Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-52

4299 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4300 Elég tág határidő az én megítélésem szerint, hogy még ennek a parlamentnek a választási ciklusában kerülhet ezekre sor. Egyetértek Kukorelli István alkotmányjogásznak azon véleményével, aki azt mondja, hogy a köztársa­sági elnök intézményrendszerét még a választások előtt kell megalkotni, azért, mert a köztársasági elnök intézménye jelent pontosan biztosítékot arra, hogy az állam vezetése az államfő személyén keresztül folya­matos lehet a választási kampányok, a választási küz­delem, a választás egész időszaka és majd az új kor­mányalakítás időszakában is. Ez a köztársasági elnök hivatalánál fogva külkap­csolataink szilárdságát is biztosíthatja. Kérem, mérle­geljék Képviselőtársaim, hogy a köztársasági elnök pártok és irányzatok felett áll majd, személye sérthe­tetlen lesz, és az alkotmányozási folyamat legfőbb koordinátora lehet. A nép által nyert hatalmát pon­tosan a békés átmenet és a pártok közötti konszenzus létrejöttének biztosítására kell összpontosítania. Javaslom tehát ezért, hogy jelen pillanatban képvise­lőtársaim erősítsenek meg abban, hogy bízzuk meg az országgyűlés elnökét, hogy folytasson tárgyalásokat annak érdekében, hogy ez a törvényjavaslat október elején a parlament elé kerüljön. Bízzuk meg az igaz­ságügyminisztert azzal, hogy a nyár folyamán alter­natív javaslatokat tartalmazó variációt ennek a politi­kai megegyezést elősegítő tárgyalás asztalára letegyen és a parlament október elején ezt a kérdést tűzze napirendre. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Szirtesné dr. Tomsits Erika felszólalását. Következik felszólalásra Dr. Südi Ber­talan képviselőtársunk. Dr. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Én több dolgot másként minősítek, mint az előttem szó­lók. Mind több jel mutat arra, hogy a bizonytalanság, s ami többnyire velejár, a szertelenség időszaka kö­szöntött ránk. E tényező megnyilvánulása immáron az országgyűlés munkájában is észlelhető, aminek visszahúzó és bosszantó hatását a mostani plénumra történt felkészülésünk szembeszökően bizonyítja. A Minisztertanács feltehetően alapos megfontolás után beütemezte, elkészítette, megküldte számunkra az ülésszak tárgysorozatául tervezett témakörök anyagait, amiket az országgyűlés illetékes bizottságai­val meg is tárgyaltatott. Miután mindez megtörtént, amolyan gumisakkozásra emlékeztető módon tudatja velünk, hogy a megvitatásra szánt anyagokat ezúttal ne vegyük komolyan. Intézkedése, annak ellenére, hogy a kormányt semmi nem korlátozza a tárgyalásra ajánlott anyagok utólagos visszavonásában, több szempontból sérti a törvényhozást, s annak felelős tagjait. Az egyik az, hogy az ilyen megoldás a kormány iránti bizalmunkat enyhén szólva föllazítja. A másik következmény az, hogy megszakítja az intézményi rendszer reformját célzó korábbi országgyűlési döntés végrehajtásának folyamatát. Gondoljunk az úgyneve­zett (említett) demokrácia csomagterv múlt esztendei elfogadására. Harmadikként: a törvényhozó testületet tétlenség­re kárhoztatja, vegetálásra ítéli. Eddig úgy tudtam, hogy a legitim magyar országgyűlés hatáskörét jogi­lag semmi nem korlátozhatja. Ezúttal azonban maga a kormány állít elő jogi korlátot azzal, hogy alapvető funkciója ellátásában, tehát a törvényalkotói munká­ban akadályozza. Ha pedig ez így van, felvetődik a kérdés: érdemes-e vajon e fórumra Összejönnünk? Mert ha az Alkotmány által ránk testált jogosítvá­nyokból mindössze a megalapozatlan vagy eltorzí­tott pénzügyi beszámolók meghallgatására és tudomá­sul vételére, illetve az állampolgárok életszínvonalá­nak apasztására elhamarkodottan bevezetett és alkal­mazott adótörvények be nem vált rendelkezéseinek toldozgatására-foltozgatására futja, akkor majdhogy­nem felesleges e fórumon részt vennünk. Negyedszer: mivel nem vagyunk hivatásos képvi­selők, nincs elvesztegetni való időnk. A rendelkezésre bocsátott anyagokat ezúttal is igyekeztünk lelkiis­meretesen tanulmányozni, velük kapcsolatban érdemi álláspontot kialakítani, a vitákra véleményalkotással felkészülni. A vita megkezdése előtt pedig most arról értesülünk, hogy mindezt hiába tettük, feleslegesen pocsékoltuk az időnket. Úgy gondolom, hogy e megoldással a kormány presztízsveszteséget okozott mind önmagának, mind az Országgyűlésnek. Mind­nyájunk érdekében kérem a kormányt, hogy a vita­anyagok felesleges ajánlását a jövőben lehetőleg mellőzze. Tisztelt Képviselőtársak! Az ülésszak tárgysorozatának kiegészítésére is van javaslatom. Az Országgyűlés elnökénél — június 8-án küldött — levélben indítványoztam, hogy az Ország­gyűlés a kínai vezetést nyilatkozatban ítélje el a bé­késen tüntető polgárok elleni kegyetlen megtorlá­sért. A külügyi bizottság azonban — tudtommal ha­tározatképtelen — ülésén — elhatárolta magát kezde­ményezésem támogatásától. Mivel a külügyi bizott­ság ülésén betegség miatt — sajnos — nem vehettem részt, s indítványomat fontosságára és aktualitására tekintettel változatlanul fenntartom, kérem az ország­gyűlést, hogy a kínai reformerőkkel szembeni véres leszámolást testületi nyilatkozatban ítélje el. Ha in­dítványom a képviselőtársak többségénél egyetértés­re talál, kérem a parlament elnökét, intézkedjék a nyi­latkozat megszövegeztetéséről, illetve annak egy napi­rendi pont keretében pótlólag az országgyűlés elé ter­jesztéséről. Kezdeményezésem támogatását kérve, kö­szönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Südi Bertalan felszólalását. Megkérdezem a kormány elnökétől, hogy a Minisz­tertanács nevében kíván-e valaki szót kérni? Pozsgay Imre államminisztert illeti a szó. POZSGAY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Szirtesné Tomsits Erika javaslataival, észrevételei­vel egyetértek. Egyetértek azzal is, hogy az Ország­gyűlés Elnöke kapjon megbízatást, de ezt a megbízatást

Next

/
Thumbnails
Contents