Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4275 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-én, pénteken 4276 ELNÖK: Fegyelmet kérek, képviselőtársaim. Ba­logh László képviselőtársunk felszólalása következik, Pest megye 29-es választókörzetéből. BALOGH LÁSZLÓ: Tisztelt Képviselőtársaim! Én nagyon sajnálom, de nem vagyok ennyire magabiztos az ügyben, mint néhány képviselőtársam. Én is megszavaz­tam októberben az erőműépítést, szigorú környezetvédel­mi követelményekkel, ettől most sem tudok, mert eddig nem térített el senki. Annak nagyon örülök, hogy a mi­niszterelnök kijelentette itt, és nyilván komolyan, hogy prekoncepció nélkül tette a kormány azokat a lépéseket, amiket tett. Én megmaradnék emellett az álláspont mel­lett és a helyzet tisztázásáig nem is kívánom megváltoztat­ni az álláspontomat. (Nagy taps.) Félek, hogy elhangula­toskodjuk és elrontjuk az ügyünket. (így van — hangzanak felkiáltások a képviselőktől.) Én azt hiszem megérti a miniszterelnök is, hogy tulajdonképpen a kor­mány és a lakosság, a kormány és az Országgyűlés kap­csolatát is érinti ez az ügy — és nem előnyösen. Mert ak­kor, amikor a kormány a népszavazás ügyében eléggé ingadozó álláspontot foglalt el, de mindenesetre napiren­den tartotta a népszavazás kérdését, ugyanakkor hozott olyan intézkedéseket (miközben tárgyalt is azért rendsze­resen az Országgyűlés), hogy gyorsította is a beruházást, meg fel is függesztette. A másik dolog, bár ezt nem kell nagyon komolyan venni: a nyugati sajtó egyértelműen arról cikkezik: tu­lajdonképpen a kormány már elhatározta a leállítást, csak még azt nem tudja, hogy melyik módszerrel tegye ezt meg. Ez nem biztos, hogy igaz. De az emberben ezt a bizonytalanságérzetet azért sokminden erősíti, össze­rakódnak dolgok. Itt van például ez a határozatterve­zet, ami előttünk van. A tudomásulvétel az rendben van, de ami utána van mondat, az első pontban, azt nem lehet megérteni, hogy mire vonatkozik. Most ennek az ülésszaknak az előkészítése idején kaptunk egy másik anyagot, ahol az októberi határozat egésze alól kérte a kormány a felmentést. Az ad hoc bizottság más álláspontra helyezkedett. Most az első pont alól kérjük a felmentést. De mi van az első pontban? Felfüggesztés, vagy abbahagyás? Nem kötjük össze a dolgokat. Nem világos a számunk­ra a dolog. Hasonló a helyzet a határidők kérdésével is. Nyilvá­nosságra hozta a kormány, hogy két hónapra felfüg­geszti az építkezést, de ugyanazon az ülésen már el­döntötte, hogy július 31-ig van a minisztereknek határidejük arra, hogy a saját vizsgálatukat végezzék el, és most kaptunk egy javaslatot, amely teljesen hatá­ridő nélküli. Kérdezem én, hogyan helyezkedjék biztos álláspont­ra egy képviselő, vagy bárki más, ha ennyire bizonyta­lan minden, és ennyire állandóan változik? Miért mon­dom én ezt? Azért mondom, mert én elfogadom a miniszterelnöknek a tegnapi szavait, a kormány és az Országgyűlés kapcsolatára vonatkozó szándékait, el­határozását. Elfogadom, egy feltétellel: ha a kormány is elfogadja. Meg azok is elfogadják, akik az intézke­déseket teszik, azok is, akik tájékoztatják a parlamen­tet és azok is, akik megfogalmazzák a határozat­tervezeteket. (Taps.) Tulajdonképpen, ha végig-gondoljuk ezt az egész ügyet, én-szerintem van két olyan terület, ahol kiala­kítható az egyetértés, mert nincsenek ellenkező érde­kek, legalább is olyanok, amelyek társadalmi erőt kép­viselnének. Én-szerintem ilyen az ökológia kérdése. Nincs olyan erő, amelyik szemben-állna. Emlékeznek az októberi ülésre, meg határozatra. Azóta is a parlament maga is, de a társadalom minden jelentős ereje is elsőbbséget ad ennek a kérdésnek, és való igaz, hogy nem akarjuk el­rontani az ország környezeti helyzetét, a lakosság élet­körülményeit. Ugyan-így én nem tudok semmilyen olyan jelentős eltérést a társadalomban a nemzetközi szándékokat il­letően. Én nem hiszem, hogy bárki is el akarja rontani az ország viszonyát a szomszédos országokkal. Azt hi­szem, hogy fordítottan igaz ez, és teljesen egyértelmű magatartás. Vannak persze ettől nagyobb, komolyabb nézetelté­réseket tartalmazó oldalai is az ügynek. És ezek azok, amikre a miniszterelnök sem tudott meggyőző választ adni. A belpolitikai indíttatása a különféle álláspontoknak és magatartásoknak. Én óvnám magunkat, hogy ilyen indítékokkal gazdasági, beruházási ügyben döntéseket hozzunk, vagy a hangulatainkat túlságosan felpörges­sük. Ez biztos, hogy nem vezet jóra. Jó dolog az, hogy jelképnek nevezzünk egy beruházást, amit akkor emi­att politikai okok miatt esetleg le kell bontani? Hát mit akarunk mi lebontani? Nem a sztálini szocializmus­modellel akarunk szakítani? Nem a döntési rendszert akarjuk véglegesen megváltoztatni, amiben ez is szüle­tett, meg sok más beruházás, de üzemek is, iskolák is, lakások is? Ez önmagában elég indok arra, hogy szem­bekerüljünk egy objektummal? Én nem hiszem, hogy a géprombolás időszakában élnénk. Okosan, nyugod­tan, a valóságos érdekeket figyelembe véve kell mérle­gelnünk a dolgot. A lakosságra való hivatkozás nem vezet messzire megítélésem szerint. Tájékoztatást kaptunk itt arról, hogyan állunk az aláírásokkal. Hát körülbelül nagy­ságrendileg azonos a pro és a kontra aláírások száma, és összesen körülbelül 300 ezer főről van szó. A többi nem írta alá se így, se úgy. Kockázatos dolog mindenki­nek a nevében beszélni, főleg ha döntést akarunk ki­kényszeríteni. Én nem tudom, hogy a lakosság egésze hogyan foglalna állást, de szinte biztos vagyok abban, hogy akár az aláírások, akár az állásfoglalások más­ként történnek, ha az emberek tudnák, hogy most azt kell aláírni, hogy a családodra személyenként tízezer forintot írsz alá, ide, vagy oda. Most ezzel én nem akarok konkrétan állást foglalni. De egy a lényeg, hogy a következményekkel együtt fog a lakosság igazából állást foglalni. És nagyon érzékeny a lakosság erre, hogy mi lesz a gazdasági következmé­nye, mert megmondom őszintén, most már ott tartunk, hogy még azt is számon kérik tőlünk, hogy miből veszi el a kormány a szüneteltetés költségeit. Hiszen ha nincs pénze a kormánynak, akkor valaminek a rovására teszi ezt is. Jó, hát nem a mi dolgunk most ebben a pillanat­ban válaszolni, nem is tudunk, elhiszem, hogy meg kellett tenni egy szükséges lépést a dolgok tisztázására,

Next

/
Thumbnails
Contents