Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4321 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4322 ELNÖK: Köszönöm dr. Békési László pénzügyminiszterelnök előadói beszédét. Most Szabó Tamás a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. SZABÓ TAMÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A terv- és költségvetési bizottság 1989. június 22-én tárgyalta majdnem három és félórás szenvedélyes vitáján a Magyar Népköztársaság 1988. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A napirenden sajnos csak négy bizottság képviseltette magát, ebből fakadóan jelen bizottsági interpretációnk szegényesebb lett, mivel a többi bizottságok vitáját, véleményét csak a sajtóból és némelyet a bizottsági jegyzőkönyvekből ismerhettem meg a terv- és költségvetési bzottsággal egyetemben. Két bizottság, a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a külügyi bizottságok velünk egyidőben ülésezett ugyanerről a témáról. A bizottság vitáját megalapozó pénzügyminisztériumi és ágazati minisztériumi írásos anyagokat időben, jól előkészítetten, mondhatjuk az eddigieket felülmúló érthetőségben, tagoltságban megkaptuk. Kézhez kaptuk a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság értékelő előterjesztését is. Sajnos a terv- és költségvetési bizottság az eddigiekben megszokott országos tervhivatali előterjesztést nem kapta kézhez, illetve a bizottsági ülésen sem kapott a tárca aspektusábó elemzést az 1988-as év gazdasági folyamatairól. A pénzügyminiszter szóbeli értelmező előterjesztése után kialakult vitában egyértelműen kisejlett a gazdaság és költségvetés azon problémái, amelyek évek óta vissza-vissza térnek, illetve folyamatosan jelen vannak, mondhatnánk megkövült elemeiként a gazdaságnak és költségvetésnek. Ilyenek a terv és tényszámok szélsőséges eltérése, a nagymértékű túlköltekezés, főként a központi költségvetési szerveknél, a vállalati gazdálkodó szervek és veszteséges üzemek támogatásánál; magas a társadalmi rezsi, stagnál a gazdaság és a jövedelemtermelő képesség. A kormány erénytelenül szemléli a támogatási folyamatokat, nem kellő a differenciáltság, nagy a jövedelempolarizáció. A gazdaság struktúrájában még nem kellőek a változások, nehezen bontakozik ki a szerkezetváltás, a gazdasági modernizáció még nagyon gyermekcipőben topog. És még sorolhatók a gazdaság krónikus és akut gondjai. Bizottságunk ülésén is felmerült a zárszámadó költségvetés elutasításának kérdése, úgy mint a két bizottság, az építési és közlekedési, valamint az ipari bizottság esetében ez meg is történt, de végülis két ellenszavazattal és egy tartózkodással elfogadta. Az elutasításnak jogi alapja a kormány által végrehajtott gazdaságpolitika, annak gazdálkodása ellen benyújtható bizalmatlansági indítvány lett volna, hisz 36,8 milliárd bevételi többletből 36,1 milliárd forint kiadást előkelően engedélyezett, főként a nem kívánatos területeken, illetve körülbelül 25 milliárd forint, ami a lakáshitelek kamata és az adósságszolgálati terhekre 1989-re történő átütemezéséből került ki és ezt a Parlamentnek nem jelezte időben. Ezt nem kívánjuk megtenni abból a szempontból, mivel a jelenlegi Németh kormány alig másfél hónapja alakult át, illetve a miniszterelnök is csak 1988 novemberétől van hivatalában. A kabinet 9 miniszter és a miniszterelnöke nem lehet felelős az 1988-as folyamatokért, gazdasági eredményekért, hisz nem vehetett tevékenyen és döntően részt az akkori irányításban. 1985 óta az eddig eltelt időben a költségvetési vitáknál, de főként a zárszámadáskor a Parlament örökös ígéreteket kapott az éppen aktuális pénzügyminisztertől, hogy megfelelő kibontakozási program nélkül a vállalatok pénzügyi segítséghez nem fognak jutni, szűkül a támogatások száma és azok értékei, ezzel is csökkentve a költségvetés centralizációs és újraelosztó szerepét. Meg keÜ állapítanunk, hogy ez irányú törekvése a kormánynak még a múlt évben is nagyon enervált, határozatlan és következetlen volt, amit mutat a támogatások múlt évi többlete is, ami a tervhez képest 25 milliárd forint volt. Most már nemcsak szende óhaja a terv- és költségvetési bizottságnak, és gondolom, a Tisztelt Háznak is, hogy különböző támogatásokat és „mentőöv" pénzeket a kormány csökkentgessen, hanem követeljük, és komolyan számon kérjük a jövőben a kormány ebbéli radikális döntéseit, mert a támogatást, pártfogást és parlamenti bizalmat csak így élvezhet a jövőben. Erre már kedvező lépések, szárnybontogatások jelei mutatkoznak a következő napirendi pontjaink vitaanyagában is: az államháztartási reformban, az adórendszer korszerűsítésének koncepcióiban. De a sok írott malaszt és Ígéret után ma már csak a megvalósított, hasznosított dolgokban hiszünk. Felvetődött a bizottsági ülésen az a tény, hogy jelenleg körülbelül 290 féle támogatás és adóforma van életben, mely pénzügyi konglomerátumát csak bürokratikusán lehet kezelni. Célszerűnek látjuk ezek felülvizsgálatát, a szövevényektől való megtisztítását. A 60 milliárd forint készletnövekedést, amely nem volt arányos a gazdasági teljesítmények növekedésével, értékelni, elemezni kell, hogy eladhatatlan termékek felhalmozása-e, vagy pedig alapvető nyersanyagok, alapanyagok, közbenső termékek-e, mert utóbbi esetben azok hasznosíthatók még. A központi költségvetési szervek a múlt évben is ismételten túlköltekeztek, 14,6 milliárd forinttal lépték túl az előirányzatot. Több képviselőtársam jogos kritikával illette ebben a körben működő szervezetek túlköltekezését, pazarlását, hisz a Parlament sokszor megfogalmazta már a kormány felé a karcsúbb, hatékonyabb, szervezettebb és takarékosabb államigazgatás létét, annak feladatait. Sajnálattal vettük észre az előterjesztésben, hogy a minisztériumi átszervezések sem jártak költségcsökkenéssel. Ezen intézmények vezetése mellett nagyon sok párhuzamos és háttérintézmény kap még komoly költségvetési támogatást, amelynek társadalmi hasznossága sok esetben megkérdőjelezhető. Ezek meg-