Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4369 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4370 súlyának növeléséhez tehát szükségesnek tartom, hogy válasszuk szét a tulajdonost és a vagyonkezelőt, az állami és az önkormányzati tulajdont. Hogy a személyi jövedelemadó lényegében maradjon a lakóhelyen, s hogy bővítsük a helyi adófajták lehetőségét, hogy gondoljuk újra a központi és helyi közösségi tehervállalás arányait. Hogy teremtsük meg a vállalkozó önkormányzatok feltételeit. Mivel a települések adottságai igen különbözőek, a lehetőségek és tennivalók sem azonosak, — három típusról szólok. Az iparral, kereskedelemmel, élelmiszergazdasággal rendelkező városok, nagyobb települések önfejlődése megalapozottabb. Itt a tanács tulajdonosként léphet fel és a tulajdonrész hozadékából való részesedés új érdekeltségi viszonyokat hoz majd létre. Meggyőződésem, hogy akkor majd másképp ítélik meg a jelenlegi gyakorlat olyan elemeit, iránt az erőltetett telekeladást, vagy a helyi gazdálkodó szervezetek pénzeszközeinek az átadását a tanácsnak. A második típus a kedvező természeti adottságokkal rendelkező települések. Ilyenek az idegenforgalmi övezetek, a gyógyturizmus, a pihenőturizmus számára vonzó területek. Itt a fejlődés feltételei öngerjesztő módon megteremthetők. Szentendrén például hosszú idő óta feszültséget okoz, hogy a szezonális idegenforgalomból a helyi lakosság nagy többségének nincs haszna. Ebben a településkategóriában tehát úgy vélem, hogy az önkormányzat speciális helyi adók kivetésével elérheti majd, hogy az extraprofitból a vállalkozók mellett a helyi lakosság is részesüljön, a jobb infrastruktúra és közösségi szolgáltatások révén. A harmadik típus az elmaradott infrastruktúrával bíró, kevés munkahellyel rendelkező kistelepülések. Várhatóan ezután is fokozottabb állami támogatásra szorulnak. Ám a területfejlesztési és tervezési alap felhasználásának tapasztalatai azt mutatják, hogy a foglalkoztatási lehetőségek bővítését szolgáló beruházások központi támogatása egyre erőtlenebb. Ugy látom, elérkezett az idő, amikor a terület- és településfejlesztési politikánkat is új alapokra kell helyezni. Be kell látnunk, hogy minden falu határában nem építhetünk gyárat. Szét kell választani térben a lakóhely és a munkahely fogalmát. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megjelenik majd az önkormányzati közösségi tulajdon, vállalkozóként lép fel, integrálódik állami vállalati és egyéni tulajdonformákkal, akkor ez megerősíti az állampolgárok és képviselőik érdekeltségét, közös dolgaik eldöntésében és ellenőrzésében. A képviseleti, testületi munka mellett erősödik a közvetlen demokrácia, úgy mint a helyi szavazás, a lakossági kezdeményezés, nő majd a nagyobb nyilvánosság igénye, a költségvetési előirányzatok előzetes kihirdetésére és így tovább. Mindez jobb hatásfokú helyi politikai intézményrendszert igér, mint a mai. A gazdasági alapokra helyezett helyi önkormányzatok, tanácsok önállósága felveti irányításuk kérdését is. Úgy vélem, a jövőben nem fogunk különböző irányítási szintekről beszélni. Annál inkább indokolt viszont önkrományzatok szövetségéről, mint önszerveződés útján létrejött képződményekről szólni, melyek meghatározott közigazgatási, terület- és településfejlesztési feladatokat látnak el. Másfelől az önkormányzatok, mint tulajdonosok, mint önálló jogi személyiségek, mint vállalkozók természetes törekvése lehet, hogy érdekképviseletet hoznak létre, vagy meglevő érdekképviselet szervezetekhez csatlakoznak. Végezetül javaslom, hogy a kormány úgy ütemezze a legfontosabb alaptörvények előkészítését, hogy az új alkotmány elfogadását követően az Országgyűlés az elsők között tárgyalja az önkormányzatokról szóló törvény tervezetét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Hajdú—Bihar megye. 14. számú választókörzetének képviselője következik, dr. Deák Géza képviselőtársunk. Dr. DEÁK GÉZA: Tisztelt Parlament! Kedves Képviselőtársak! Ma reggel fél 4-kor felkeltem, két dologban nem voltam biztos, az egyik az, hogy itt 6 óra előtt néhány perccel szólok, a másik pedig az, hogy az államháztartási koncepció egyáltalán napirendre kerül-e. Napirendre került és én szólok, de nálam nehezebb helyzetben azt hiszem Békési László pénzügyminiszter volt és talán emlékezetes is marad ez a napirendi pont és ez a 26. számára, hisz László napkor terjeszt be egy törvénytervezetet, terjeszt be egy koncepciót és ad választ egy törvénytervezetre. Köszöntöm őt és minden Lászlót ezen a napon ezen az emlékezetes napon. Tisztelt Parlament! Rátérve a hozzászólásomra: az elmúlt parlamenti ülés költségvetési csomagtervét meghallgattuk, amelyet úgy értékelt a parlament és úgy értékeltem én is személy szerint, hogy őszinte és kommunikatív készségűnek mutatkozott. Azonban a döbbenet erejével hatott a Minisztertanács elnökének az előterjesztése, amelyben a 950 milliárd forintos államháztartási adósságállományról adott számot. Ebben a helyzetben kell az államháztartási reformkoncpcióról beszélni, s annak törvényi garanciális alapjait lerakni. Ez valójában, mint ahogy a pénzügyminiszter mondta, egy válságmenedzselő program része. Mára válhatott világossá az, hogy az eddigi költségvetési politika egy zsákutca. Sajnos, ez mára válhatott világossá. A decemberi hozzászólásomat, mikor erről szóltam, a kormány egyes tagjai igen elítélő és sértő megjegyzéssel fogadták. Szakítottunk mára a múlt hibás gyakorlatával, s ez örömmel tölt el több területen, tegyük ezt most és itt, ne indulatosan, hanem a nemzeti ügyért való szolgálat vezessen bennünket. Ez a parlament elindított valamit. Mégis úgy vélem, nem kerülhet a történelemben a politikai piadesztára, ha e rövid idő alatt — amihez, ha van erőnk, hogy a folyamatok élére álljunk — nem alattvalói és szolgai módon, de felkészülten olyan kényszerhelyzetet teremtsünk a törvények által, ami láttatja nem a távoli, hanem a közeli jövőt. Véleményem szerint egy