Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4345 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4346 mondtam el és csak kéziratomban maradt. Akkor, 1987 decemberében az előterjesztés kapcsán mély meggyőződésem volt, hogy az évtizedek alatt megcsontosodott költségvetési előterjesztés nem átütő, de tendenciájában pozitív elemeket tartalmaz. Új költségvetési szerkezetet, az Országgyűlés közvetlen szerepének növelését, a korábbi időszakhoz képest sokkal több és talán őszintébb tájékoztatást, a tízmilliárd tartalék képzését, az úgynevezett csengőszámok bevezetését. Ugy látszik, ezen pozitív elemeket nemcsak én hagytam ki, hanem a gyakorlati végrehajtók is. A csengőszámokból annyi lett, hogy decemberben, amíg a parlamenti csengő szólt, az asztalunkra csúsztattak egy papírt, és mielőtt elolvastuk, már külön határozatban meg is erősítettük utólag, hogy saját hatáskörben a PM elköltötte. Ez és az ehhez hasonló, taktikailag elért döntések számomra rendkívül hit- és bizalomvesztők. Akik ezt a fajta megszavazást elérik, remélem nem érzik magukat megerősítve az ehhez hasonló döntések által. Hozzászólásomban akkor hangot adtam választóim aggodalmának aziránt, hogy az árak elszabadulnak, megfékezhetetlen lesz az infláció. A gazdaságirányítás eredményének tartom, hogy ez nem következett be. összességében nem haladja meg jelentősen a várható 15 százalékot, az áremelés azonban rendkívül nagy differenciával érintette az egyes termelőket és az egyes rétegeket. Legjobban sújtotta úgy az áremelés, mint az 5 százalékos reálbércsökkenés a bérből és fizetésből élő gyermekes családokat. Súlyos hibának tartom e családok egy részének kilátástalan helyzetbe sodrását. A kényszerű helyzet megteremtődött ugyan, hogy ott dolgozzon, ahol jól meg tudják fizetni, ilyen hely és lehetőség pedig egyelőre nincs, legalábbis vidékünkön. A lakossági személyi jövedelemadó befizetése az 1988. évi jövedelmek után a tervezett 68 milliárd forint helyett 84 milliárd forintra teljesült, ami 23 százalékkal, 16 milliárd forinttal több mint a tervezett. Tudom, hogy ebben van pénzügyi áthúzódás. Ennek döntő többsége a bérből és fizetésből élő középrétegektől folyt be, és ide is kell hogy visszakerüljön. Az adórendszer korszerűsítésének ezt biztosítania kell. Pénzügyminiszter úr úgy nyilatkozott a láthatatlan jövedelmekről, hogy mivel a magyarok számottevő pénzt költöttek el külföldön, igen nagy láthatatlan jövedelmekre enged következtetni. Bízom benne, hogy nem elsősorban a mezőgazdasági kistermelőkre gondol. Veszélyesnek tartom az ilyenfajta felszíni jelenségekből való általános következtetés levonását. Nekem meggyőződésem hogy ez az akció egy jól informált réteg induló pénzének megsokszorozására volt jó, amelynek egy részét vállalati forrásokból finanszírozták. Tehát önmaga lett láthatatlan jövedelmek forrása. Míg a másik réteg az egyébként szükséges tartalékját is elköltötte, tudva, hogy ez a lehetőség megszűnt, mint minden ilyen akció. Soha ennyire nem volt igaz a mondás, mint 1988ban, hogy aki dolgozott, nem ért rá pénzt keresni. A zárszámadással kapcsolatban van még egy témám, ez az úgynevezett társadalmi közkiadások kérdése, és a központi költségvetési szervek kiadásai. E területen a költségvetés úgy működik, mint egy pénznyelő automata. 1988-ban egészségügyi és szociális eŰátás 56 milliárd, oktatás, kultúra, sport 98 milliárd, gazdasági és igazgatási ágazat 91 milliárd, összesen 245 milliárd forintot tett ki, az előző évit 41 milliárd forinttal haladta meg. Az 1989. évi terv 300 milliárd forint. Amikor a témában érdeklődök, rendszeresen azt a választ kapom, nincs ezekben jelentős megtakarítási lehetőség. Itt miniszter elvtárs expozéja viszont biztatást adott számomra, hogy ő is feltárja és elismeri, hogy van ezeken a rovatokon és tételeken nagyon is keresnivaló. Ettől függetlenül folytatom a leírt beszédemet. Számomra sem a zárszámadás erre vonatkozó része, sem az államháztartási reformról szóló országgyűlési előterjesztéshez megküldött 3. számú melléklet, a központi költségvetési szervekről és azok működéséről szóló tájékoztató nem fogadható el. Ez a tájékoztató semmivel nem ad több felvilágosítást, mint egy telefonkönyv. Nem tartalmazza a forintösszegeket, sem a létszámot, sem az itt lekötött vagyont. A költségvetési reform szép lassan készülget, közben pedig két év alatt közel 100 milliard forinttal kerül több e területre ellenőrizetlenül, és nem biztos, hogy kellő hatékonysággal. Minden felvetett hibája mellett a megkezdett gazdasági reform — amelynek része a költségvetés is — legnagyobb eredményének azt tartom, hogy mindez a sok pazarlás, hiba a felszínre került, amellyel eddig úgy éltünk együtt, hogy észre se vettük. Befejezésül talán csak annyit, hogy a zárszámadási vita akkor lesz majd az igazi, ha a felvetett és felszínre került feszültségek megoldásához, a túlköltekezés megakadályozásához itt, ezen a helyen is valóságos eszközökkel fogunk rendelkezni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelettel üdvözlöm az ülésterem vendégpáholyában helyet foglaló Pierre Harmer urat, Belgium volt miniszterelnökét. (Taps.) Képviselőtársaim nevében is azt kívánom neki, hogy érezze jól magát hazánkban, ismerkedjék meg minél szélesebb körben az újjáformálódó demokratikus Magyarországgal. Remélem, rövid parlamenti látogatása ehhez kedvező tapasztalatokat nyújt. Tisztelt Országgyűlés! Mivel felszólalásra több képviselőtársunk nem jelentkezett, ezért a vitát lezárom. Megkérdem a törvényjavaslatot beterjesztő pénzügyminisztert, hogy kíván-e a válaszadás előtt rövid felkészülési szünetet tartani? Fejét ingatja, látom, hogy nem. Igen, dr. Békési László pénzügyminiszter most válaszol a vitában elhangzottakra. Dr. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Köszönöm a hat elhangzott hozzászólásban a kritikákat, javaslatokat, ajánlásokat, és a kormány következetesebb gazdaságirányítási magatartására vonatkozó biztatást. Mielőtt a konkrét javaslatokra visszatérnék, engedjék meg, hogy négy általános gondolatot megosszak önökkel.