Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4365 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4366 tele a parlamenti munkában az eddigeknél is élénkebb vitákat, számos, a költségvetés minőségét javító javaslatokat fog hozni, és ennek a műhelymunkának a parlamenti bizottságokban van a helye. A terv- és költségvetési bizottság hivatott arra, hogy a beterjesztett költségvetést minősítésével ellátva ajánlja az országgyűlésnek. Számítani lehet arra, hogy jelentős számban születnek olyan módosító javaslatok, amelyek tárgyában a költségvetési bizottságnak vizsgálatot, mérlegelést kell elvégeznie, s ezek ügyében is saját állásfoglalást vagy az indítvány ellen szóló érveket kell felsorakoztatni. Javaslom, hogy a költségvetés végrehajtásáról szóló évközi jelentések tárgyalása kapcsán a terv- és költségvetési bizottság kapjon olyan felhatalmazást, amely szükség esetén lehetővé teszi, hogy jelentős eltérés, veszély esetén az országgyűlés számára soron kívüli tájékoztatást adjon a bizottság. A Minisztertanács hatáskörét is részletesen tárgyalja az előterjesztés. Itt egyetlen észrevételt kívánok tenni csupán. Felveti az előterjesztő, úgy vélem teljes realitással, hogy előfordulhat olyan helyzet, hogy a költségvetés a naptári év előtt nem kerül jóváhagyásra. Ebben az esetben ezt az állapotot is kezelni kell, és megfelelő megoldás lehet, hogy a kormány kapjon legfeljebb három havi felhatalmazást, hogy az előző évi költségvetés alapján folytassa a gazdálkodást. Ugyanakkor úgy vélem, nem elegendő csupán időbeni megjelölés, hanem összegszerűen is rögzíteni kell, hogy az előző évi költségvetés milyen mértékéig vállalhat kötelezettséget. Indokoltnak látszik az időarányos nagyságrendet kisebb mértékben meghaladó összegszerű meghatározás. Ilyen megoldással a költségvetés újabb tárgyalásáig a gazdálkodás zavartalanul folyhat. Az államháztartás ellenőrzéséről is szól az előterjesztés, amely lényegében az Állami Számvevőszék feladatait érinti. Az Állami Számvevőszék feladatainak meghatározása jelenleg kidolgozása, illetve vita alatt áll. Az előterjesztés a számvevőszék feladatait oly mértékben korlátozza, amellyel egyetérteni nem lehet, nevezetesen arról van szó, hogy a fejezetszintű költségvetések ellenőrzését az Állami Számvevőszék helyett a kormány ellenőrzésének hatáskörébe utalja. A terv- és költségvetési bizottság korábbi állásfoglalása ezzel szemben a fejezetszintű költségvetések ellenőrzések az Állami Számvevőszék feladatává javasolja tenni. Ez ügyben a felfogások különbözőségét kívántam jelezni, hozzátéve azt, hogy az országgyűlés hatáskörének címe alatt az előterjesztés felfogása, mint ahogy korábban szóltam róla, indokolatlanul kiszélesíti az Országgyűlés hatáskörét, itt viszont szükségtelenül kormányozza a parlament intézményének, a Számvevőszéknek a feladatát. Az Országgyűlés ellenőrző szerepe megkívánja, hogy saját és intézményei tevékenységével legyen képes a magyar gazdaság és ezen belül a költségvetési gazdálkodás meghatározó részének ellenőrzésére, ezért a fejezetszintű költségvetések ellenőrzését nem indokolt kormányzati feladattá tenni. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel a törvényjavaslat kiemelkedő fontosságára, szükségét látom annak, hogy a további munkálatokba az érdekeltek vonják be a szakmai és a legszélesebb érdeket képviselő társadalmi erőket. Az államháztartási reform koncepciójának kidolgozására irányuló munkálatok folytatásához a terv- és költségvetési bizottság a továbbiakban is minden támogatást meg fog adni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a napirendhez hat képviselőtársunk jelentkezett felszólalásra. Egyben közlöm azt is, hogy ülésnapunk munkája 18 óráig tart. Most Balogh László képviselőtársunk felszólalása következik Pest megye 29-es választókörzetéből. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság is megtárgyalta az államháztartási reform koncepcióját, azon belül is kiemelten a tanácsi gazdálkodás kérdéseivel foglalkozott. A bizottság vitája két irányban folyt. Egyrészt a tanácsok gazdasági helyzetéről — és itt a ma már elhangzottakkal nem mindenben egyezik a bizottság véleménye. Megítélésünk szerint jelenleg a tanácsok anyagi kondíciója túlságosan gyenge, az elvárható minimális szinten sem képesek a lakosság igényeit kielégíteni. Nem arról van itt szó, hogy sokat fordítanak a tanácsok fejlesztésére, beleszakadnak abba, hogy a folyamatban levő beruházásaikat folytatni tudják, hogy valahogy befejezzék. Általánosan kevés a pénz. A másik dolog, hogy ez az a terület, amit a kormány mindig is jól kézben tudott tartani. Tessenek csak megnézni visszamenőleg az adatokat évről-évre. Látható, hogy a tanácsoknál közel a terv szerint valósult meg mindig a költség is, meg a fejlesztés is. Az összes többi területen messze eltért a tervtől. Tehát sajnos minket nagyon kézben tudtak tartani, és ha a gazdaság és a központi intézmények területén is hasonló lett volna a kormány képessége, akkor most nem kellene fogadkoznia a pénzügyminiszternek, hogy a jövőben pedig nagyon szigorúan be fogjuk tartani a gazdálkodás rendjét. A másik iránya a bizottság vitájának a tanácsi gazdálkodás rendje —, illetve az, hogyan kellene továbbfejleszteni, hogy jól illeszkedjen az államháztartási reformba. Általában véve azt lehet mondani, hogy ebben egyetértés van a központi szervekkel, a reform irányával, felfogásával azonosulni tudunk. Amit korábban a bizottságunk különböző kérdésekben állásfoglalásokat kialakított, azokkal is szinkronban. Nem részletezem: örülünk az önkormányzati tulajdon kialakításának, a helyi bevételek aránya növelésének. Persze mindenben, amit csinálunk, kérjük, vegyék figyelembe azt, amit az országgyűlés már az eddigi munkája során nagyon sokszor kifejezett, azzal a bizalommal, hogy azt nem fogják elfelejteni. Mondjuk itt van a normativitás az állami támogatásoknál, ami a tanácsi gazdálkodásban rendkívül fontos. Igen, de milyen normákra gondolunk? Mert