Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4281 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4282 szabad figyelmen kívül hagyni. Azonban szeretném előrebocsátani, hogy a tavaly októberben itt a Tisztelt Házban történt dolgokról most beszélni dőreség, butaság. Kiragadni valamit és egy akkori eseménysort a mai helyzetben értékelni nem szabad. (Taps.) Úgy érzem, hogy akkor a 19, vagy a 31, vagy a 317 közé kerülés nem mindig a képviselő személyén múlott. Ezért azt hiszem, hogy semmiféle damaszkuszi útra nincs szüksége a Tisztelt Háznak, hanem csak arra van szüksége jelenleg, hogy támogassa a miniszterelnöknek ezt az indítványát. (Taps.) Megiszom, ha már kaptam. (A képviselő vizet iszik.) Nem ülök le még, bár itt már mondják, hogy most üljek le, de még egyetlen egy gondolatot el szeretnék mondani. A tegnapi nagy hatású beszéd úgy érzem, összefügg ezzel a kérdéssel, mint minden, ami ebben a hazában történik. Gondoljunk azért arra, amikor beszélünk új nemzetiségtudatról, magyarságról, amikor generációk ismerhetik meg a magyar történelmet, a magyar múltat, amikor rájöhetnek arra, hogy magyarnak lenni ebben a hazában és Európában nem egy utolsó dolog, akkor gondoljunk a jövőre is! A jövő pedig az, amit a miniszterelnökünk is kifejezett, hogy az ökológiai érdekek mindig is előtérbe kerüljenek. Mert jövőnk, ez a darab föld nemcsak a magyaroké, hanem Európáé. Európáé az a vízkincs is, amellyel mi most sáfárkodunk, gazdálkodunk, és a Földé. Úgy érzem, a Tisztelt Háznak most támogatnia kell a kormányt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tóth Istvánné jelentkezett kétperces felszólalásra. Mikrofont kérek számára. TÓTH ISTVÁNNÉ: Vizet nem kérek, köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Mindössze annyit szeretnék mondani, hogy az aláírások súlyánál szíveskedjenek figyelembe venni: képviselőtársam mondta, hogy az aláírásoknak súlya van. Remélem, hogy minden aláírásnak súlya van. Én sokkal súlyosabbnak érzem a Duna-melléki aláírásokat, hiszen ők tudják, hogy ez mit jelent. Mi ott az Alföldön — és gondolom, nem vagyok ezzel egymagam — nem annyira vagyunk tisztában. Például tudok olyanról, hogy aznap úgy jöttek össze az aláírások egy sztk-ban (köszönöm a vizet), hogy alkalomszerűnek, akinek a foga fajt, a dereka vagy a feje, és elment az orvoshoz, mondták, hogy tessék aláírni. Mit? Ezt. (Taps) Köszönöm. Bánátiné képviselőtársam szakértői véleménye szerint sok millió forintos szakmai alátámasztásra van szükség ahhoz, hogy tudjuk mi mennyi. Ez a kérdés, hogy mi mennyi, nem kerülhető el. Éppen ezért azt szeretném kérdezni, ha népszavazásról van szó, tessék mondani: az én szűken 70 éves édesanyámnak lesz módja kontrollméréseket végezni, hogy ő szakmailag el tudja dönteni azt, hogy ez most jó döntés, vagy nem jó döntés? Azt gondolom, tisztességesen ez a kormánynak és a parlamentnek az ügye. Ezt a felelősséget tovább hárítani a jó szándékú, becsületes, dolgával elfoglalt népre teljességgel tisztességtelennek tartom. (Taps.) ELNÖK: Mayer Bertalan képviselőtársunk kér szót. Kicsit később ott is szót adok. MAYER BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztek Miniszterelnök Úr! Én a tegnap estét azzal töltöttem, hogy Önt ismételten meghallgattam a televízióban. Jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy van egy kormányunk, egy önálló kormányunk, és van egy kormányfőnk. Önt ma itt délután hallgatva eszembe jutott két dátum. Ma 1989. június 2-a van, ami ezzel társul, az 1988. szeptember vége, amikor Ön mint az MSZMP KB titkára arról győzte meg az MSZMP székházában az Országgyűlés kommunista frakciójának tagjait, hogy ezt a beruházást mennyire kell pártolnunk. Én a hozzászólásomban akkor is azt mondtam, hogy a felelősség nem az Országgyűlést, nem az országgyűlési képviselőket terheli, hanem azokat, akik a valós helyzet valós okaival és érveivel tisztában vannak. Mindebből adódóan ezzel az Országgyűlés nem rendelkezik, ebből adódóan a felelősséget a kormányra testálja. Ön azt mondotta ma délutáni beszédében, hogy az ország, a parlament nem éri be azzal, hogy szavazógép legyen. Remélem. Én akkor is, most is az egyoldalú tájékoztatás ellen ágáltam, ezért teszem szóvá a következőket. Javaslom és elvárom, hogy minden érdeket félretéve, a valós igazságot és a tényeket tegyük föl az asztal fölé. Ne apáitok, egyesületek taktikája, stratégiája, hanem a magyar népnek az érdekei álljanak és kerüljenek a középpontba. Eddig mázsaszám kaptuk azokat az anyagokat, zömében korrekt és tisztességes anyagokat, amelyek a megépítés mellett szóltak, és amellett ágáltak. Mindenbből adódóan úgy gondolom, joggal elvárom a tiszta és tisztességes döntéshez, hogy a döntés meghozatala előtt a most ellene szólókat, illetve mindazokat az új tényeket, tényezőket, adatokat és számításokat írásban tárják a képviselők elé, legalább 30 nappal a döntés meghozatala előtt, ami a felfüggesztést, vagy a leállítást indokolná. (Taps.) Egyetértek Szentágothai professzor képviselőtársammal, ezért javaslom és kérem, hogy minden titkos anyagot, de a titkos levelezést is, amely ebben a tárgyban, ebben a témában a kezdettől fogva született, a döntéshozatalig tegyék nyilttá az országgyűlési képviselők előtt. Leállításról, vagy befejezésről van-e szó? Tisztázandó kérdésnek tartom azt is, hogy itt, a nyilvánosság előtt adjunk arra választ, mibe kerül a leállítás, mibe kerül a befejezés. Népünkről, saját zsebünkről is van szó. Őszintén és tiszta szívvel támogatok minden olyan döntést, amely hazánkat és népünket szolgálja. Ehhez viszont megalapozott, időtálló információkra van szükségünk, ez még a mai napon hiányzik. Engedtessék meg, hogy nemelfogulatlanul szót ejtsek itt arról is, hogy egy miniszter, vagy sok miniszter tisztázandó kérdésnek tartom, hogy kinek a beszámolóját terjesztette az Országgyűlés elé 1988-ban Maróthy László miniszter. (Taps.) Mint a terv- és költségvetési bizottság akkori hozzászólója felelősségem tudatában kijelentem: az akkori