Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4399 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4400 lyi forgalmi vagy fogyasztási adó. A helyi adók felső határát törvénynek kell megállapítania, azokról az önkormányzatok testületeinek kell dönteni. A leghamarabb 1991-től kerülhetnek bevezetésre. Befejezésül az adórendszer továbbfejlesztésének jövő esztendei programjáról szeretnék szólni. Az államháztartási reform és a jövő évi költségvetéssel összhangban, nagyrészt attól függően tervezzüka4 százalékos pótadó, az egyszeri járadékelvonás, valamint a bérnövekedést terhelő nyereségadó megszüntetését. Ha a költségvetés pozíciója és a gazdasági folyamatok megengedik, szeretnénk a beruházásokat terhelő általános forgalmiadót is felszámolni. Előkészítjük az állami tulajdon utáni osztalék bevezetését és ezzel együtt a vállalkozási nyereségadó mértékének csökkentését. Tervezzük a személyi jövedelemadó átalakítását, aminek lényege: csökkenő adókulcsok és progresszió, négy-öt adósáv, a preferenciák szűkítése, a költségelszámolás korszerűsítése, a gyermeknevelési adókedvezmények kiterjesztése, és a befektetések ösztönzése. Az általános forgalmi adó területén korrekciókat és egyszerűsítéseket tervezünk mindenekelőtt a lakásépítéssel kapcsolatos elszámolásokterületén. A konkrét törvényjavaslatokat, a Minisztertanács októberben tervezi aparlament elé terjeszteni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az adórendszer továbbfejlesztésénekkoncepcióját vitassa meg, s jelölje ki számunkra atovábbfejlesztés főirányait. Köszönöm szépen türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm én is dr. Békési Lászlónak az expozéját. Most még azt javaslom, hogy hallgassuk meg a reformbizottság elnökét, a bizottság előadóját és utána tartsunk szünetet. Fekete Jánosé a szó. FEKETE JÁNOS: Tisztelt Ház! Békési elvtárs beszámolójában említette, hogy a mai anyag előkészítése kapcsán jó együttműködés alakult ki a reformbizottsággal, annak adóügyi albizottságával, szakértőivel , ugyanezt mondhatom én a mi részünkről. Arra törekedtünk, hogy azokat a különbségeket, amelyek eleinte nagyon jelentősek, később csökkenőek voltak, igyekezzünk közelebb hozni, hogy lehetőleg minél kevesebb olyan probléma maradj on, amelyben ellentét vagy nagy véleménykülönbség van a két társaság között. Mi úgy tervezzük ennek az adórendszernek a parlamenti jövőjét, hogy miután a mai ülésen az elvi kérdéseket tisztázzuk, egy későbbi ülésen a reformbizottság a pénzügyminiszterrel és munkatársaival megvitatja, hogy ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazása mekkora anyagi kiadásokkal jár. Ezek után a pénzügyminiszter elkészíti a végleges koncepcióját, amelyet még egyszer megvizsgálva, minden kérdésben a reformbizottság az állandó bizottságok meghallgatásával, kialakít egy olyan álláspontot, ami elősegítheti — reméljük elő is fogja segíteni — képviselőtársainknak a döntéshozatalban a helyzetét. Mindenesetre azt meg kell mondanom, hogy ennek az adórendszernek a továbbfejlesztése attól függ, hogy mennyire vonjuk le az eddigi tapasztalatoknak a konklúzióját, mert azért a másfél év, ami elmúlt, bizonyos tapasztalatok levonására alkalmas. Az első megállapítás, amit tettünk az, hogy az adórendszer reformja az indokoltnál és szükségesnél később következett be. Az adórendszer működésétől remélt előnyök kibontakozását azonban egyrészről az adórendszer kétségkívül meglévő gyengeségei, másrészről viszont az akadályozta, hogy azokat a körülményeket, gazdasági környezeti körülményeket és feltételeket, amelyeket reméltünk az adóreform bevezetésekor, ezeket nem sikerült megvalósítani. Tény azonban az, hogy a gazdálkodó szféra és sajnos a közvélemény is hajlamos arra, hogy a gazdaságirányítás hiányosságait is az adóreform számlájára írja. Szerintünk ez nemhelyes megközelítés. Abban azonban teljesen egyetértünk, hogy az adóreform maga is hozzájárult egyes kedvezőtlen tendenciák felerősödéséhez, ezekközül a legjelentősebbekaz inflációs nyomás növekedése, a teljesítmény növelésében való érdekeltség csökkenése. A kormány által meghirdetett gazdaságpolitikai célok eléréséhez az adórendszerben is és a gazdaságirányításban is több területen határozott korrekciókra van szükség. Ennek kapcsán sokan fölvetik, hogy hiba volt az adórendszernek ilyen gyors, rövid idő alatt való bevezetése. Minden bizonnyal az adórendszer gyengeségeihez ez a gyors előkészítés hozzájárult. Szeretném azonban elmondani azt a talán szubjektív véleményemet, hogy nem azok követték el a hibát, akik gyorsan, ezt a megérett és szükséges, elkerülhetetlen új adórendszert bevezették, hanem az a kormány, amely majdnem egy évtizeden át következetesen elodázta az adórendszer megvalósítását. Szerintem azt is el kell ismerni, hogy a pénzügyi szakapparátus nagyon gyorsan elsajátította az új adórendszer bevezetéséhez szükséges ismereteket, következetesen dolgoztak azon, hogy a reform a tervezett időben életbeléphessen, azonban, ha valaki megkérdezi, hogy ebben az egészben kinek adnám a legjobb jegyet, akkor az igazi elismerés szerintem a magyar állampolgárokat illeti meg, akiktanúbizonyságot tettek állampolgári kötelezettségtudatról, érettnek bizonyultak az önbevallási rendszerre és tulajdonképpen az adózástól lényegében elszokott lakosság korrekt magatartást tanúsított az állammal szemben, amit a pénzügyminiszter beszámolója is elismert. En úgy hiszem, hogy az Országgyűlésnek viszont akkor most az a kötelessége, hogy minden olyan jogos kifogást, panaszt, amely az adórendszerrel kapcsolatban fölvetődött, orvosoljon és ez lenne most ennek a programpontnak, ami előttünk van a fő feladata. Az Országgyűlésjelen ülésszakára az adótörvényeknek a koncepcionális felülvizsgálatát hoztuk be és az adórendszer korszerűsítésének ezt a koncepcióját a kormány most előterjeszti. Mielőtt azonban e törvények kodifikálásra kerülnek majd, még módja van az Országgyűlésnek arra, hogy befolyásolja ezt a koncepciót és ezt megteheti a jelenlegi ülésszakon is. Már csak ezért is a törvényalkotás egyik fontos fázisának tekintjük a mai ülés vitáját. A reformbizottság összegezte az Országgyűlés állandó bizottságainak véleményének a figyelembevételével enneka koncepciónak abírálatát. Három olyan alapvető kérdés van, amiben egyetértés van közöttünk. Az első pont az, hogy a kulcsok, általában az SZJA-ban, tehát a személyi jövedelemadóban és a vállalati nyereségadó-