Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4349 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4350 méretezni, hanem ezt a koncepciót meg kell fordítani. Korszerűbb iparra, átalakuló szerkezetre, a csökkenő fajlagos energiaigényekre, és az ennek alapján kialakuló energiaszükségletekre kell méretezni az ország energiafelmérését. Valójában ez a gondolat a magja annak az új energiapolitikai és -ellátási koncepciónak, amelynek jónéhány elemét Juratovics Aladár hozzászólásában említette. A másik az energiatermelő beruházások részaránya a magyar beruházási politikában. Nem önmagában lehet és kell kárhoztatni ezt a struktúrát. Pusztán arról van szó, hogy az az energiapolitikai és -beruházási koncepció, amelynek egyes elemei vagy a döntés vagy a megvalósítás stádiumában vannak, egy régi, lényegében még a kialakult gazdasági szerkezethez igazodó energiaigényt próbálnak kiszolgálni. Ennek a felülvizsgálata azt is jelentheti, hogy megkezdett vagy esetleg tervezett energiatermelő beruházások kisebb kapacitással kell hogy megépüljenek; reméljük a 90-es népgazdasági tervben erről már számot fogunk tudni adni. Egyébként a korszerű beruházási struktúra igényét Antal Ferenc is fölvetette és teljesen igaza van ebben az összefüggésben, anélkül, hogy a biztonságos energiaellátást az országban veszélyeztetnénk. Energiaracionalizálási hitel újraélesztését igényelte Juratovics Aladár. Azt szeretném figyelmébe ajánlani: az a központi energiaracionalizálási kormányprogram, amely kétségkívül hozott eredményeket, lezárult. Nem tervezi a kormány, hogy újabb ilyen központi programot indít. Ugyanakkor miután az energiaracionalizálás legcélszerűbb és a gazdaság számára leghasznosabb módja a műszaki fejlesztés, ezért azt gondolom minden ilyen energiaracionalizálási ügyet a műszaki fejlesztés keretében érdemes és hasznos kezelni, akár úgy, hogy a központi műszaki fejlesztési alapból pályázatok révén, akár úgy, hogy a műszaki fejlesztéshez kötődő pénzügyi preferenciák igénybe vétele révén kerüljön erre sor. Nagyon őszintén szeretném megmondani, hogy röstelkedve térek vissza Jakab Róbertné hozzászólására. Bevallom az a Művelődésügyi Minisztérium által összeállított úgynevezett tárcafüzet, amelynek adatait ő pontosította, szándékai és meggyőződésünk szerint nem hivalkodni szeretett volna azokkal az erőforrásokkal, amelyeket a kormány a nemzetiségi politika megvalósítására szolgált, hanem csak tájékoztatni kívánt. Szeretném megkövetni Jakab Róbertnét és a tisztelt parlamentet, hogy ha ez a beszámoló netán hivalkodásnak tűnt volna. Szó sincs róla. A kormány nincs megelégedve azokkal az erőforrásokkal, amelyeket a nemzetiségi politika megvalósítására fordít és távol áll tőle, hogy visszaéljen azoknak az adatoknak az ismertetésével, amelyeket megkíséreltünk — hangsúlyozom — kizárólag tájékoztatási céllal bemutatni. Az talán szerencsétlen terminológia, hogy az úgynevezett szakmai fejlesztési programok között nagyon szerény anyagi igényű, de ezen a területen megvalósuló vagy megvalósítandó témák is helyet kaptak a tárcafüzetben. Kérem, hogy a fejlesztést így értsék, hiszen az vethető össze a nagy társadalmi, gazdasági fejlesztési programokkal. A tárca, a kormány és a tanácsok közös erőfeszítése nem lankadni, hanem élénkülni fog ezen a területen. Pontosan tudjuk, hogy mindazok a gondolatok, amelyeket kicsit ironikusan a figyelmünkbe ajánlott, hely én valóak, meg kell őket valósítani. Dr. Schmidt Ernő hozzászólása, amely a tulajdonviszonyok reformjára, illetve a vállalkozás reformjára vonatkozik, tökéletesen összhangban van a mi szándékainkkal. Igaz, hogy a tulajdonreform a gazdaság mobilizálásához hosszabb távon kínál esélyeket. Ez nem kétséges. Az is igaz, hogy ez a tulajdonreform önmagában véve mit sem ér, hogy ha nem jár együtt a vállalkozások fellendítésével. Ez az alapszándék. Ami már most ezen belül az úgynevezett bérbeadásoknak és ezen keresztül a vállalkozásoknak az ösztönzését illeti, része programunknak, része szándékainknak. Szeretném azt is világossá tenni, hogy a tulajdonosi reform és az úgynevezett vállalkozás, s ezen keresztül a bérbeadási-hasznosítási akciók ösztönzése között rendkívül szoros az összefüggés. Nem szabad elfelejtenünk egy pillanatra sem: valódi tulajdonos támaszthat követelményeket, valódi tulajdonos tudja bérbeadás útján igazán hasznosítani a rábízott javakat. Ez nemcsak a magán- és a vegyes tulajdonra, hanem a reményeink szerint gyorsuló, átalakuló állami tulajdonra is igaz. Tehát szinkron van a gondolatainkban. Egyébként örömmel jegyzem meg — noha nem ennek a beszámolónak a tárgya —, hogy a kisvállalkozások, különböző társasági formákat is ide sorolva, ebben az esztendőben rendkívül gyors növekedésnek indultak. Ez hallatlan jó dolog, őszintén reméljük, hogy ez a folyamat folytatódik. Antal Ferenc gondolataival teljes egészében egyetértek. Hogy mennyire így van: 1989-ben 310—320 milliárd forint körül lesz a magyar gazdaságban a beruházások teljes volumene. Ez a gazdaság összes feszültségei ellenére óriási volumen. Teljesen igaza van, hogy ennek a beruházási tömegnek a belső szerkezete nem korszerű, nem hatékony, nem hozza a hosszútávú megtérülések kapcsán azt a jövedelmet, amit egyébiránt joggal elvárhatnánk. Abban is teljesen igaza van, hogy az elavult infrastruktúra az egyik gátja a gazdaság fejlődésének. A szerkezetváltást támogató kormányzati szándékok épp úgy beépülnek a készülő kormányprogramba, mint más elemek. Tehát itt is csak az egyetértésemet tudom hangsúlyozni, miként az adósságmenedzselésre vonatkozó javaslataina. Berdár Béla megjegyzéseivel, javaslataival egyetértek. Neki csak annyit szeretnék válaszul említeni, hogy az állami beruházások, az infrastruktúra fejlesztése lesz a jövőben az állam által finanszírozott beruházásoknak a centruma. Ebből nem akar az állam kivonulni, nem is teheti meg. A versenyszféra közvetlen állami beruházásainak támogatásából kell és lehet kisebb részt vállalni a jövőben. Egyetértek a tanácsi gazdasági reform gondolatával. Egyébként ezek a gon-