Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4275 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-én, pénteken 4276 ELNÖK: Fegyelmet kérek, képviselőtársaim. Balogh László képviselőtársunk felszólalása következik, Pest megye 29-es választókörzetéből. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon sajnálom, de nem vagyok ennyire magabiztos az ügyben, mint néhány képviselőtársam. Én is megszavaztam októberben az erőműépítést, szigorú környezetvédelmi követelményekkel, ettől most sem tudok, mert eddig nem térített el senki. Annak nagyon örülök, hogy a miniszterelnök kijelentette itt, és nyilván komolyan, hogy prekoncepció nélkül tette a kormány azokat a lépéseket, amiket tett. Én megmaradnék emellett az álláspont mellett és a helyzet tisztázásáig nem is kívánom megváltoztatni az álláspontomat. (Nagy taps.) Félek, hogy elhangulatoskodjuk és elrontjuk az ügyünket. (így van — hangzanak felkiáltások a képviselőktől.) Én azt hiszem megérti a miniszterelnök is, hogy tulajdonképpen a kormány és a lakosság, a kormány és az Országgyűlés kapcsolatát is érinti ez az ügy — és nem előnyösen. Mert akkor, amikor a kormány a népszavazás ügyében eléggé ingadozó álláspontot foglalt el, de mindenesetre napirenden tartotta a népszavazás kérdését, ugyanakkor hozott olyan intézkedéseket (miközben tárgyalt is azért rendszeresen az Országgyűlés), hogy gyorsította is a beruházást, meg fel is függesztette. A másik dolog, bár ezt nem kell nagyon komolyan venni: a nyugati sajtó egyértelműen arról cikkezik: tulajdonképpen a kormány már elhatározta a leállítást, csak még azt nem tudja, hogy melyik módszerrel tegye ezt meg. Ez nem biztos, hogy igaz. De az emberben ezt a bizonytalanságérzetet azért sokminden erősíti, összerakódnak dolgok. Itt van például ez a határozattervezet, ami előttünk van. A tudomásulvétel az rendben van, de ami utána van mondat, az első pontban, azt nem lehet megérteni, hogy mire vonatkozik. Most ennek az ülésszaknak az előkészítése idején kaptunk egy másik anyagot, ahol az októberi határozat egésze alól kérte a kormány a felmentést. Az ad hoc bizottság más álláspontra helyezkedett. Most az első pont alól kérjük a felmentést. De mi van az első pontban? Felfüggesztés, vagy abbahagyás? Nem kötjük össze a dolgokat. Nem világos a számunkra a dolog. Hasonló a helyzet a határidők kérdésével is. Nyilvánosságra hozta a kormány, hogy két hónapra felfüggeszti az építkezést, de ugyanazon az ülésen már eldöntötte, hogy július 31-ig van a minisztereknek határidejük arra, hogy a saját vizsgálatukat végezzék el, és most kaptunk egy javaslatot, amely teljesen határidő nélküli. Kérdezem én, hogyan helyezkedjék biztos álláspontra egy képviselő, vagy bárki más, ha ennyire bizonytalan minden, és ennyire állandóan változik? Miért mondom én ezt? Azért mondom, mert én elfogadom a miniszterelnöknek a tegnapi szavait, a kormány és az Országgyűlés kapcsolatára vonatkozó szándékait, elhatározását. Elfogadom, egy feltétellel: ha a kormány is elfogadja. Meg azok is elfogadják, akik az intézkedéseket teszik, azok is, akik tájékoztatják a parlamentet és azok is, akik megfogalmazzák a határozattervezeteket. (Taps.) Tulajdonképpen, ha végig-gondoljuk ezt az egész ügyet, én-szerintem van két olyan terület, ahol kialakítható az egyetértés, mert nincsenek ellenkező érdekek, legalább is olyanok, amelyek társadalmi erőt képviselnének. Én-szerintem ilyen az ökológia kérdése. Nincs olyan erő, amelyik szemben-állna. Emlékeznek az októberi ülésre, meg határozatra. Azóta is a parlament maga is, de a társadalom minden jelentős ereje is elsőbbséget ad ennek a kérdésnek, és való igaz, hogy nem akarjuk elrontani az ország környezeti helyzetét, a lakosság életkörülményeit. Ugyan-így én nem tudok semmilyen olyan jelentős eltérést a társadalomban a nemzetközi szándékokat illetően. Én nem hiszem, hogy bárki is el akarja rontani az ország viszonyát a szomszédos országokkal. Azt hiszem, hogy fordítottan igaz ez, és teljesen egyértelmű magatartás. Vannak persze ettől nagyobb, komolyabb nézeteltéréseket tartalmazó oldalai is az ügynek. És ezek azok, amikre a miniszterelnök sem tudott meggyőző választ adni. A belpolitikai indíttatása a különféle álláspontoknak és magatartásoknak. Én óvnám magunkat, hogy ilyen indítékokkal gazdasági, beruházási ügyben döntéseket hozzunk, vagy a hangulatainkat túlságosan felpörgessük. Ez biztos, hogy nem vezet jóra. Jó dolog az, hogy jelképnek nevezzünk egy beruházást, amit akkor emiatt politikai okok miatt esetleg le kell bontani? Hát mit akarunk mi lebontani? Nem a sztálini szocializmusmodellel akarunk szakítani? Nem a döntési rendszert akarjuk véglegesen megváltoztatni, amiben ez is született, meg sok más beruházás, de üzemek is, iskolák is, lakások is? Ez önmagában elég indok arra, hogy szembekerüljünk egy objektummal? Én nem hiszem, hogy a géprombolás időszakában élnénk. Okosan, nyugodtan, a valóságos érdekeket figyelembe véve kell mérlegelnünk a dolgot. A lakosságra való hivatkozás nem vezet messzire megítélésem szerint. Tájékoztatást kaptunk itt arról, hogyan állunk az aláírásokkal. Hát körülbelül nagyságrendileg azonos a pro és a kontra aláírások száma, és összesen körülbelül 300 ezer főről van szó. A többi nem írta alá se így, se úgy. Kockázatos dolog mindenkinek a nevében beszélni, főleg ha döntést akarunk kikényszeríteni. Én nem tudom, hogy a lakosság egésze hogyan foglalna állást, de szinte biztos vagyok abban, hogy akár az aláírások, akár az állásfoglalások másként történnek, ha az emberek tudnák, hogy most azt kell aláírni, hogy a családodra személyenként tízezer forintot írsz alá, ide, vagy oda. Most ezzel én nem akarok konkrétan állást foglalni. De egy a lényeg, hogy a következményekkel együtt fog a lakosság igazából állást foglalni. És nagyon érzékeny a lakosság erre, hogy mi lesz a gazdasági következménye, mert megmondom őszintén, most már ott tartunk, hogy még azt is számon kérik tőlünk, hogy miből veszi el a kormány a szüneteltetés költségeit. Hiszen ha nincs pénze a kormánynak, akkor valaminek a rovására teszi ezt is. Jó, hát nem a mi dolgunk most ebben a pillanatban válaszolni, nem is tudunk, elhiszem, hogy meg kellett tenni egy szükséges lépést a dolgok tisztázására,