forgalomhoz kötődő konjukturális adók tartozhatnak majd a jövőben. Megvalósításuk nem a lakosság összes adóterhét növeli, hanem a meglévő helyi adók átalakításával, később a központi adók megosztásával és tanácsi körbeutalásával valósítható meg. így a jelenlegi házadó, építményadó, telekadó kerülhet ebbe a körbe. Szóba jöhet még a települések fejlesztését segítő és a vállalkozói szférát, vállalatokat vagy szövetkezeteket érintő kommunális adó, illetve a konjukturális idegenforgalmi, nagyvárosi vagy speciális jövedelmekből részesedő he-