Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4379 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4380 Most pedig nézzük a téziseket. Szép. Szép mű. Sok bajom nincs vele, fésült, szimpatikus, összehangolt. Gyanúsan is az! Én legfóbb fogyatékosságának az átme­net és a megvalósítás eszközrendszerének kidolgozat­lanságáttartom, noha ezt miniszter úr expozéjában is je­lezte. Mint az előbb említettem, az állam csökkenő szerepvállalását, majd kivonulását a vállalkozási szférá­ból üdvözlöm. Több sarkos feltétellel persze. Az egyik: cipelje magával azt az irányítási, vezérlési formát, és játékszabály-dzsungelt, és az így feleslegessé váló intéz­ményrendszerét vele együtt. A másik: korábban vállalt kötelezettségeit ne mondja fel, mint erről itt már szó esett, hanem azt teljesítse. A harmadik: az állam nem vállalhat ajövőbenkötelezettségetavállalkozókterhére, vagy ha azt megteszi, teljesítésére kizárólag kétoldalú megállapodás alapján, s nem hatalmi szóval kerülhet sor, mert egy ilyen felfogásban kötelezésnek nincs helye. Egyébiránt az előterjesztés másik általános fogyaté­kossága, felfogásom szerint, s erről a terv- és költségve­tésibizottság előadója részletesen szólt, a hatáskörök, a döntési Jogosítványok összemosódása, kiforrat­lansága. Úgy vélem, hogy a további finomító munkát és tervező munkát többek között éppen ezért erre kell irá­nyítani. Ami az állami feladatokra, igazgatás, rend és jogvé­delem, védelem stb. fordított kiadások mérséklését ille­ti, ki ne üdvözölné ezt a szándékot, hisz itt e fórumon is számtalanszor elhangzott. Szerintem, ha miniszter úr ezt önként nem ajánlja fel, az országgyűlés kiköveteli. Van-e itt még tartalék? Gondolom számtalan. Most éppen azért a védelem területéről hadd említsek egyet, mert a honvédelmi törvény vitája is napirendre kerül. Én Nagykanizsán éltem gyerekkoromat. Aztán fel­nőttként az Alföldre kerültem. Előbb büszke voltam, később csodálkoztam, ugyan mennyien ismerik ezt a szép várost, az én városomat. Gyanússá akkor vált a do­log, amikor rájöttem, hogy csaka férfiak ismerik. Meg­kérdeztem tőlük: hát mind ott volt katona. Tehát az Al­föld vonul a Dunántúlra, a Dunántúl meg az Alföldre szolgálatot teljesíteni. Ez egy példás hadművelet­tervezés, csak éppen úgy gondolom, költségoldalról megközelítve felesleges. Aztán itt van ez a polgári védelem. Minden évben, mint vezetőnek, szégyenkeznem kell miatta. Mert a be­tervezett költséget évről-évre nemköltikel, s ez eterüle­ten egyedül a gazdaságban, bűnnek számít. Tetszik érte­ni? Költséget takarítok, szidást aratok! De azt is megkérdezem, hogy egyáltalán szükséges-e, indokolt-e a rendszer ilyen formában történő fenntartá­sa? Mert ez már sem nem polgári, sem nem védelem. Deák Ferenc mondta, legjobb ismereteim szerint, ha a kabátot rosszul gombolták be, előbb azt ki kell gombol­ni, hogy újra gombolható legyen. Én úgy vélem az előterjesztés kapcsán, hogy itt már inkább egy új kabátra van szükség, ezt sugallja a minisz­teri expozé is. Nekünk arra kell vigyázni, hogy ezt a ka­bátot alaposan nézzük meg. Nehogy véletlenül fakabát legyen! Amit még kényes egyensúlynaktartokaz az államház­tartás és az úgynevezett humán szféra kapcsolata. Külön hangsúlyt szentelnék az oktatásra, mert számomra elfo­gadhatatlan, hogy az állam itt csak az alapképzésben marad feladatvállaló. Nemzárom ki etéren sem az üzleti vállalkozások megjelenését, de igenis itt az állam meg­határozó szerepének fenn kell maradnia. Mert szégyel­lem, amikor nemzetközi hírű magyar tudósok szemle­sütve járják a vállalatokat, hogy boldoguljanak, pénzt szerezzenek műszerre és ezernyi elengedhetetlen fela­dat ellátására. Szólt erről miniszter úr is. Azt semtűzhetjük ki célul, hogy az érettségi és a felvé­teli vizsgatételeket tőzsdei értékpapírként adják, ve­gyékaz utcán. Jólát kell tehát gondolnunk, hogy meddig vonul vissza az állam. S csínján kell az egészségüggyel is bánni. Az oktatással együtt ugyanis társadalmunk egyik legérzékenyebb feszültséggóca. A törekvések, úgy látom, helyesen, a régmúltban be­vált, majd elhalt, s most ismét éleszteni kívánt intéz­ményrendszerekhelyreállítására folynak. Jól összehan­golt állampolgári jog az alapellátásban, kinek-kinek zsebe, tehetsége szerinti igénybevétel, a színvonal feletti ellátásban. Egyet azonban ne hibázzunk. Nehogy ugyanabból a szájból az egészséges fogat ingyen, a már tömöttet pedig pénzért húzzuk ki! Végül: helyeslema szétszórt, elkülönített alapokszű­kítését, az adókés adójellegű kiadások kizárólag törvé­nyi úton történő szabályozására irányuló törekvést. Ide értve az előbbi esetében az állami nagyberuházások fi­nanszírozását is, mely jelenleg, mint erről szó volt a költségvetési vitában, ellenőrizhetetlen. Ugyanakkor garanciális feltételeket kell beiktatni, hogy hasonló ese­tek a jövőben ne ismétlődhessenek meg. Tisztelt Ház ! Én úgy érzem és vallom is, az államház­tartási és köztük a költségvetési reform törekvései helye­sek, jó irányú elmozdulást jeleznek. Önállóan azonban életképtelenek, elsietésük társadalmi feszültségek for­rása lehet, más reformtörekvésekkel való tudatos illesz­tésük pedig alapvető követelmény legyen. Javaslom, hogy a parlament a pénzügyi kormányzat törekvését, az általam elmondott fenntartásokkal, vala­mint aterv- és költségvetési bizottság ajánlásával fogad­ja el. Most pedig befejezésül Önhöz fordulok elnök úr. Mert amit mondani szeretnék, úgy vélem, ez az Ön és a kormány együttműködésére tartozik. Nem is olyan régen az a módi járta Magyarországon, hogy az ország lakossága az országos lapokból értesült ar­ról , a kormányfő, a párt főtitkára, az Elnöki Tanács elnöke megkezdte évi rendes szabadságát. Az idei munka feszített­ségét már nem lehet fokozni. Énúgy vélem, időszerű a fék­re rálépni. Kérem ezért Önt, mielőbb jelenjék meg közle­mény az országos lapokban, hogy az Országgyűlés rendes és ,,rendetlen" tagjai is megkezdték évi rendes szabadsá­gukat. Énúgy vélem e döntésünket a kerekasztal is helyes­léssel fogadná. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Lékai Gusztáv képviselőtár­sunknak a felszólalását. A következőbejelentéseket ten­ném. Először is, hogy a mai ülésünkön a jelenléti ív sze­rint 292 képviselő vesz részt. Tegnap 350 képviselő volt jelen. Lehet, hogy nem mindenki írta még alá a jelenléti ívet.

Next

/
Thumbnails
Contents