Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

3993 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 3994 ta, ennél fogva a kérdésben az Országgyűlésnek kell döntenie. Gágyor Pál képviselő a vállalati tanács és a közgyűlés általános vezetésével működő vállalatoknak, valamint az államigazgatási felügyelet alatt álló vállalatoknál az átalakulására azonos szabályokat javasolta alkalmazni. Javaslata a jogi bizottsághoz nem érkezett meg, ezért a bizottság érdemben nem tudott vele foglalkozni. Meggondolandónak tartom, hogy a jogi bizottság ezzel a kérdéssel egy újabb ülés keretében foglalkozzék. A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosítására Nemes Tamás, Sasvári József és Lakos László nyújtottak be törvénymódosító javaslatot. Ennek az a lényege, hogy a szövetkezeti üzletrészt ne csak a kisszövetkezetek tekintetében alkalmazzuk 100 százalékig, hanem valamennyi szövetkezetnél. A vagyon teljes megosztására vonatkozó javaslatot a minisztérium nem tartotta támogatásra alkalmasnak. Valószínűleg igaz, hogy ama vagyont, ami a hagyományos szövetkezetekben évtizedek során felhalmozódott, a jelenlegi tagoknak maradéktalanul kiosztani talán nem szabad. Ennélfogva ezt a javaslatot a mezőgazdasági és a jogi bizottság jelentős többséggel leszavazta. Igen Tisztelt Képviselőtársak! Engedtessék meg, hogy az utolsó szó jogán még visszatérjek egy pillanatra az átalakulási törvényhez. Egy nem egészen szerencsés hasonlattal azt kell mondanom a törvényt egy komphoz lehet hasonlítani. A kompnak az a dolga, hogy az utast az egyik partról átvigye a másikra. Ha a jelenlegi gazdasági helyzetünkben ilyen feladatot szánunk ennek a törvénynek, akkor meg kell határozni, hogy hogyan kell a kompba beszállni, hogyan kell viselkedni és hogyan kell kiszállni. Ebben az esetben igen nagy valószínűséggel nem lehet kockáztatni a kijelentést: ami a két parton van az sohasem a kompon tartózkodó utasoktól függ. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Tallóssy Frigyes képviselőtársunk felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Parlamenti gyakorlatunkban még új tárgyalási módszernek számít az általános és a részletes vita elkülönítése, hiszen négy évtizeden keresztül az Országgyűlés a vitákat együttesen folytatta le. A Házszabály szerint az általános vita a törvényjavaslat egészének, indoklásának és a bizottság jelentésének megvitatásából áll, míg a részletes vita a törvényjavaslat egyes részei, ezen belül a módosításokkal érintett szakaszok megvitatásából. A felszólalásra jelentkezett képviselőtársaim túlnyomó többsége feltehetően az általános vitában kíván felszólalni. Kérem azokat a képviselőket, akik a törvényjavaslatok egy-egy paragrafusához kívánnak szólni vagy az arra vonatkozó módosító javaslataikat kívánják megindokolni, a részletes vitában kérjenek szót. A felszólalásra jelentkezett képviselőtársaimnak a kiosztott napirendben szereplő sorrendben adom meg a szót. Amennyiben a részletes vitában kívánnak felszólalni, kérem felszólalásuk bejelentésekor jelezzék ezt. Az általános vitában először azoknak a képviselőtársaimnak adom át a szót, akik mindhárom törvényjavaslatot érintik felszólalásaikban. Itt ketten visszaléptek a jelentkezők közül, Magyar Pál képviselőtársunk és dr. Lotz Ernő képviselőtársunk. Ezért egy jelentkező van, úgy gondolom, hogy őt hallgassuk meg és utána tartsunk szüntet. Plecskó Ferenc képviselőtársunk felszólalása következik, Somogy megye 12. választókerület. PLECSKÓ FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Vizsgáljuk meg, hogy gazdaságunkban az utóbbi évek eseményei mennyire szolgálják a napirenden levő átalakulási folyamatot a társasági formák irányában. A piac erősödése és differenciálódása megy végbe, jelentős súlyúvá válik a magánvállalkozás gazdaságerősítő funkciója. Kényszerű és tudatos elemek hatnak egyszerre, de tájékozódási zavarok akadályozzák a fejlődést. Ma már legalább tudjuk, hol vagyunk: gazdasági válságban. Stabilitást veszélyeztető funkciózavarok vannak, a feszültségek kiéleződtek, veszélyben van a gazdaság működőképessége. Tartósan alacsony a növekedés, nincs többletjövedelem, s ez a helyzet magas inflációs rátával párosul. Fontos lenne megtudnunk. Ilyen körülmények között, vajon honnét származik bankjaink magas jövedelme. Nincs megtakarítási hajlandóság, a gazdaság vegetál. Szigorú monetáris restrikció érvényesül a jövedelmező termeléssel szemben, s értelmetlenül liberális a veszteségesekkel szemben. Egyre fokozódik a teljesítmény visszatartás, a taktikázás, a vállalati szférában a magas elvonások miatt. A politikai hatalom és a munkavállalók közti alkut a politika fokozatosan felmondja. A javak társadalmi juttatásai csökkennek, a munkavállalók nem kapnak megfelelő kompenzációt. Súlyos bizalmi válság alakult ki. A veszteséges termelés fő gondja, hogy a jegybank kényszeríti politikai nyomásra a bankokat a veszteséges termelés finanszírozására. Tisztelt Országgyűlés! Vajon tudjuk-e, hogy hová és miként haladjunk? Milyen gazdasági modell irányába, s hogyan vezethető át a gazdaság ebbe az állapotba? Az indirekt gazdaság a saját logikájától nem fejlődik át piacgazdasággá. Tehát olyan programátalakítás kell, amely utat mutat a piacgazdaság irányába. Megvalósítható-e az üzleti szféra valóságos függetlenítése, autonómiája, ahol kizárólag piaci döntések születhetnek? Sok-sok megvászalolandó kérdés. A gazdaság továbbfejlesztésének ma legfőbb akadálya a tulajdon kérdésének tisztázatlansága. Az önigazgatási modell bevezetésének tapasztalataiként piacképessé váltak vagyontárgyak, új kérdések merültek fel: ki a tulajdonos, mit ér a tulajdon, mi a tulajdonreform? Ezeket a kérdéseket meg kell válaszolni, s a gond az, hogy mindezt elméleti, ideológiai háttér nélkül. Félelem tapasztalható a tulajdon osztotta válásától. De vajon indokolt-e a félelem a társasági tulajdontól? Mit jelentene a részvénytársaság a nagy tőkelekötésű vállalataink életében, ha átallnának erre a