Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-52
4313 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4314 feltétele, ezért nem kezelhető a jövőben sem mellékes célként. Tisztelt Ház! Érdemes kicsit alaposabban szemügyre venni, milyen összefüggések húzódnak meg a bevezetőben felsorolt gazdasági tények mögött. Tény, hogy nem indult meg a gazdasági növekedés az elmúlt esztendőben sem. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy megkezdődött a gazdaságban az elavult gazdasági struktúra változása. Ez a változás talán még lassú, de néhány ponton már világosan kirajzolódik. Ezt jelzi a konvertibilis export tervezettnél nagyobb növekedése és a termékváltás folyamatának gyorsulása. Ezzel törvényszerűen együttjár, hogy a csökkenő belföldi és szocialista értékesítés miatt átmenetileg visszaesik a termelés, amíg a vállalati szféra termékváltással, korszerűsítéssel megtalálja a tőkéspiaci értékesítés lehetőségeit. Ez az átmeneti visszaesés nem kárhoztatható, legfeljebb a váltás üteme minősíthető lassúnak. Gyakran és joggal éri az a kritika a kormányzati gazdaságirányítást, hogy nem elég határozott és következetes a veszteségforrások csökkentése, felszámolása terén. Tény, hogy a csődtörvény életbe léptetése óta elenyészően kevés veszteséges vállalat és szövetkezet felszámolására került sor. A kormányszervek és a bankok a csődbe jutott gazdálkodó szervezetek többségénél arra tettek kísérletet, hogy az adósságok egy részének elengedésével, illetve átvállalásával, a termelési szerkezet átalakulásával, szervezeti változtatásokkal, kisebb-nagyobb fejlesztésekkel és helyenként alkalmasabb vezetők megbízásával kíséreljék meg talpraállítani, a fejlődés útján elindítani az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság több nagymúltú egységét. Tagadhatatlan: az adósságok elengedése, a támogatások növelése nem minden esetben teremtette meg a fellendülés feltételeit, hanem néhány esetben konzerválta a veszteségforrásokat. A kormány levonta a szükséges következetetéseket. A legutóbbi parlamenti ülésszak óta a rendezetlen, nagy öszszegú tartozások miatt eddig az adóhivatal 18 vállalattal és szövetkezettel szemben indította meg a felszámolási eljárást. A közeljövőben nagy kereskedelmi bankjaink további 15—20 tartósan fizetésképtelen gazdálkodó egység felszámolását kezdik meg. A kormány rövidesen ismét áttekinti a felszámolási eljárás szabályait, és intézkedik a még mindig meglevő ellenérdekeltség további csökkentésére. A gazdálkodó szervezetek jövedelempozícióinak alakulását több tényező befolyásolta. Növelte a vállalatok, szövetkezetek jövedelmeit a csökkenő jövedelemelvonás, a hazai inflációs árnyereség, és néhány területen, mint például a vaskohászatban és az alumíniumiparban a külpiacokon érvényesülő konjunktúra. Csökkentette a vállalkozók jövedelmeit a termelés fajlagos költségeinek, valamint az egyes költségtényezőinek, árainak emelkedése. Mindent összevetve : az elmúlt esztendőben vállalatainknál és szövetkezeteinknél 32,5 milliárd forinttal több nettó jövedelem maradt, mint 1987-ben. A vállalkozói kör 62 százaléka több szabad forrással rendelkezett tavaly, mint az előző esztendőben. Igaz, hogy ezzel egyidejűleg nőtt a veszteség tömege és részaránya is. A vállalati jövedelmek alakulásának fontos vonása tehát, hogy erőteljesen növekedett a gazdálkodó szervezetek differenciálódása. A vállalkozói kör egyharmadánál a nyereségtöbblet meghaladta a 40 százalékot, 25 százalékának a nyereségcsökkenése viszont elérte az 50 százalékot. Az iparban 13,5, az építőiparban 60, a kereskedelemben és szolgáltatásokban 26 százalékkal nőtt 1987-hez képest a szabad erőforrások tömege. Ezen belül lényegesen javult a kohászat és a vegyipar-, csökkent a villamosenergiaipar és az élelmiszeripar jövedelme. Az egyes ágazatokon belül is nagy volt a vállalatok közötti szóródás. Külön is szeretnék említést tenni a mezőgazdaság elmúlt évi pénzügyi helyzetéről. Erre két ok miatt is szükség van. Egyrészt gyakran elhangzik, hogy az elmúlt esztendőben kritikus pontra süllyedt az agrárgazdaság jövedelmezősége, másrészt a támogatásoknál a tervezettnél nagyobb összegben a mezőgazdaság támogatásai dominának, ezért többen úgy vélik: a kormányzat a mezőgazdaságot tekinti bűnbaknak, sőt — Mayer Bertalan képviselőt idézem — bűnös ágazatnak. Nézzük a tényeket. A termelő ágak közül az elmúlt esztendőben a mezőgazdaságban csökkent a bruttó nyereség a legkisebb mértékben. Az ipar 40, az építőipar 52 százalékos eredménycsökkenésével szemben a mezőgazdaság eredményei 14,6 százalékkal csökkentek. Ugyanakkor a szabad források 1 százalékkal, több mint 2 milliárd forinttal növekedtek. De az sem tagadható, hogy az elmúlt esztendőben is tovább nőtt az agrárolló. A mezőgazdasági termelés költségeinek és értékesítési árainak növekedése 2,1 százalékos különbséget mutat a mezőgazdaság terhére. Tovább nőtt a mezőgazdasági üzemek differenciálódása. 1450 mezőgazdasági üzemből 920-nál nőtt a szabadon felhasználható forrás 1987-hez képest. Ezek a gazdálkodó egységek közel 19 milliárd forintot, 6 milliárddal többet fordítottak fejlesztésre, mint egy évvel korábban. Ugyanakkor a másik oldalon mintegy 500 mezőgazdasági üzem eredményei tovább csökkentek, adósságaik növekedtek, kritikus helyzetben vegetálnak. Az eladósodott mezőgazdasági üzemek helyzetének rendezése megkezdődött. Az első közel 140 gazdaság stabilizálása kedvezményes hitelekkel, állami támogatással, illetve az adósságok egy részének elengedésével megtörtént, 150 üzem rendezésének programja készül, ezekre fokozatosan kerül sor. A kormány számol azzal, hogy többszáz működő mezőgazdasági üzem nem maradhat tartós létbizonytalanságban. Ugyanakkor arról is meg van győződve, hogy a súlyosan eladósodott, tartósan veszteséges üzemek mindegyike nem tartható életben, nem menthető meg. A mezőgazdaságban is szembe kell néznünk a hosszú távon veszteséges üzemek egy részének fokozatos felszámolásával. Joggal merült fel több parlamenti bizottság és az agrárszekció vitájában, hogy a formálódó, új agrárpolitika keretében világos és határozott választ kell adni