Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4363 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4364 szonyítva. Ugyanilyen okokból maximálni kellene az állami papírok arányát a bankok értékpapír-tárcájában is. Az államháztartási törvényhez kapcsolódó elveknél a támogatások kérdése éppen elvileg nem teljesen rendezett. Ostorozzuk magunkat, régóta csökkenteni kívánjuk az állami támogatásokat, a támogatások pedig tovább nőnek. Nem foglal állást a 2. számú melléklet III./3. részében az előterjesztő, milyen változtatásokat lát szükségesnek a támogatások elveiben. Javasolom megfontolásra — természetesen a támogatások csökkentésének korlátait is ismerve —, hogy elsősorban a termelési szakaszban elburjánzott támogatások kerüljenek csökkentésre, az állami költségvetés fokozatosan vonuljon ki erről a területről. Ugyanakkor a költségvetés tőkejövedelmei a megfelelő hozadék-követelmények mellett felválthatják a jelenlegi pályázatos járadékfizetési kötelezettség-fizetés melletti támogatásokat. Az adókedvezmény jellegű támogatások intézményét fogalmilag is célszerű elkülöníteni a támogatásoktól. Azokat a gazdaságpolitikai célok megvalósítására az adótörvények keretében indokolt szabályozni. A mezőgazdasági támogatásokkal kapcsolatos állásfoglalást nem tartom kielégítőnek és megalapozottnak. A mezőgazdaság alapvető ellátási szerepe, különösen bonyolult és szerteágazó termelési kapcsolatrendszere, sőt nemzetközi környezete miatt is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Így a felszámolás, vagy támogatás alternatívája fölötti döntés a mezőgazdaság esetében sokkal több szempontból és alaposabb mérlegelést kíván, mint a nemzetgazdaság más szektoraiban. így és itt egyáltalán nem biztos, hogy egyértelműen a támogatás a drágább megoldás. Tisztelt Országgyűlés! Az új államháztartási törvény esetében indokolt újragondolni az országgyűlés és az állandó bizottságok hatáskörét is. Az államháztartási törvény előzetes elgondolásai részletesen nem foglalkoznak egyes intézmények hatáskörével. A javaslatok úgy vélem, a jelenlegi intézményszegény helyzetre inkább vonatkoznak, mint a törvény hatályba lépésekor már működő viszonyokra. Az Országgyűlés hatáskörébe utalja a tervezet a gazdálkodó szerveknek adható juttatások, támogatások szabályozását, amellyel úgy lehet egyetérteni, hogy a költségvetési törvény részeként kerüljön benyújtásra. Ugyanakkor nem fogadható el az a szándék, hogy meghatározott nagyságrend feletti támogatás odaítélését az országgyűlés végezze. Ez a javaslat szükségtelenül az országgyűlés hatáskörébe utalná a kormányzati feladatok egy részét, olyan körülmények között, amikor a támogatások erőteljes leépítése közös kormányzati és törvényhozási szándék. Hasonlóan a kormányzati feladatokba történő beavatkozást jelentene, amennyiben az országgyűlés feladatává tennénk a külföldi hitelek, kormányhitelek felvételével kapcsolatos döntéseket. Teljesen tisztázatlan helyzet keletkezhet, a kormányzat működését nagymértékben akadályozná, felelősségét csökkentené, ha minden egyes hitelfölvétel parlamenti döntés függvénye lenne. Természetesen feltételezhető az is, hogy az előterjesztő egy későbbi időszakra gondolt, amikor a hitelfelvételek meghatározó része nem kormányhitel, hanem a versenyszféra tevékenysége lesz. Ugyanitt az állami költségvetés és a monetáris politika kölcsönös összefüggésével kapcsolatos állásfoglalást is az országgyűlés hatáskörébe kívánja helyezni az előterjesztő. Ezt úgy tartom megvalósíthatónak, ha a jegybank autonómiája, azaz a parlamentnek való alárendeltsége, valamint az Állami Számvevőszék létrehozása megvalósul. Ezek adnak alapot arra, hogy a pénzügyminiszter és a jegybank elnökének beszámolója, valamint a számvevőszék jelentése alapján a parlament véleményt alkothasson a költségvetési és a monetáris politika eredményességéről és összhangjáról. A jelenlegi helyzetben, amikor a magyar gazdaságnak igen nehéz terheket jelentő nagyberuházások következményeit értékeljük, könnyen hajlunk arra, hogy a nagyberuházásokról való döntéseket a korábbi szűkkörű, nem nyilvános döntési folyamatokkal szembeni teljesen nyilvánossá tegyük, és a legfelső népképviselet, az országgyűlés hatáskörébe vonjuk. Feltételezem, lesz elég erőnk és elhatározásunk arra, hogy az ország gazdaságára nagymértékben ható, nemzetközi kötelezettségeken alapuló nagyberuházásokat is nyilvános döntésekké tegyük, megváltoztassuk a korábbi eljárásainkat. Új lehetőség adódik abból is, hogy a Számvevőszék megvizsgálja a nagyberuházások döntéselőkészítését, így nagymértékben csökkenthetők azok a kockázatok, amelyek elhárítására nem a legjobb megoldás a parlament hatáskörébe történő utalás. Javaslom, hogy ezeket a kormányzati feladatokat az országgyűlés ne vállalja át a kormányzattól, hanem a kormányzati tevékenység ellenőrzésére fordítson nagyobb gondot. összevont gondolatként került megfogalmazásra, hogy a költségvetés bevételi tételeinek fölhasználásáról és a hiány rendezésének módjáról, valamint egyes bevételi, vagy kiadási tételeknek évek közötti átcsoportosításáról is az országgyűlés hozzon döntést. Úgy vélem, itt is tisztázást igényel, milyen feladatok sorolhatók az Országgyűlés hatáskörébe, melyeket indokolt más módon szabályozni. Valójában az országgyűlés nem térhet ki olyan döntések elöl, mint a bevételi többletek felhasználására, vagy az egyes évek közötti átcsoportosítások ügyében történő állásfoglalások. Viszont a költségvetési hiány rendezését nem indokolt eseti országgyűlési döntés tárgyává tenni, hanem — mint korábban említettem — annak törvényi szintű szabályozását tartom indokoltnak. Az előterjesztés sajátos módon az Országgyűlés hatáskörének szükségtelen kibővítése mellett az állandó bizottságok és különösen a terv- és költségvetési bizottság hatáskörének szűkítését tartalmazza. Ezzel a felfogással nem lehet egyetérteni. A parlamenti munkában az eddigieknél is nagyobb szerepet kell szánni a bizottsági munkának és ez különösen vonatkozik a költségvetés tárgyalására. Fel kell tételeznünk, hogy több politikai párt részvé-