Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4351 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4352 dolatok mind szerves részét alkotják a következő napirend témájának. Vass Józsefné kemény kritikával illet minket. Sok ponton megérdemeljük. Bár elég lenne a 4 százalékos pótadó a lakáskamat támogatásokra. Ez körülbelül 10 milliárd forint, míg ebben az esztendőben közel 60 milliárd forintot kell fordítanunk a kedvezményes lakáshitel kamatok állami támogatására. Talán az az asszociáció adja a két instrumentum közötti összefüggést, hogy az 1989-es költségvetés eredeti javaslataiban lakáskamat-támogatások fedezetéül egy vállalati lakásalap-hozzájárulás szerepelt, és miután azt a parlament elvetette, a költségvetés hiányának pótlására került ismét elő a 4 százalékos pótadó. Szeretném nagyon hangsúlyozni, hogy a kettő között ilyen összefüggés nincs. Az a gondolat pedig, ami a vállalatok, szövetkezetek saját dolgozói lakáshitel terheinek részleges vagy egészbeni törlesztésére vonatkozik, kitűnő gondolat és részét képezi a lakásfinanszírozás új konstrukciójának, amellyel jelentkezünk az 1990-es népgazdasági terv és költségvetés kapcsán, hiszen napnál világosabb, hogy 90-re már nem tartható tovább ez a finanszírozási konstrukció. A személyi jövedelemadónál kérem a parlamentet, hogy a precíz elszámolást vegye tudomásul. Az 1988-as teljesítés 71,5 milliárd forint. Amire utalt Vass Józsefné, az már a 89-es tényleges bevételeknek a része, áthúzódás. Ebből a 3,5 milliárd forintos többlet bevételből 2,5 milliárd a tanácsokat illette, a 104 százalékig terjedő rész, amit őszintén remélem, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítésére fordítottak. Hogy itt se legyen félreértés: a lakosság külföldi vásárlásait fedező belső jövedelemforrások minden bizonnyal többségében nem az úgynevezett láthatatlan jövedelmek, hanem a fel nem mért és nem regisztrált vállalkozói szférából származó jövedelmek. Ez alapvetően nem negatív jelenség. Én csak arra utaltam, és ezt tartom, hogy meg kell ismernünk ezeket a jövedelmeket, hiszen enélkül nem minősíthető valójában, hogy milyen a lakosság egyes rétegeinek jövedelmi helyzete. Ne tessék elfelejteni, pusztán ez a bizonyos vásárlási fedezet körülbelül 80—90 milliárd forintot jelent. Tehát nem aprópénzekről van szó. Teljesen egyetértek azzal a gondolatával, hogy a költségvetési szervek gazdálkodásában is vannak tartalékok. Szeretném megmondani, hogy bizony itt nem pénzügytechnikai megoldások jelentik az igazi kivezető utat, hanem a pénzügyi rendszer és a szakmai programok összehangolása és megváltoztatása. Ebben nagy késés van, de őszintén remélem, hogy az államháztartási reform keretében ez a fáziskésés megszüntethető lesz. Ami pedig a durva növekedést illeti, döntően két téma játszott szerepet az egyik évről a másikra: a sokat emlegetett bérbruttósítás, ami a költségvetési szerveknél hatalmas tétel, hiszen az összes kiadás több mint 50 százaléka bér. A másik a növekvő árak miatti növekvő, bár nem terjes körű fedezetet biztosító automatizmusoknak az összege. Mindent összevetve tisztelt parlament, megszívlelve és elfogadva a kritikákat, arra kérem az Országgyűlést, hogy fogadja el a beszámolót és adjon lehetőséget a kormánynak arra, hogy előkészítse a 90-es esztendő gyökeres változásait. Köszönöm a figyelmet .(Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel a vitában a törvényjavaslat szövegét érintő képviselői módosítás nem hangzott el, ezért következik a határozathozatal. Kérem, aki elfogadja a Magyar Népköztársaság 1988. évi költségvetése végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, az kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörtént) Ez látható többség. Ki van ellene? Ki tartózkodott a szavazástól? Az országgyűlés az 1988. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot többségi szavazattal, 43 ellenszavazat és 66 tartózkodás mellett elfogadta. Húsz perc szünet következik. (Szünet: 16.10 - 16.35 - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Rátérünk harmadik napirendi pontunkra, az államháztartási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előterjesztés tárgyalására. Meg szeretném jegyezni, hogy ezt az országgyűlés első fordulóban tárgyalja a mai ülésszakon. Dr. Békési László pénzügyminisztert illeti a szó. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! őszintén sajnálom, hogy ilyen sokat kénytelenek engem hallgatni, dehát a napirend ilyen. A több mint egy évtizede felbukkanó válságtünetek napjainkra széles körű gazdasági válsággá mélyültek. A magyar gazdaságot súlyos egyensúlyi, strukturális, technikai, technológiai és hatékonysági válság jellemzi. Ezek az összetevők együttesen az egész gazdasági modell és annak működését jellemző gazdaságirányítási rendszer válságaként is felfoghatók. Gazdaságunk nehéz állapota törvényszerűen felerősíti a társadalmi, politikai életben jelenlevő feszültségeket, miközben azok erőteljesen visszahatnak a gazdaság fejlődésére. Az államháztartás és benne a költségvetés, valamint a gazdaság általános állapota között szoros az összefüggés. Ez a kapcsolat kettős kötődésre épül. Egyrészt az államháztartás és a költségvetés pozíciói tükrözik a gazdaság helyzetét, másrészt az állam gazdálkodása, szerepvállalása közvetlenül is hat az egész gazdaság állapotára, néhány területen meghatározza azt. A szoros összefüggés alapján közhelynek minősülő evidencia ma már, hogy a válsággal küzdő magyar gazdaságban az államháztartás, a költségvetés is válságos állapotban van. Sokan a magyar gazdaság jelenlegi kritikus helyzetét a rossz pénzügypolitika és pénzügyi eszközrendszer következményeként tartják, fiskális és monetáris terrorról, pénzügyi diktatúráról beszélnek. Az összefüggés nem tagadható, ám a döntő hatás éppen fordított: a pénzügyi rendszer, benne az államháztartás válságát alapvetően a gazdaság súlyos gondjai okozzák, a pénzügyi rendszer gyengéi tehát nagyrészt kö-