Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4347 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4348 Az első: a kormány és a pénzügyminiszter is tudatában van annak, hogy a 88-as-89-es költségvetés kapcsán felszínre kerülő gazdaságirányítási, gazdasági problémákért háromszor kell a ház előtt kanosszát járnia. Egyszer az elmúlt időszakon a csomagterv tárgyalásakor, másodszor ma, és meg vagyok róla győződve, hogy ezt a kritikát a 89-es költségvetés zárszámadásakor is az asztalunkra fogják tenni. Ez természetes. Nehéz megélni, tudomásul kell vennünk, okulnunk kell belőle, készek vagyunk rá. A második megjegyzés: a kritika mellett a biztatás, amely következetesebb, szigorúbb kormányzati magatartást követel, óriási erő és nagyon nagy szükség van rá. Hogyha ezt önök komolyan gondolják, akkor a kormánynak esélye van arra, hogy változtasson az eddigi irányítási magatartásán. Kérem, higgyék el, ez azért alapkérdés, mert itt nem a kormány, hanem az ország sorsáról van szó. őszintén remélem, hogy ez a következetességre biztató, tulajdonképpen egységes véleménynyilvánítás akkor is a kormány mellett áll majd, amikor a következő év vagy a következő évek gazdasági programjának előkészítésekor néhány feszültséget is a parlament asztalára fogunk tenni. A harmadik dolog: többször említést tettünk róla, az elmúlt ülésszakon Németh Miklós miniszterelnök részletesen is szólt erről, intenzíven készül a 90—92-es periódusra szóló gazdaságpolitikai program, amit többen úgy aposztrofáltak, hogy az elkövetkezendő évek válságmenedzseléséhez nélkülözhetetlen programra van szükség, őszintén hiszem, hogy ez több lesz egyszerű válságmenedzselő programnál, de azt sem tagadom, hogy alapvető funkciója ennek a kialakult kritikus helyzetnek a kezelése. Ennek része többek között az államháztartás, a költségvetésre vonatkozó továbbfejlesztési koncepciók tételes kidolgozása is. Úgyszólván egyetlen olyan javaslat nem hangzott el a mai vitában, amelyek ne alkotnák részét ennek a készülő programnak, amivel a kormány ne értene egyet, és aminek a végrehajtására ne lenne eltökélt. Ezért tehát megerősítve látjuk szándékainkat e tekintetben. Kérem, hogy a program keretében is támogassák ezeknek a javaslatoknak a realizálását. Végül a negyedik dolog: többen fölvetették az Állami Számvevőszék halaszthatatlan felállítását, működésének megindítását. Szeretném a kormány nevében is biztosítani a parlamentet, hogy a kormány ugyanebben érdekelt. Számára is létkérdés, hogy a gazdaság belső feszültségeinek kezeléséhez szükséges kormányzati intézkedések összes gondját és felelősségét ne egyedül viselje, hogy támogatást kapjon egy parlament által felügyelt, mandátumával rendelkező szervezettől, amely a következetesebb magatartáshoz ad erőt és segítséget. Az Állami Számvevőszékről szóló törvény része az államháztartási reformkoncepciónak, az államháztartási törvénytervezetnek, tehát semmi akadálya nem lesz annak, hogy 1990-től működjék ez a szervezet. A terv- és költségvetési bizottság javaslatait köszönöm, a kormány valamennyit elfogadhatónak tartja, valamennyi beépül a 90-es költségvetés és az előttünk álló államháztartási reform koncepciójába. Mindössze két dologra szeretnék kitérni azok közül a javaslatok, megjegyzések közül, amelyeket Szabó Tamás a bizottság nevében elmondott. Az egyik dolog — s ezt azért tartom szükségesnek szóba hozni, mert azt hiszem félreértések forrása lehet, Schmidt Ernő képviselő is szólt róla — az úgynevezett pénzforgalmi áthúzódások minősítése az egyes költségvetési esztendők között. Ugy került szóba, mint hogyha a kormány felhatalmazás, a parlament döntése nélkül nagyobb deficitet, nagyobb költségvetési hiányt produkálna egy pénzügytechnikai manőverrel és megoldással annál, mint amit a parlament elfogadott. Ez a pénzforgalmi áthúzódás, amely egyébként nem 27, hanem megközelítőleg 25 milliárd forint volt 88-ról 89-re — s erről adtunk számot az elmúlt ülésszakon is —, elkerülhetetlen. Azért elkerülhetetlen, mert a költségvetés finanszírozásában vannak automatizmusok. Közülük kettő olyan — a lakás kedvezményes hitelkamatok állami támogatása és a növekvő államadósság kamatterheinek a rendezése —, amely a bankokkal szembeni elszámolást minden esztendőben az év utolsó napjára, illetve az év első napjaira teszi. Itt a pénzforgalmi áthúzódás természetes és elkerülhetetlen. A probléma az, hogy évről évre nő ezeknek az áthúzódásoknak a tömege azért, mert évről évre riasztó mértékben növekednek azok a kamatterhek, amelyek a folyó költségvetést terhelik. Nincs tehát olyan megoldás, amely ezeket az úgynevezett pénzforgalmi áthúzódásokat teljes körűen megszüntetnék. Az a lecke, hogy ezeket a hallatlan mértékben növekvő kamatterheket a 90-es költségvetés, az államháztartási reform keretében próbáljuk meg minimalizálni. Erre megvannak az elképzeléseink, a következ.0 napirend keretében erről azt hiszem lesz módunk szólni. A második dolog: a tervezettnél nagyobb többletbevételeket, illetve az eredetileg tartalékolt tízmilliárd forintos költségvetési tartalékot az év közben a költségvetés kiadásainak fedezetére a kormány fölhasználta. Ez úgy hangzott el, mint hogyha itt is a parlament felhatalmazása nélkül döntött volna a kormány. A felhasználás céljai egyetlen esetben sem lépték túl az úgynevezett csengő számokat. És ezzel nem magyarázni akarom a leckét, hiszen mindannyian, a kormány is elismeri, hogy a tavalyi gazdálkodás, költségvetési gazdálkodás eredményei nem kielégítőek. Pusztán azt szeretném hangoztatni, ne az a kép rögződjék a parlamentben, hogy a kormány itt önkényes lépéseket tett és parlamenti felhatalmazás nélkül hozott évközi döntéseket. Dr. Juratovics Aladár gondolatai közül kettőt ragadnék ki. Az egyik: teljesen igaza van, nincs a kormánynak sem más megítélése. A lakosság biztonságos energiaellátása nem lehet mérlegelés kérdése. Sem most, sem a jövőben. Ez alapügy. Ami miatt az energetika, az energetikai beruházások, támogatások szóba kerülnek, az valóban két szempont. Az egyik: meg vagyunk arról győződve, hogy az ország energiaigényeit nem egy változatlan struktúrájú, rendkívül gazdaságtalanul termelő, hallatlanul nagy energiafelhasználásra berendezkedett iparra és gazdaságra kell