Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-53

4381 Az Országgyűlés 53. ülése, 1989. június 28-án, szerdán 4382 Ez az egyik dolog. A második dolog. Javaslom ismételten az Országgyűlésnek, hogy a felszólalások időtartamát maximum tíz percben határozza meg. (Taps.) Aki ezzel egyetért, kérem kézfelemeléssel szavazzon. Köszönöm. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Nem. Köszönöm szépen. Három ellenszavazattal az országgyűlés úgy döntött, hogy ezen az ülésszakon a felszólalásokat maximum tíz percben határozza meg. A harmadik dolog. Magam is úgy látom, ahogy Lékai Gusztáv előadta, hogy túl nagy teher nehezedikaz országgyűlési képviselők vállára. Nem engedhetjük meg, hogy tovább hajszolják a képviselőket, az országgyűlés egészét. En magam arra törekszem, az az elképzelés, hogy korábban, mint szeptember második fele újabb ülésszakot ne tartsunk majd. De erre a kérdésre javaslom, hogy majd az ülésszak végén térjünk vissza, de kétségtelen az, hogy amit Lékai Gusztáv megfogalmazott, az a legkülönbözőbb formábaneljutotthozzám. Jogos a felvetés. Ezekután átadom a szót dr. Lásztity Radomir képviselőtársunknak, Budapest, 31. választókerület. DR. LÁSZTITY RADOMIR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy az államháztartási reform koncepciójával kapcsolatban néhány olyan észrevételt tegyek, amelyek a kulturális szféra aggodalmait, gondjait jelzik. Felszólalásomban támaszkodom a választói és egyetemi vélemények mellet, azokra az anyagokra, amelyeket a Magyar Kulturális Kamara és a Magyar Közgazdasági Társaság humán erőforrások szakosztálya bocsátott rendelkezésemre. Altalános az egyetértés a reform szükségességével, az államháztartás tartalmának és működtetésének koncepcionális megváltoztatásával. Meggyőződésem, hogy csak a tényleges reform teremtheti meg azokat a feltételeket, amelyek kedvező környezetet jelentenek az oktatás, az egészségügy, a kultúra, atudomány fejlődéséhez. Ugyancsak általános az egyetértés az olyan alapelvekkel, mint az államnak az újraelosztásban játszott szerepénekcsökkentése, a jövedelem-centralizáció csökkentése, az önkormányzatok szerepének a fejlesztése. Mi az, ami aggodalmat okoz, amit nem tartokelfogadhatónak? A dokumentum a humán-szférát és intézményeket lényegében elosztási problémaként kezeli, nem emelve ki aztatávlati érdeket, hogy akulturális fejlődés, a gazdasági válságból való kilábalás és a társadalmi gondok megoldásának egyik fontos feltétele. Nem fogadható el, hogy a versenyszféra szabályait differenciálatlanul és kizárólagosan érvényesítsék a társadalmi közkiadások területén a humán-szférában, a társadalmi, gazdasági környezetbe való beillesztés nélkül kerüljön sor a humán-szférában a reformra. Hogy a tervezett reform ne a szakmai feladatokból, ne a társadalmi célokból, hanem à finanszírozás szűkítésének kényszeréből induljon ki. Általában sem jó, hogyha a reform fogalmát mindig a pénzszűkével, a restrikcióval, a visszafogással kötjük össze: hogy a felsadatok finanszírozásának más jövedelemtulajdonosnak történő átadására vonatkozó javaslatok hatásvizsgálat nélkül legyenek előterjesztve. Meg kell vizsgálni olyan kérdéseket, esetleg modell formában is, hogy képes-e érdekelt-e a termelőszféra, illetve a lakosság a finanszírozást átvállalni és ha nem, ennek mi lesz a következménye. Félő, hogy az állam egyre inkább kivonul a kulturális szférából és az eddigi áldatlan restrikció nyomán elszegényedett intézményrendszert hagy maga után. Meg kell e helyen is említenem, hogy az adórendszer számos intézkedése sérti a kulturális szféra érdekeit. A személyi jövedelemadó törvényben a művészetek, tudományos alkotások, találmányok terén elismert költségeket kedvezményként értelmező felfogás is sok problémát okoz, annál is inkább, mivel e területen a bérek a legkevésbé fedezik a munkaképesség újratermelésének a költségeit. Tisztelt Országgyűlés ! Mindezek alapján indokoltnak látszik a koncepció további társadalmi vitára bocsátása, mivel ilyen vitára elsősorban a koncepció kialakításának fázisában van szükség és ezeket a vitákat nem szabad kizárólag a törvény szövegezési időszakára halasztani. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm én is Lásztity Radomir képviselőtársunk felszólalását. Most következik Bánffy György képviselő, Budapest 4. választókerület. Átadom a szót. BÁNFFY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Csatlakozva az előttem szóló professzor úr szavaihoz, néhány mondatban felhívom az Önök figyelmét, hogy az elmúlt hetekben több mint 200 intézmény bejegyzésével megalakult a Magyar kulturális Kamara. Ennek dokumentumairahivatkozott professzor úr is. Egyetemek, könyvtárak, múzeumok, színházak tömörülnek itt egy csoportban. Most engedjékmeg, hogy e jelentkező szellemi erőforrás hozzám és több képviselőtársamhoz intézett levelét rövidítve ismertessem Önökkel. A Magyar Kulturális Kamara támogatja a kormány valódi reformtörekvéseit, ám az államháztartás és adórendszer korszerűsítésének koncepcióit több szempontból ellentmondásosnak tartja, és azt meghatározó kulturális viszonylatokban nem tudja a kulturális szféra érdekeivel egyeztetni. Ezért a Magyar Kulturális Kamara szakértői a következő állásfoglalást alakítottak ki: Üdvözöljük azt a törekvést, hogy egységes rendszerben gondoljuk végig és rendezzük államháztartási közös dolgainkat. E beterjesztett dokumentum azonban csak eltérő értékű ötletekés különböző külföldi mintákból átvett megoldási lehetőségek halmaza, amelyben keverődnek a jelenlegi válságból következő kényszerintézkedések és a hosszabb távú koncepcionális szándék elemei. Mi helyesnek tartanánk, ha a reformfolyamathoz szervesen kapcsolódó törvényelőkészítő munka a jelenlegi válsághelyzetből adódó logikai sorrendet inkább követné, a gazdasági válság, és ezen belül az adósságkezelés stratégiai kérdéseiről való döntés után a tulajdonreformnak kellene napirendre kerülnie, hisz az államháztartási reform számos eleme ennek függvénye. Egy elsietett államháztartási törvénytervezet a reformfolyamat ismételt lejáratához és a bizalmi válság további elmélyüléséhez vezethet. Ezt a gondolatsort jól végighallgathattuk a miniszteri expozéban is.