Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-48
3997 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 3998 vagyonkezelői szervezetről szóló törvényjavaslatot, és jelenleg ez hol tart. A felmerült dolgozói részvény intézményével egyetértek. Ezzel kapcsolatban azonban mérlegelni kell azt, hogy tőkés vállalatoknál a részvállalás a dolgozók részéről önkéntes, vállalkozásszerű, tehát kockázatot is vállalnak. A vállalati dolgozói kollektíva nem lehet alkalmas a tulajdonosi szerepre, hisz a tulajdonosi és munkavállalási érdekeltség ellentétes elveket hordoz magában. A dolgozók saját emberi tőkéjük hordozói, ennek tulajdonosai, érdekük ennek kiaknázása, járadékának megszerzése, növelése. A dolgozói érdekek viszont bérérdekek, a bér pedig a tőke rovására is növelhető. Ha a részvények egy része a dolgozók kezébe kerül, kérdés, mekkora részesedési arány kell ahhoz, hogy érdemes legyen lemondani a mai biztos bérről, egy esetleges későbbi osztalékért. Ezt is mérlegelni kell. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Plecskó Ferenc képviselőtársunk felszólalását. Most szünet következik. 1/4 1-kor folytatjuk a munkát. (Szünet: 11.54 - 12.20. - Elnök: Jakab Róbertné ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az átalakulási törvényjavaslathoz felszólalásra jelentkező képviselőtársaim következnek. Elsőként Juhász Ferencet illeti a szó Budapest 62. választókörzetének képviselőjét. JUHÁSZ FERENC: Tisztelt Elnökasszony! Az elnökünk kérdésére, hogy az általános vagy a részletes vitához kívánok szólni, nem tudtam eldönteni: mindkettőhöz van mondanivalóm, de Ígérem kilenc perc alatt be fogom fejezni. Köszönöm a türelmét. Tisztelt Országgyűlés! A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvényjavaslat vitájához kértem szót. Nemcsak azért, mert az elmúlt napokban, hetekben talán e törvénytervezet körül bonatkozott ki szenvedélyes vita, hallhattunk egymásnak ellentmondó szakértői véleményeket, hanem azért is, mert úgy érzem, hogy a törvény bevezetése jelentősen érinti a gazdálkodó szervezetek és vállalkozók, kisvállalkozók működési feltételeit. Először az előzetes vitáról szeretnék néhány szót szólni. Képviselőtársaimmal együtt magam is számos levelet, észrevételt kaptunk közvetlenül, közvetve a sajtó, a televízió, a rádió útján, különböző alternatív szervezetektől, szakemberektől, amelynek a lényege jórészt az volt, hogy ne most tárgyaljunk, halaszszuk el, két lépcsőben tárgyaljuk, vagy ne ilyen formában fogadjuk el. Engedjék meg, hogy néhány gondolatot idézzek közülük. Az egyik: az adott tulajdon reformkoncepció szerint a jelenlegi állami tulajdonban levő termelési és üzleti tőke össznépi tulajdonban marad-e, csoporttulajdonná alakul, vagy állampolgári tulajdonba megy át? A következő: ki legitimálja a tulajdon feletti rendelkezési joggal bíró csoportokat? Ismét egy: hogyan oldható meg a privatizálás során, hogy az állami tulajdon ne a tényleges piaci érték alatt kerüljön magántulajdonba? S még egyet szeretnék idézni: az átalakulási törvény tervezete a rejtett társadalmi privilégiumok konzerválását szolgálja, a vállalatok nem piaci alapon történő összefonódása révén, amely a valódi verseny és modern piaci viszonyok, illetve szabályozás kialakulását helyettesítené. Ezek azok a kérdések, amelyek meggyőződésem szerint is sok jogos aggodalmat tükröznek, számomra is azt mutatják, hogy a törvény előkészítés a mai gyakorlatunknak megfelelően nem volt elég széles körű, nem volt elég alapos. Mindezekről a kérdésekről részletesen szólt Kulcsár Kálmán miniszter úr bevezetőjében és Tallóssy Frigyes képviselőtársam is, én az ő érveiket jórészt elfogadom, így a magam részéről ezekkel külön már nem szeretnék foglalkozni. Most magáról a törvényjavaslatról, annak néhány általam fontosnak tartott fejezetéről kívánok szólni. Az átalakulási törvényről rendezett szakmai vitákban, melynek részeként választókerületemben is volt gazdasági vezetőkkel, kisvállalkozókkal egy ilyen vita és Sárközy Tamás vállalta a vitavezetést, gyakorlatilag két kérdés körül merült fel alapvetően: kinek előnyös az átalakulás és kinek érdeke a bevezetése? A gyakorlatban természetesen ennél sokkal bonyolultabb, árnyaltabb az egész probléma, de megpróbálom saját véleményem alapján a két kérdéskört megvilágítani. Előnyös az átalakulási törvény azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, kisvállalkozóknak, akik a jelenlegi bonyolult időszakban is vállalkozó típusúak, innovatívak. Előnyös, mert meggyőződésem szerint lazítja a hierarchikus függelmi viszonyokat az irányító szervekkel és hatóságokkal, előnyös, mert azok a gazdasági vezetők és dolgozói kollektívák érdekeltek az átalakulásban, akik nem félnek a piaci megmérettetéstől, akik változtatni akarnak. Azt hiszem, jelenlegi viszonyaink ismeretében erre egyre nagyobb szükség van. Kinek hátrányos az átalakulási törvény bevezetése? Többek között azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, illetve gazdasági vezetőknek, akik a jelenleg „puhának" ítélt követelményrendszerben sem tudtak eredményesen gazdálkodni, így vállalkozni sem. Azoknak sem kedvező, akik kevésbé dinamikusak és kevésbé vállalkozó típusúak. És hátrányos azoknak a pénzügyi szerveknek és hatóságoknak is, akiknek csökken a beleszólási lehetősége a jól dolgozó vállalatok életébe. Mindezek az átalakulási törvény bevezetését indokolják. Tisztelt Képviselőtársaim! Másik, számomra fontos kérdéskör, amivel foglalkozni kívánok, a törvénytervezet 22.-23. §-a, amely a vállalati vagyon értékesítésével foglalkozik. Én is azok közé a képviselők közé tartozom, akik kezdeményezték a dolgozói részvény bevezetését. Talán a későbbi népi részvény egyik lehetséges változatát fogadjuk majd el! Örülök, hogy Kulcsár Kálmán miniszter úr erről már, mint a kormány részéről elfogadott javaslatról szólt, így annak lényegéről csak röviden szólok.
