Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4297 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4298 delmi törvény módosításával, illetőleg a közveszélyes munkakerülés bűncselekményének a jogrendszerből való kiiktatásával függnek össze. Ezért a kormány azt javasolja, hogy a törvényjavaslat e részei kerüljenek most megtárgyalásra. A képviselők munkájának meg­könnyítése érdekében az Igazságügyi Minisztérium a fentieknek megfelelően átdolgozott szövegjavaslatot az ülésszak megkezdése előtt az Országgyűlés főtit­kárának megküldte. Elvtársi üdvözlettel: Németh Miklós ELNÖK: Köszönöm. E fontos kérdéssel kapcsolat­ban Pozsgay Imre államminiszter kért szót. Átadom a szót. POZSGAY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A kormány megbízásából szeretnék néhány tájé­koztató gondolatot, információt elmondani a politi­kai egyeztető tárgyalásokról. Miként az elnöki beje­lentésből, s a miniszterelnök leveléből is kitűnt, az egyeztető tárgyalások elindulásával új politikai hely­zet keletkezett Magyarországon. S ennek az új politi­kai helyzetnek pozitív következménye lehet, hogy a jogállamra, a plurális többpártrendszeren működő parlamenti rendszerre békés úton, a nemzeti közmeg­egyezés jegyében, szellemében sikerülhet áttérni. A tárgyalás részvevői, mindenekelőtt az MSZMP nevében szólok, kötelezettségeket vállaltak arra néz­ve, hogy a soron levő választásokra a többpárt­rendszer jegyében, a szabad választások elvei szerint, s annak következményeit vállalva készülnek fel. Kö­telezettséget vállaltak arra, hogy semmiféle hatalmi cél nem indokolhat erőszakos megoldásokat, s mind­egyik részvevő, a politikai színtér részvevői tartóz­kodnak erőszak alkalmazásától ennek a nemzet tör­ténetében felmérhetetlen jelentőségű fordulatnak az előkészítésében. Jól tudom, az országgyűlés képviselői, kedves Kép­viselőtársaim, figyelemmel kísérték már eddig is eze­ket az eseményeket, hiszen törekedtünk ana, hogy az egyeztetés és a politikai tárgyalások a legnagyobb nyilvánosság előtt follyanak le. Csak annyit hadd mondjak el, hogy új, reális és potenciális politikai erők jelentek meg a küzdőtéren, s ezeknek az erők­nek egy része az eddigi berendezkedés törvényszerű­ségei miatt a parlament munkájában nem vehet részt. De: nem vezetne kiegyezéshez és nemzeti közmeg­egyezéshez, ha politikai akaratunk nem szerepelhetne a jövendő előkészítésében. Akkor nem lesz meg­egyezés. Éppen ezért nekünk a kormányban, s itt az or­szággyűlésben ezt a politikai tényt, azt hiszem, el kell fogadnunk az előbb említett nemes szándék és az együttműködés jegyében. Ezek a reális és potenciális politikai erők jelenleg ott ülnek a tárgyalóasztalnál: az MSZMP képviselői, az Ellenzéki Kerekasztal kép­viselői és a független társadalmi szervezetek és moz­galmak képviselői. így együtt a politikai akaratkép­zésnek új, az eddiginél sokkal bonyolultabb rendjét hordozva előkészíthetik ezt a közmegegyezést. Mit jelent ez a törvényhozásra nézve? Nem a tör­vényhozó korlátozását — ezt szeretném hangsúlyoz­ni —, hanem elsősorban a törvényelőkészítő kormány munkájának a korlátozását. A kormány az előbb álta­lam is említett, s az elnöki bevezetőben említett poli­tikai megfontolásokból az önkorlátozásnak ezt a módját nemzeti ésszerűségből, politikai jószándékból vállalta a tárgyalóasztalnál, amikor az MSZMP Köz­ponti Bizottsága a kormányhoz fordult ennek elfo­gadtatásáért. Én most azt kérem a tisztelt Országyüléstől, Kép­viselőtársaimtól, hogy hasonló megfontolásokból mél­tányolják a kormány elhatározását, együttműködési szándékát, s törvényhozói munkájukban a nemzeti közmegegyezést támogassák olymódon, hogy az em­legetett sarkalatos törvények, amelyek egyébként részét képezik az úgynevezett demokrácia-csomag­tervnek, melyet ez az országgyűlés hagyott jóvá, ezek a törvények nem kerülnek le ennek a törvény­hozásnak a napirendjéről, de az előbb említett új me­todológiával tárgyalóasztalnál előkészített formában kerülnének ide, és emiatt késedelmet szenvednek. Er­ről van szó, és ha ebben megértésre találunk, akkor ezek a politikai tárgyalások hiszem, hogy eredménye­sek lesznek. Lecsendesítik azokat a vitákat is, ame­lyek ma kétségbe vonják ennek a törvényhozásnak a legitimitását, s elvezethetnek ahhoz a békés megol­dáshoz, amely közös politikai célunk. Ezt szerettem volna még a miniszterelnök leveléhez a tárgyaló^part­nerek nevében is előterjeszteni, s együttműködésü­ket, megértésüket kérni egy békés átmenet, a nemze­ti közmegyezés nevében. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Pozsgay Imre tájékoztatóját és a kormány álláspontjának ismertetését. Tisztelt Országgyűlés! A házszabály a kormánynak lehetőséget ad arra, hogy előterjesztését.az általános vi­ta lezárásáig bármikor visszavonja. Az országgyűlés­nek erről nem kell külön döntenie. Javaslom, vegyük tudomásul és támogassuk a kormánynak ezt a hatá­rozatát, amellyel összhangot kíván teremteni a tör­vényhozói munka és a politikai tárgyalások között és ezzel esélyt is kínál a megegyezéshez. A benyújtott törvényjavaslatok visszavonása ter­mészetesen azt jelenti, hogy az azokhoz kapcsolódó módosító javaslatok, képviselői indítványok megvitatá­sára sem kerülhet sor idáig. És most kérem, jelentke­kezett Szirtesné Dr. Tomsits Erika, nyilván ügyrendi kérdésben, átadom a szót, és Südi Bertalan. SZIRTESNÉ DR. TOMSITS ERIKA: Tisztelt Or­szággyűlés! Teljes mértékben egyetértek a Pozsgay elvtárs által elmondottakkal, s nagyon örülök, hogy is úgy látja, hogy nem a törvényhozói munkát kívánja ez a késedelem meggátolni, hanem pusztán arról van szó, hogy egy politikai akaratot jobban kifejező egyezségre kell jutni. Ezt tökéletesen osztom, csak az az érzésem, hogy lehet a törvényhozó testület olyan helyzetben, amikor mondjuk ennek határidőt szab.

Next

/
Thumbnails
Contents