Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4317 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4318 szinten teljesültek. El kell ismernünk, hogy a kiadási többletben szerepet játszottak megalapozatlan lépések is. így például év közben kénytelenek voltunk korrigálni azt a szabályt, amely szerint a táppénz alapjába már az első táppénzes naptól kezdve beszámíthatók a különböző jutalmak is. Jogos felháborodást keltett, hogy betegállományban táppénzből nagyobb jövedelemre lehetett szert termi, mint folyamatosan végzett munkából. A társadalombiztosítás kiadásainak növekedése néhány területen lehetővé tette a juttatások reálértékének megőrzését. Ezt a célt szolgálták az évközi nyugdíj- és családi pótlék emelések, amelyek követték az árak tervezettnél magasabb emelkedését. így lehetett elérni, hogy a családi pótlék a gyermeknevelés költségeiből a korábbinál valamivel nagyobb hányadot fedezzen, bár jól tudjuk, hogy a terhek nagyrésze változatlanul a családokra hárul. Az egy főre jutó havi 1280 forintos, átlagos családi pótlék a gyermeknevelés költségeinek körülbelül egyharmadát fedezte a tavalyi esztendőben. Az egy főre jutó átlagos nyugdíj tavaly 4500 forint volt, az átlagnál nagyobb nyugdíjak reálértéke csökkent, az alacsony nyugdíjak reálértéke valamelyest emelkedett. A tavalyi esztendő is bebizonyította, hogy a társadalombiztosítás mai rendszere reménytelen versenyfutás a bevételek és a kiadások között, amelyet a kiadások rohamos növekedése ellenére az ellátottak általános elégedetlensége kísér. Ez a zárszámadás is megerősít abban a meggyőződésünkben, hogy a társadalombiztosítás reformja elkerülhetetlen, amelynek első és csupán kezdeti, de feltétlenül szükséges lépése volt a társadalombiztosítás ez évi önállósítása. A bizottsági viták során elhangzott az a jogtalan kritika a kormánnyal szemben, hogy az elmúlt esztendőben rövid távú költségvetési érdekeinek oltárán feláldozta a szociálpolitikát. A tények épp az ellenkezőjét bizonyítják. A költségvetés hiányának növekedése árán is emelte a kormány a társadalombiztosítás állami támogatását, hiszen annak bevételei nem fedezték a gyorsan növekvő kiadásokat. Azt természetesen a kormány sem vitatja, hogy mindez nem elég a szociális problémák megoldásához. Tisztelt Országgyűlés! A természetbeni juttatások hordozói az úgynevezett költségvetési intézmények. E szervezetek működése meghatározó szerepet játszik a lakosság életkörülményeinek alakításában és jövőnk megalapozásában. A kiadások ezen a területen 3.4 százalékkal növekedtek, ám a mennyiségi fejlesztések, az új feladatok finanszírozása mellett jónéhány területen nem jutott elég pénz a növekvő árak teljes kompenzálására, a reálérték megőrzésére. összességében 2 százalék körüli mértékben csökkent a költségvetési szervek által nyújtott szolgáltatások mértéke. Ez a csökkenés kisebb mértékű volt az egészségügyi ellátás területén, nagyobb a kommunális és jelentős az igazgatási feladatok terén. Bár a közvéleményben ellentétes vélemény uralkodik, a tényszámok azt mutatják, hogy az oktatás területén szerény mértékben emelkedett a reálérték az elmúlt esztendőben. Az elmúlt évben tovább egyszerűsödtek a költségvetési szervek gazdálkodási szabályai, csökkentek a kötöttségek, nőtt az intézmények és a tanácsok önállósága. Tudjuk, hogy ezek az intézkedések nagyobb sikert váltanának ki, ha több forrás állna e feladatok rendelkezésére. Nem vitatom, hogy az egészségügy, a szociálpolitika, az oktatás és a kultúra intézményei ma sokhelyütt alapvető anyagi gondokkal küzdenek. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy ez a kényszerű gazdasági helyzet még mindig nem volt elég ahhoz, hogy a nélkülözhető, illetve felesleges és párhuzamos intézmények, szervezetek leépüljenek, megszüntetésükre sor kerüljön. És itt nem csupán az úgynevezett háttérintézményekről van szó, amelyek egy részét az irányító minisztériumok és a tanácsok már felszámolták, illetve önfinanszírozó vállalattá átszervezték. A gazdasági kényszer ellenére sincs előrehaladás. Az egymással párhuzamosan működő és gyakorta alacsony hatásfokú járóbeteg-ellátás racionalizálása terén, a szélsőségesen decentralizált felsőoktatású intézményhálózat, a vele gyakran párhuzamosan működő kutatóintézeti hálózat, vagy a gazdasági szolgáltatásokat nyújtó, ám költségvetésből támogatott intézmények körében. De nem lehet szó nélkül hagyni néhány egyedi példát sem. Miközben egyfelől a felsőoktatási dolgozók alacsony bérszínvonala keserves realitás, napirenden vannak a bérkövetelések, aközben ma Magyarországon egy oktatóra alig négy hallgató jut, és a heti kötelező óraszám kevesebb mint nyolc óra. Arról is őszintén kell szólnunk, hogy az elavult műszaki technikával, anyagi gondokkal küzdő és támogatásnövelést követelő televízió belső gazdálkodásában — és persze más költségvetési szervek gazdálkodásában is — ellenőrzéseink elképesztő pazarlást, irracionális költekezést tapasztalnak évről évre. Tudjuk és valljuk, hogy elkerülhetetlen az államháztartás és ezen belül a költségvetés reformja, a költségvetési szervek gazdálkodási finanszírozási rendszerének korszerűsítése. Eltökélten dolgozunk ennek előkészítésén. E program koncepcióját önök elé tártuk. De nem lehet kizárólag reformokra várni akkor, amikor a napi gazdálkodásban, az ésszerű munkaszervezésben és irányításban a józan takarékosságban kiaknázatlan tartalékok rejlenek. Ezek felszabadításához, a pazarlás megszüntetéséhez nem kell központi kormányzati intézkedésekre és reformokra várni. Tisztelt Országgyűlés! Külön is szeretnék említést tenni a tanácsok elmúlt évi gazdálkodásáról. Csökkenő állami támogatás, növekvő saját bevételek finanszírozták tavaly a tanácsok által ellátott feladatokat. Csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni tanácsaink erőfeszítéseiről és azokról a vállalatokról, szövetkezetekről, a lakosság hozzájárulásáról és társadalmi összefogásáról, amelyek eredményeként közösségi célok megvalósítására a tanácsok több pénzt fordíthattak az eredetihez tervezettnél. Ez jelzi a helyi összefogás erejét, az önkormányzati vonások erősödését, valamint a vállalatok, szövetkezetek és a lakosság áldozatkészségét, ha jó, közös célok megvalósításáról