Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4343 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4344 tósági és ágazatirányítási munkáját nem volna-e célszerű szervezetileg is leválasztani a vállalkozás jellegű építési és gazdálkodási tevékenységtől, és napi termelési befolyástól mentes szervezetbe koncentrálni azokat a tudományos tapasztalatokat, társadalmi erőket és szellemi energiákat, amelyek hadrendbe állítása az előttünk tornyosuló környezetvédelmi feladatok megoldásához elengedhetetlen. Tisztelt Képviselőtársaim! A második témakör a tanácsi gazdálkodás és a településfejlesztés. A tanácsi gazdálkodásról szóló költségvetési mérlegbeszámolók az elmúlt néhány évben elég komor hangvételűek. Visszatérő megfogalmazások: ismételt elvonás, színvonal-csökkenéssel járó működtetés, tárgyi feltételek hiánya, szakképzett alkalmazottak pályaelhagyása, az eszközök az adott ellátási körzetben csak a legszorítóbb gondok megoldására koncentrálódnak, háttérbe szorult a komplexitás, és még folytathatnám. Azt hiszem, nem megkérdőjelezve pénzügyminiszter úrnak a helyenként fellelhető pazarlásra vonatkozó példáit, reális az a megállapítás, hogy a tanácsi gazdálkodás jelenlegi rendszere összes tartalékait kimerítette, az ismételt pénzügyi elvonások hatására egyes intézmények a működőképesség határára kerültek. Engedjenek meg itt egy, talán kitérőnek tűnő megjegyzést. A tanácsi gazdálkodás szemmel látható hátrálása, folyamatos visszalépése hatni fog a politikára is. Ennek az árát, úgy ítélem meg, a helyi politikában is meg kell fizetni. A közelgő tanácsi választásokon sok olyan, tisztességgel dolgozó tanácsi vezető kerül méltatlan helyzetbe, ahol a központi források ismételt csökkentése miatt a tanács az elhatározott és meghirdetett fejlesztéseket nem tudja végrehajtani, ígéreteit nem tudja beváltani. Tisztelt Ház! A társadalmi és közgazdasági környezet markáns változása és az elmúlt évek eredményei egyöntetűen azt követelik, hogy a tanácsi gazdálkodásban átfogó reform valósuljon meg. A reformnak ki kell térnie a tanácsi pénzgazdálkodásra, a vagyonnal való gazdálkodásra, és egy, új alapokon álló településfejlesztési, hitelezési gyakorlat kialakítására. A munka során alapelv csak a helyi önkormányzat erősítése, az önfinanszírozás, a vállalkozás felkarolása, az alapellátás elsődlegessége, az elvonás — visszaosztás gyakorlatának szűkítése lehet. Vagyis olyan megoldások megfogalmazása, melyek azonos rangúnak tekintenek minden települést, nagyságától függetlenül, és azonos esélyt adnak a települések önkormányzatának kiteljesítésére. Tisztelt Országgyűlés! A parlament 1985-ben határozatot hozott a terület- és településfejlesztés hoszszútávú feladatairól. A határozatban az erre az időszakra jellemző optimista programokra alapozva merész, nagyszabású, az ország területének, településrendszerének kiegyenlített fejlődését elősegítő fejlesztési feladatok fogalmazódtak meg. Jóllehet a program célkitűzéseinek jelentős része még ma is időszerű, az azóta eltelt évek eseményei azt igazolták, hogy a feltételek megteremthetőségének realitását nem jól ítélték meg. A településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság az elmúlt évben beszámoltatta a kormányt a program végrehajtásáról, és a beszámoltatás eredményeként az alábbi megállapításokat tette: A megváltozott társadalmi-gazdasági helyzet és körülmények perifériára sodorták a program végrehajtását. A meghatározó folyamatok nem az előrejelzések, elhatározások szerint alakultak, folytatódik egyes falvak elnéptelenedése, növekszik a távolsági ingázás, az agglomerációk fejlesztése nem harmonikus, növekszenek a területi különbségek, a környezetvédelmi célok több területen nem tarthatók. A fentiek alapján és az éves mérlegbeszámoló adatai ezt tovább erősítik, a bizottság szükségesnek tartja és javasolja, hogy 1990. első félévében a parlament tűzze napirendre a terület- és településfejlesztés helyzetét és átfogó értékelését követően — figyelembe véve a társadalmi, gazdasági, politikai változásokat és a településeken megfogalmazott igényeket — határozza meg a településpolitika új elveit és feladatait. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt négy év egyik legjelentősebb tapasztalata e téren, hogy a még oly szimpatikus és vonzó programok sem valósulhattak meg, ha nem alulról építkeznek, ha központi vezérléssel kiosztott feladatok nem mérik fel, nem veszik figyelembe a helyi önkormányzatot, a helyi tapasztalatokat, a valóban meglevő tartalékokat, erőforrásokat. Az új programnak ezt a tapasztalatot is hasznosítania kell. Tisztelt Országgyűlés! A fenti rövid megjegyzések után az 1988. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Felszólal VassJózsefné Békés megye 15-ös számú választókerületétől. VASS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Egy idő óta úgy érzem magam a Parlamentben, mint egy egyre gyorsabban pörgetett ringlispilben, ahol vagy mozdulatlanul marad valaki, vagy pedig, ha megmozdul, kirepül. Nem mondhatnám, hogy ez az állapot éppen alkotó gondolatok megfogalmazására serkent. Egy-egy képviselőtársam megkísérli időnként a lehetetlent, a pénzügyi ellentmondások feltárását illetően, mint azt Szirtesné Tomsits Erika és mások is tették a legutóbbi parlamenti ülésen is. A válasz: nem lehet a Pénzügyminisztériumot elsőszámú közellenségként megbélyegezni és ezzel az érdemi vita a nagy és részletkérdéseket illetően rövidre van zárva. Ahelyett, hogy például az ideiglenesen itt állomásozó 4 százalékos pótadóról világosan megmondanánk, hogy ez a lakásterhek fedezetének forrása, és vagy vállalják a vállalkozók, még a magánvállalkozók is, vagy magukra vállalják a saját és alkalmazottaik lakásgondjainak minden terhét, vagy közösen kialakítunk valami elfogadható megoldást. Vagy talán nem is erre szolgál? És egyáltalán, mi közünk hozzá, hogy mi mire szolgál? Számomra legalábbis ezt sugallja az alaphozzáállás. Az 1988. évi költségvetési vitában szót kértem. Mondandóm most azzal kezdem, amit akkor nem