Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

3999 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 4000 Engedjék meg, hogy néhány számot is mondjak: a 21., 22. és a 23. § foglalkozik vele, melynek röviden a lényege, hogy 20 százalék a vagyonból a vagyonkezelőé, a maradókból 80 százalék, — ha értékesítik, — ez szintén a vagyonkezelőé, — ez 64 százalék —, és 20 százalék kerül a gazdálkodószervezetek tulajdonába —, ennek javasoljuk megosztását 50—50 százalékos arányban, mely az egész vagyon 8 százalékát érinti. Ez képezné a dolgozói részvényt, és ha egy 100 fős vállalatra vetítve nagyon optimálisan, mintegy 100 millió forint vagyont számolunk, ez összesen, ha 10 százalékos vagyonarányos részesedést jelent, ami szintén tisztességes arány a gazdálkodó szervezeteknél, éves szinten 8000 forint/fő juttatást jelent. Kérem döntsék el képviselőtársaim, hogy sok-e ez az összeg? A pénzügyi és közgazdasági szakemberek, sőt képviselőtársaim egy része is a bizottsági ülésen vitatta ezt a formát, mondván, hogy munka nélkül jutnak a vállalati kollektíva tagjai plusz jövedelemhez. Meggyőződésem, ez nem így van. Hiszen egy jól dolgozó gazdálkodó szervezetnél, ahol viszonylag magas az egy főre jutó vagyoni hányad, nem képvisel jelentős nagyságrendet, és csak ott lehet szó osztalékról, ahol hozadék is van! Sokkal inkább a dolgozói részvény bevezetését javaslom, mint azt, amire az elmúlt években számos példa volt. Akár a kétszintű bankrendszer bevezetésére gondolok, amikor a bankok egy része a pénzszűkítés, a restrikciós politika lehetőségével élve — a vállalatok részéről az a vélemény: esetenként visszaélve - irreálisan magas kamatokkal váltak nyereséges bankokká, miközben a vállalatok jó részének a megélhetés feltételei, nemhogy a továbblépés feltételei sem voltak biztosítottak, - természetesen nem a tartósan veszteséges vállalatok felszámolására gondolok, mert azok szanálása viszont nem történt meg. Az állami költségvetés is az előttünk levő minisztertanácsi előterjesztés a „csomagterv" alapján lassan a csőd közelébe jut. Inkább azt a variációt támogatom, amely a dolgozói részvényről szól. Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam elmondottak alapján is az a véleményem, hogy fogadjunk el egy ilyen kezdeményezést, úgyhogy a megtermelt javakból az államnak már többszörösen visszafizetett vagyon ottmaradó 20 százalék felét, ami az egész vagyon, ismétlem: 8 százalékát teszi ki, dolgozói részvénnyé alakítsuk át és ezt kedvezményesen, vagy térítésmentesen a vállalatok lehetőségének figyelembevételével fogadjuk el. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzott megjegyzésekkel, észrevételekkel és javaslatokkal együtt tudom elfogadni a törvénytervezetet, meggyőződésem nekem is, az a kisebbik rossz, ha most bevezetjük, hiszen a vállalatok mozgásterét, a vállalkozást segítjük vele, ez úgy vélem kötelességünk is. Köszönm figyelmüket . ( Taps. ) ELNÖK: Dr. Eleki János képviselőtársunk következik Békés megye 7-es számú választókörzetének képviselője. DR. ELEKI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A gazdálkodó szervek és társaságok átalakulásáról szóló törvénytervezethez módosító indítványt tettem. Ezt a javaslatot a mezőgazdasági bizottság támogatta, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elvetette, így most a tisztelt Országgyűléshez fordulok ezzel az indítvánnyal. Engedjék meg, hogy néhány gondolattal figyelmükbe ajánljam javaslatomat és kérjem annak elfogadásához szíves támogatásukat. Az átalakulási törvénytervezetet összességében reformpártinak, a társasági törvény alkalmazását megkönnyítő, azt elősegítő javaslatnak tartom. Nem osztom azok nézetét, akik az átfogó tulajdonreform idejéig elnapolnák e törvény kiadását. Véleményem szerint máris sokat késett ennek a technikai szabálynak a kiadása a társasági törvény elfogadásakor tett Ígérethez képest. A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom képviseletében a termelőszövetkezetek Országos Tanácsa is megvitatta a benyújtott tervezeteket. Az ott elfogadott észrevételek alapján került ez a módosító indítvány benyújtásra és a javaslat indoklásában az országos tanács, de mondhatom azt is, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom álláspontját igyekszem részletesebben kifejteni. A mezőgazdasági szövetkezetek zömében mint nyersanyagtermelők kerülnek szerződéses partneri kapcsolatba a többnyire monopolhelyzetben levő állami tulajdont kezelő vállalatokkal. A többcsatornás értékesítés lehetősége, a piaci törvények érvényesülése ma még egyoldalúan érvényesül, a termelők számára csak illúzió, mivel az állami monopóliumok a mezőgazdaság több ágazatában kizárólagos partnerei a termelőknek. Ha az általuk diktált szerződési feltételeket a partner nem fogadja el, nincs kinek értékesíteni a terméket. Ennek a helyzetnek történeti okai vannak. A sztálini mechanizmusban idológiai alapja volt a mezőgazdaságban megtermelt többletérték elsajátításának, a parasztok egyszerű nyersanyag-termelésre szorításának. Az élelmiszerfeldolgozó tevékenységet sokáig sem egyéni, sem szövetkezeti, de még társasági formában sem lehetett folytatni. A háború előtt létrejött szövetkezeti és társasformákat az állam kisajátította, állami tulajdonba vette. Ettől kezdve a termelői érdekektől a kapacitásoktól elrugaszkodó gigantomániás, felülről vezérelt fejlesztések valósultak meg a mezőgazdasági termelőktől elvont pénzeken, de állami tulajdonba szervezve. Ezek a vállalatok nemcsak a termelői érdekektől függetlenítették magukat, de termelési költségeik — nem utolsó sorban a bürokratikus állami irányítás miatt — magasabb a társadalmilag indokoltnál. A térségbeli elhelyezkedésük ésszerütlenségéből, a szervezési és működési gyengeségeikből származó ilyen többlet-költségeket a feldolgozó vállalatok rendre áthárítják a termelőkre és nem utolsó sorban a fogyasztókra is. A termelők így nemcsak a termelést, de a feldolgozás kockázatát és költségeit is viselik anélkül, hogy a feldolgozás során realizált eredményé-