Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-52
4299 Az Országgyűlés 52. ülése, 1989. június 27-én, kedden 4300 Elég tág határidő az én megítélésem szerint, hogy még ennek a parlamentnek a választási ciklusában kerülhet ezekre sor. Egyetértek Kukorelli István alkotmányjogásznak azon véleményével, aki azt mondja, hogy a köztársasági elnök intézményrendszerét még a választások előtt kell megalkotni, azért, mert a köztársasági elnök intézménye jelent pontosan biztosítékot arra, hogy az állam vezetése az államfő személyén keresztül folyamatos lehet a választási kampányok, a választási küzdelem, a választás egész időszaka és majd az új kormányalakítás időszakában is. Ez a köztársasági elnök hivatalánál fogva külkapcsolataink szilárdságát is biztosíthatja. Kérem, mérlegeljék Képviselőtársaim, hogy a köztársasági elnök pártok és irányzatok felett áll majd, személye sérthetetlen lesz, és az alkotmányozási folyamat legfőbb koordinátora lehet. A nép által nyert hatalmát pontosan a békés átmenet és a pártok közötti konszenzus létrejöttének biztosítására kell összpontosítania. Javaslom tehát ezért, hogy jelen pillanatban képviselőtársaim erősítsenek meg abban, hogy bízzuk meg az országgyűlés elnökét, hogy folytasson tárgyalásokat annak érdekében, hogy ez a törvényjavaslat október elején a parlament elé kerüljön. Bízzuk meg az igazságügyminisztert azzal, hogy a nyár folyamán alternatív javaslatokat tartalmazó variációt ennek a politikai megegyezést elősegítő tárgyalás asztalára letegyen és a parlament október elején ezt a kérdést tűzze napirendre. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Szirtesné dr. Tomsits Erika felszólalását. Következik felszólalásra Dr. Südi Bertalan képviselőtársunk. Dr. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Én több dolgot másként minősítek, mint az előttem szólók. Mind több jel mutat arra, hogy a bizonytalanság, s ami többnyire velejár, a szertelenség időszaka köszöntött ránk. E tényező megnyilvánulása immáron az országgyűlés munkájában is észlelhető, aminek visszahúzó és bosszantó hatását a mostani plénumra történt felkészülésünk szembeszökően bizonyítja. A Minisztertanács feltehetően alapos megfontolás után beütemezte, elkészítette, megküldte számunkra az ülésszak tárgysorozatául tervezett témakörök anyagait, amiket az országgyűlés illetékes bizottságaival meg is tárgyaltatott. Miután mindez megtörtént, amolyan gumisakkozásra emlékeztető módon tudatja velünk, hogy a megvitatásra szánt anyagokat ezúttal ne vegyük komolyan. Intézkedése, annak ellenére, hogy a kormányt semmi nem korlátozza a tárgyalásra ajánlott anyagok utólagos visszavonásában, több szempontból sérti a törvényhozást, s annak felelős tagjait. Az egyik az, hogy az ilyen megoldás a kormány iránti bizalmunkat enyhén szólva föllazítja. A másik következmény az, hogy megszakítja az intézményi rendszer reformját célzó korábbi országgyűlési döntés végrehajtásának folyamatát. Gondoljunk az úgynevezett (említett) demokrácia csomagterv múlt esztendei elfogadására. Harmadikként: a törvényhozó testületet tétlenségre kárhoztatja, vegetálásra ítéli. Eddig úgy tudtam, hogy a legitim magyar országgyűlés hatáskörét jogilag semmi nem korlátozhatja. Ezúttal azonban maga a kormány állít elő jogi korlátot azzal, hogy alapvető funkciója ellátásában, tehát a törvényalkotói munkában akadályozza. Ha pedig ez így van, felvetődik a kérdés: érdemes-e vajon e fórumra Összejönnünk? Mert ha az Alkotmány által ránk testált jogosítványokból mindössze a megalapozatlan vagy eltorzított pénzügyi beszámolók meghallgatására és tudomásul vételére, illetve az állampolgárok életszínvonalának apasztására elhamarkodottan bevezetett és alkalmazott adótörvények be nem vált rendelkezéseinek toldozgatására-foltozgatására futja, akkor majdhogynem felesleges e fórumon részt vennünk. Negyedszer: mivel nem vagyunk hivatásos képviselők, nincs elvesztegetni való időnk. A rendelkezésre bocsátott anyagokat ezúttal is igyekeztünk lelkiismeretesen tanulmányozni, velük kapcsolatban érdemi álláspontot kialakítani, a vitákra véleményalkotással felkészülni. A vita megkezdése előtt pedig most arról értesülünk, hogy mindezt hiába tettük, feleslegesen pocsékoltuk az időnket. Úgy gondolom, hogy e megoldással a kormány presztízsveszteséget okozott mind önmagának, mind az Országgyűlésnek. Mindnyájunk érdekében kérem a kormányt, hogy a vitaanyagok felesleges ajánlását a jövőben lehetőleg mellőzze. Tisztelt Képviselőtársak! Az ülésszak tárgysorozatának kiegészítésére is van javaslatom. Az Országgyűlés elnökénél — június 8-án küldött — levélben indítványoztam, hogy az Országgyűlés a kínai vezetést nyilatkozatban ítélje el a békésen tüntető polgárok elleni kegyetlen megtorlásért. A külügyi bizottság azonban — tudtommal határozatképtelen — ülésén — elhatárolta magát kezdeményezésem támogatásától. Mivel a külügyi bizottság ülésén betegség miatt — sajnos — nem vehettem részt, s indítványomat fontosságára és aktualitására tekintettel változatlanul fenntartom, kérem az országgyűlést, hogy a kínai reformerőkkel szembeni véres leszámolást testületi nyilatkozatban ítélje el. Ha indítványom a képviselőtársak többségénél egyetértésre talál, kérem a parlament elnökét, intézkedjék a nyilatkozat megszövegeztetéséről, illetve annak egy napirendi pont keretében pótlólag az országgyűlés elé terjesztéséről. Kezdeményezésem támogatását kérve, köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm dr. Südi Bertalan felszólalását. Megkérdezem a kormány elnökétől, hogy a Minisztertanács nevében kíván-e valaki szót kérni? Pozsgay Imre államminisztert illeti a szó. POZSGAY IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Szirtesné Tomsits Erika javaslataival, észrevételeivel egyetértek. Egyetértek azzal is, hogy az Országgyűlés Elnöke kapjon megbízatást, de ezt a megbízatást
