Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4315 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4316 arra a kérdésre, szükség van-e a hatalmas veszteségekkel, támogatással előállítható és értékesíthető mezőgazdasági termékekre, vagy ezen a területen is a hazai és külső piac szükségletei határozzák meg a termelés mennyiségét és összetételét? Azt hiszem, hogy a válasz csak ezen utóbbi követelmény érvényesítése lehet. E téma kapcsán kell szólnom a támogatások alakulásáról is, hiszen a kormány az elmúlt esztendőben nem tudta megvalósítani támogatás-csökkentési programját. A támogatások 25 milliárd forinttal haladták meg a tervezett mértéket, és döntően a szocialista exportot, ezen belül is nagyrészt a tervezettnél nagyobb mértékű mezőgazdasági kivitelt és beruházásokat finanszírozták. A kormányt számos kritika éri következetlen támogatás-csökkentési politikájáért. 1988-ban nagyrészt az adóreform keretében megkezdődött a támogatások csökkentése. Jelentősen csökkentek a fogyasztói ártámogatások, megszűnt az árkiegészítés a húsipari termékekre és az iparcikkekre. Ugyanakkor nőtt az export- és a beruházási támogatások összege. A támogatási döntéseknél mindig három tényezőt kell a kormányzatnak mérlegelnie: hogyan hat a támogatáscsökkentés az árakra, az exportra és a foglalkoztatásra? Az esetek többségében az árszínvonal növekedésének fékezése, az export növelése, illetve a megszűnő munkahelyek minimalizálása motiválta a kormány döntéseit. Jól tudjuk, ez a részben halogató magatartás hosszú távon nem tartható, a támogatás-csökkentés kapcsán felmerülő feszültségekkel — sajnos — szembe kell nézni. A kormány ez évi intézkedéseit és jövőbeni magatartását a legkevésbé fájdalmas kompromisszumok keresése mellett már ez a törekvés jellemzi. S ha már a támogatásokról esett szó, szeretnék rámutatni egy összefüggésre, amelyben mint cseppben a tenger, visszatükröződik eddigi jövedelemelvonási és támogatási politikánk minden hibája. Az elmúlt esztendőben az államháztartás összesen 235 milliárd forintos támogatást nyújtott a gazdálkodó szervezeteknek, miközben ugyanezen gazdálkodó szervezetek teljes nyeresége 238 milliárd forint, azaz a támogatásoknál mindössze 3 milliárd forinttal volt több. Az a gazdaság, ahol a támogatások összege majdnem eléri a bruttó nyereség színvonalát, nem lehet fejlődőképes. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a magyar államháztartás több mint 20 százalékát kitevő támogatások fedezetének túlnyomó többségét nem azoktól a gazdálkodó szervezetektől kell elvonni, amelyek e támogatások haszonélvezői, akkor még nyilvánvalóbb a feladat: nem lehet más választásunk, csak a szubvenciók, dotációk radikális csökkentése, reális piaci árarányok kialakítása! E nélkül nem érvényesülhetnek a piac hatásai, nem gyorsulhat az egészséges szelekció, nem lehet csökkenteni a fejlődést gátló magas adókat sem. Tisztelt Országgyűlés! A külkereskedelmi áruforgalom javuló eredményei ellenére az ország folyó fizetési mérlege a tervezettnél lényegesen kedvezőtlenebbül alakult. Ebben meghatározó szerepe volt az úgynevezett bevásárló turizmusnak, amely nemcsak az ország fizetési mérlegét, hanem a kormány tekintélyét is rombolta. Nem tagadhatjuk: óriási hiba volt, hogy egy kül- és belpolitikai szempontból egyaránt fontos és pozitív lépés, a világútlevél bevezetése nem párosult a szükséges gazdasági intézkedésekkel. Az állampolgárok jogait és lehetőségeit kiszélesítő döntés nem volt tekintettel gazdasági hátterünkre,az ország teherbíróképességére. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a világútlevél bevezetésének gazdasági feltételei hiányoztak. Hibát követtünk el, hogy mindezt későn ismertük fel, a felismerést is késői reagálás követte, ráadásul a vámemelés időzítése és bejelentése átgondolatlan, súlyos szakmai hiba volt. Nem kétséges, hogy ha a világútlevél bevezetésével egyidejűleg a legkeresettebb hiánycikkekből növeli a kormány a belföldi piac kínálatát, akár növekvő import árán is, megteremti a kereskedelmi importtal azonos vám- és adófeltételeket, a deviza- és tekintélyvesztés nagyrésze elkerülhető lett volna. A lecke keserű és sokba került. A kormány a tanulságokat levonta, a legszükségesebb intézkedéseket megtette. Intézkedései nyomán a legkeresettebb tartós fogyasztási cikkekből ma már megfelelő a belső piaci kínáat, sőt néhány terméknél túlkínálat van, a kereskedelmi és magánimport árszínvonala közelít egymáshoz. A kormány hosszú távú megoldásokon is dolgozik. Ezek lényege a belföldi kínálat további bővítése, hatékonyabb külkereskedelmi munka, a devizaellátási rendszer korszerűsítése, majd hosszabb távon a forint konvertibilitásának megteremtése. Ismételten szeretném leszögezni, hogy e program keretében szó sincs a lakossági devizaszámlák zárolásáról, ellenkezőleg, a devizaszámlák további liberalizálásán, illetve a devizamegtakarítások ösztönzésén dolgozunk. A bevásárlóturizmus említése kapcsán nem hallgathatom el, hogy miközben a lakosság hazai fogyasztása az elmúlt esztendőben a tervezettnél nagyobb mértékben, mintegy 4.5 százalékkal csökkent, aközben a határainkon túli lakossági vásárlások mintegy 2.5 százalékkal növelték a lakosság fogyasztását. Mindez úgy következett be, hogy összességében a lakosság hazai megtakarításai sem csökkentek. Miután ennek a fogyasztásnak a fedezetét sem a munkajövedelmek, sem a növekvő kamat- és osztalékjövedelmek nem biztosították, az egyéni vállalkozásokból, illetve második gazdaságból származó jövedelmek gyors növekedésére kell következtetnünk. E jövedelmek megismerése, feltárása és elemzése az elkövetkezendő időszak egyik fontos feladata lesz, hiszen pontos ismeretének hiányában nem alkothatunk képet sem a lakosság valódi jövedelmi helyzetéről, sem életkörülményeiről, szociális viszonyairól, így jövedelem- és szociálpolitikánknak sem lehet szilárd alapja. Tisztelt Ház! A költségvetés sok szálon kapcsolódik a fogyasztás finanszírozásához. A pénzbeli társadalmi jövedelmek, a társadalombiztosítási kiadások az évközi intézkedések miatt a tervezettnél magasabb