Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4359 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4360 Végül a bérreform harmadik eleme lehet egy-egy konkrét társadalmi jövedelem beépítése a bérekbe, kompenzáció formájában. Ez attól függ, hogy a költségvetési reform keretében mely állami feladatok megvalósítását célszerű a lakosság közvetlen döntésére, vásárlásaira bízni. Előzőeken túl egy naptári fordulónaphoz kötött valamiféle teljes körű, a kialakult bérarányokat és bérszínvonalat egycsapásra központi állami intézkedésekkel megváltoztató bérreformnak semmilyen reális esélye nincs! Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartási reform egyik nagy területe a társadalmi közkiadások reformja. Ennek keretében világos és határozott funkciómegosztásra kell törekednünk az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság között. A munkamegosztás végeredménye csakis az állam szerepvállalásának csökkenése lehet. Ugyanakkor, ahol az állam részvétele megmarad a feladatok ellátásában, ott biztosítani kell az állami feladat, az állami finanszírozás garanciáit, értékállandóságát és szakmai megalapozottságát. Ezen a téren is nélkülözhetetlen az úgynevezett szervezet semleges állami támogatások rendszerének kiépítése, ami azonos állami feladatok ellátásához, azonos támogatást nyújt, függetlenül attól, hogy a feladatot állami intézmény, magánvállalkozás, egyesület, társadalmi szerv, vagy egyházi, felekezeti intézmény látja el. A társadalmi közkiadások területén nem kerülhető meg a nagy ellátási rendszerek átalakítása sem. Itt mindenekelőtt a szociálpolitika, a nyugdíjrendszer, a betegbiztosítás, az egészségügy, valamint a lakásgazdálkodási finanszírozás megújítására van szükség. E nagy rendszerek reformjának alapelvei kikristályosodtak. Ezekről írásos anyagainkban számot adunk. Ezúttal csak két összefüggésre szeretnék utalni: az egyik, hogy az államháztartási reform megvalósítása egy pillanatig sem teheti kétségessé az alapvető oktatási- és egészségügyi, valamint szociálpolitikai feladatok ellátásának tartós, állami garantálását. Ellenkezőleg e feladatok magasabb szintű ellátására van szükség, és lesz lehetőség. De csökkenniök kell az állami kiadásoknak a védelem, az igazgatás, a gazdasági szolgáltatások, szórakoztató kultúra, valamint a versenysport területén. Az állam mellett nagyobb részt kell vállalni a szakképzés, a kutatás, a lakásgazdálkodás, valamint a művelődés területén a vállalkozói szférának, a társadalmi mozgalmaknak, az önkormányzatoknak és a lakosságnak, de nagyobb szerep jut a szociális ellátás területén a karitatív szervezeteknek, a társadalmi szolidaritásnak is. Növekedni fog az állami támogatással, vagy anélkül működő alapítványok szerepe az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a tudomány és a sport területén. A második összefüggés: a társadalmi közkiadások terén, az államháztartási reform nem szűkülhet le tervezési, finanszírozási, pénzügytechnikai kérdésekre. Elengedhetetlen a szakmai reformok végrehajtása és összehangolása a gazdasági lehetőségekkel és módszerekkel. Ezen a téren ma még jelentős fáziskésés van, amit a munka további szakaszaiban, mindenekelőtt a szakmai koncepciók oldaláról sürgősen pótolni kell. Tisztelt Ház! Az államháztartási reform hatalmas területe a tanácsi gazdaság reformja. A végcél itt is világos. A helyi tanácsok szerepét és gazdasági önállóságát kívánjuk erősíteni, hogy valódi önkormányzatokká válhassanak. Ehhez a feladatok világos elhatárolása mellett, a legfontosabb eszköz a saját gazdasági erőforrások és jövedelmek gyarapítása. Ezt a célt szolgálja az önkormányzati, tanácsi vagyon megteremtése, az ebből származó jövedelmek, a helyi adóztatás lehetőségének biztosítása, a személyi jövedelemadó lakóhely szerinti átengedése, a hitelforrások növelése és a terjes körű gazdasági önállóság biztosítása. Ehhez társul a normatív, parlament által megállapítandó állami támogatás rendszere, amely azonos feladatokat ellátó tanácsok számára, azonos állami támogatást nyújt. Természetesen meg kell őriznünk az ország egyes térségei között kialakult történelmi különbségek csökkentését, a legnagyobb feszültségek oldását szolgáló központi állami támogatás és pénzalapok lehetőségét is. önálló, külön törvényjavaslat készül az Állami Számvevőszékről. Ennek az új szervezetnek a megalkotása és működése is szerves része az államháztartás reformjának. A parlament ellenőrzési szerveként növelheti az állam, benne a kormányzat gazdálkodásának megalapozottságát, az Országgyűlés közvetlen ellenőrzési lehetőségeit, s mindezek útján a hatékonyabb, takarékosabb és tervszerűbb állami gazdálkodást. Egyben nagyobb biztonságot adhat a kormány számára is, segítheti az állami költségvetési folyamatok kézbentartását. Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartás reformja gyorsan változó magyar valóságunk egyik nagy vállalkozása. Eredményes megvalósításán nem kevesebb múlik, mint a gazdaság egészséges fejlődése, egy hatékonyan működő piac kibontakoztatása gazdasági teljesítmények és az állami kiadások összhangjának megteremtése és egy reménybeli gazdasági fejlődés talaján nyugvó jóléti állami gazdálkodás rendjének megteremtése. A kormány nevében azt kérem, hogy vitájukkal, ajánlásaikkal tűzzék ki a további munka fő irányait, erősítsék meg, vagy segítsék helyes irányba terelni a koncepció formálásával a kormány szakmai munkáját. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Puskás Sándort, a terv- és költségvetési bizottság elnökét, a bizottság előadóját illeti a szó. Dr. PUSKÁS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartási reform kezdeményezőinek egyike, a terv- és költségvetési bizottság volt. A kezdeményezés hátterében bizottságunk elégedetlensége állt. Ugyanis, az akkori, azóta lényegében változatlan szerkezetű költségvetés, legfeljebb készítői számára volt áttekinthető. Az azonban az 1989. évi költségvetés tekintetében csak részben volt igaz. A képviselők szá-