Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4341 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4342 fogadják el az előterjesztéseket. A kérdés jogosan merül fel, de az ország szekerének is menni kell. Sokszor vagyunk a döntésnél kényszerhelyzetben. Mindenesetre nagyon hiányoznak a hivatalos előterjesztések mellett a sokoldalúan elemezhető, a tényadatok birtokában készülő, de nem befolyásolt, alternatív variációk. Jelenlegi helyzetünk indokolja a tőkés export rendkívül dinamikus fejlesztését, bővítését. Ennek módja az export hagyományos növelése mellett a vegyes vállalatok alapításának gyakorlata lehet. Termékszerkezet és piacfejlesztésről viszont csak egységben szabad gondolkodni. Nem képzelhető el a tőkés exportunk fejlesztése a belföldi piaci kereslet hátterébe szorítása mellett. E jelenleg alkalmazott, visszafogó gazdaságpolitikát fokozatosan oldani kell, mert nem hoz és nem hozhat hosszabb távra érvényes gazdaságélénkítést. Elsősorban azért nem, mert a visszafogást nem tudtuk differenciáltan megvalósítani. Meg kell gyorsítani a belföldi tőkeáramlást, fel kell számolni a megújulásra képtelen szervezeteket. Szelektív fejlesztéspolitikával erősítem kell a produktív gazdasági ágazatokat. A működő tőke is csak akkor áramlik be kellő mennyiségben az országba, ha stabil gazdasági környezetet tapasztal, biztosítva látja a profitot és hosszabb távon beilleszkedhet a magyar gazdaság rendszerébe. Abban biztosak lehetünk, hogy ami rossz a magyar vállalkozónak, az méginkább rossz a működő tőkének. Fontos, hogy először belső anyagi, emberi, morális és tudományos értékeinkkel gazdálkodjunk, és az itt elért eredmény adjon referenciát a működő tőkének. Úgy érzem, hogy a stabilizálás és a szerkezetátalakítás egyszerre nem érvényesülhet, nem valósítható meg. A kettő közül mindig a stabilitás követelményeinek adunk prioritást és a szerkezetváltás háttérbe szorul. Példa erre egyes ágazatok, vállalatok visszarendeződése, mert megújulásukat a stabilitás érdekében feláldozzuk, illetve prolongáljuk. Belső anyagi lehetőségeinket céltudatosan, központilag is orientálva, gazdasági eszközökkel kell a szerkezetváltás érdekében felhasználni. A külföldi adósságállomány visszafizetésének, csökkentésének, új módját kell megkeresni, esetleg egy részét a hitelezőkkel folytatott tárgyaláson le kell íratni. Egy olyan pénzpolitika vitte az országot ebbe a helyzetbe, amely irreális és amely nem szolgálta a világpiac hosszú távú érdekeit, hanem önző, szűklátókörű érdekek szolgálatában állott. Ennek a gazdaságpolitikának olyan irreális kamatpolitikája volt, mint amit most mi itthon megvalósítunk (20 százalék körüli hitelkamat). A magyar gazdaság számára nemzetközi támogatást, reális gazdasági feltételeket kell szerezni, hogy történelmi hátrányunkat nemzetközi összefogással dolgozzuk le. Kérem miniszterelnökünket és az illetékes tárcák vezetőit, hogy gondolataimat mérlegelve vegyék figyelembe a készülő kormányprogramnál. Köszönöm megtisztelő figyelmünket! (Taps.) ELNÖK: Most dr. Berdár Béla képviselőtársunk felszólalása következik, Pest megye 25. számú választókerületéből. DR. BERDAR BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Az 1988. évi költségvetésről készült beszámolóhoz két témakörben kívánok néhány rövid megjegyzést fűzni. Az első témakör a környezetvédelem. Tisztelt Ház! Ha a környezetvédelem középtávú tervében megfogalmazott célokat és tennivalókat öszszevetjük az elvégzett munkával és eredményekkel, szomorúan kell konstatálnunk, hogy a környezet állapota nem javult, több területen a korábbi romlást sem sikerült megállítani, legfeljebb — hivatali zsargonnal szólva — a romlás ütemének mérséklésére tellett. Különösen aggasztó, hogy a kiemelt témakörökben — ezek a veszélyes hulladékok ártalmatlanítása, a vízbázisok védelme és a levegőtisztasági program, tehát ezekben a kiemelt témakörökben — sem lényegesen jobb a helyzet az átlagnál. Talán a vízbázisok védelmi programjában jelentkező lemaradás a legszembetűnőbb, ha szabad egyáltalán itt ilyen témakörben valamiféle sorrendet megállapítani. Az éves beszámolóból világosan kitűnik ugyanis, hogy a közműolló sokat emlegetett nyílása tovább folytatódott, vagyis a csatornázottság még jobban lemaradt a vízvezeték-hálózat kiépítésétől. Az eredmény: 130 vízmű-telepen, amelyek együttes termelése 220 ezer köbméter/nap, a termelt víz nitrát-tartalma a határérték közelében van, 150 ezer köbméter/nap kapacitást pedig ki kellett váltani a vízminőség leromlása miatt. Ezt a folyamatot nem lehet tudomásul venni. Meggyőződésem, hogy egyértelmű áttörés csak akkor érhető el e területen, ha a főművek és a gerinccsatorna kiépítésének feladatát a költségvetés magára vállalja, és csak a rákötések még mindig tetemes költsége terheli a különféle önerős közműépítésekkel már amúgy is agyonterhelt fogyasztókat. Jól tudom, hogy ma nem népszerű olyan javaslatot tenni a kormánynak, hogy a költségvetés terheit növelje, mégis úgy ítélem meg, hogy az infrastruktúra kiépítésében, különösen ott, ahol a fogyasztói érdekeltség közvetlenül nem mutatható ki, az olyannyira szükséges előrelépést csak a költségvetés fokozottabb tehervállalása teremtheti meg. Ezt a gondolatot ajánlom a következő napirendi pont, az államháztartási reform vitájához. Tiszteit Ház! A környezet állapotát vizsgálva felvetődik a kérdés, hogy a szakterületet irányító tárca környezetvédelmi munkájában nem jelent-e túl nagy terhet a hatósági és a gazdálkodási feladatok kapcsolódása, vagyis világosabban fogalmazva a környezetvédelem hatósági munkájának mozgásterét nem szűkítik-e le túlzottan a vízépítési és- gazdálkodási tevékenység ismert feszültségei, nem torlaszolják-e el ezek a gondok a környezetvédelem számára nélkülözhetetlen társadalmi háttér kiépítésének útját. A fentiek alapján célszerű és indokolt, hogy a kormány és a parlament az elmúlt időszak tapasztalatait elemezve megvizsgálja, hogy a környezetvédelem ha-