Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4273 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4274 javaslatait szívlelték meg, akik véleményük erkölcsi súlyát tudományos munkálkodással elért eredményekből származtatják? Más szóval: mért hánytak fittyet a Magyar Tudományos Akadémia ésszerű ajánlásaira, mely nemcsak közvetlenül az erőműrendszer további sorsáról döntő tavalyi országgyűlés előtt, hanem — miként Szentágothai professzor az előbb mondta — az MSZMP Központi Bizottság titkára felkérésére elvégzett vizsgálat révén hozott határozatának végkövetkeztetéseként már 1985 decemberében az alábbi ajánlást tette: Idézném: ,,A felsorolt és fel nem sorolt tényezők együttes számbavétele alapján az elnökség a beruházás jelentős időbeli elhalasztását, az indokolt változtatások érvényesítését, de leginkább annak leállítását tartja indokoltnak." Eddig az idézet. Aligha kétséges, hogy a Magyar Tudományos Akadémia javaslatainak elhamarkodott visszautasítását a képviselői mandátum mostani birtokosai egyik nagy szégyenfoltjaként fogja számontartani a történelem. Mennyivel hasznosabb lett volna, ha az építkezés mellett politikailag elkötelezett képviselőtársak tájékozottságuk foghíjassága feletti lelkiismeretfurdalásuk vagy kétkedésük konklúziójaként legalább tartózkodnak a lobbyzó vizeseknek további 100 milliók elfecsérlésére jogosítványt garantáló szavazástól. Ezek után jogos a kérdés: Nagymaros ügyében szükség van-e népszavazásra? Egykor magam is tettem olyan tétova javaslatot, hogy az erőműrendszer-létesítés további sorsáról népszavazás döntsön. Persze egyáltalán nem a saját felelősségem továbbhárítása szándékával indítványoztam, miként azt többen a szememre vetették. A felelősség áthárítását nézetem szerint kizárólag a korabeli kormánynak róhat juk fel mely 10 évvel a szerződés aláírása után megtisztelt minket, képviselőket elődje felelősségének terhével. De hát ,,úgy kell nekünk", mondtam a múlt év októberében tett felszólalásomban, a kormány ránk tukmált javaslata elleni tiltakozásom záró mondataként. A népszavazást szorgalmazó javaslatomban pedig egyébre is utaltam. Idézem: ,,A népszavazás lefolytatása előtt a sajtóban közzétennék a vízlépcsőrendszer létesítése kapcsán ütküző, pro és kontra szakmai véleményeket. Ezek összegezésével és mérlegelésével a laikus szavazók is kapnának némi támpontot arra, hogy az »igen« vagy a »nem« mellett érdemes-e voksolniuk." Eddig az idézet. Ha az illetékesek e rendező elvet kezdettől fogva követik, a népszavazás indokoltságát cáfolandó, ma nem kellene felhánytorgatni a Mari néniknek és a Pista bácsiknak a hozzá nem értést; a tájékozatlanságot azoknak, akik az erőműrendszer életrehívásáért kötött szerződés tartalmi elemeit, a szerződő felek kötelességeit és jogait, no meg az ellenzők megfontolandó érveit csakis azért nem ismerhették meg, mert a tájékoztató tudósítások sajtóbéli közlését valakik intézményesen megtiltották. Ma véleményem a következő: ha mostani kormányunk felhagy az elődeivel való felesleges sorsközösségvállalással, s ha nem marad meg a nagymarosi építkezés munkálatainak ideiglenes felfüggesztésénél, hanem az Országgyűlés felhatalmazásának birtokában, egyszer s mindenkorra megtiltja Nagymaros környékénektovábbi természettorzító rombolását, feleslegesnek tűnik a tervezett létesítmény sorsáról népszavazással dönteni. Hiszen az erőműrendszer bősi része előrehaladott készenléti fokánál fogva számunkra ma már úgy is a veszett fejsze nyele. Egyetlen javaslattól azonban ettől függetlenül nem tudok eltekinteni. Szigorú elmarasztalását indítványozom mindazoknak, akik az Országgyűlés kevésbé tájékoztatott tagjainak manipulálásáért, az elmúlt esztendő októbere óta a beruházásra fordított további 100 milliók fölösleges elköltéséért, valamint a döntés utáni újabb tiltakozó hullám nyomán az építési ütem meggyorsításának szorgalmazásáért felelőssé tehetők. Ebben az esetben a környezetvédelmi és vízgazdálkodási tárca vezetőjétől elvárható az ilyenkor szokásos konzekvencia levonása. 'Vagyis, hogy tisztétől önként megváljék! Tisztelt Országgyűlés! Ezzel szemben, ha az építés továbbfolytatását szorgalmazza az Országgyűlés, aligha mellőzhető a népszavazás. Ám nem hagyható figyelmen kívül, hogy egy esetleges népszavazás Nagymaros ügyében, a törvényhozás számára súlyos kockázattal terhelt. Kimenetelétől léte vagy bukása függhet. Ha a népszavazás eredménye netán ellentmondana a parlament döntésének, vagyis, ha a szavazók többsége a vízerőműépítés végleges abbahagyását mondaná ki, ennek valószínűsége igencsak fennáll, az a Ház tagjainak választók által történő tömeges visszahívását vonná maga után. Az ilyen jellegű megmérettetés eredményének ellentmondásos volta ugyanis azt jelentené, hogy a népszavazással szemben döntő törvényhozó testület méltatlanná vált a választók képviseletére. Továbbra is azok véleményét osztom, akik ellenzik a nagymarosi vízlépcső megépítését. Azokét, akik szerint a mű létrehozásával széles körűen okozható károk nagyságrendje, az előidézendő kockázatok mértéke sokszorosan felülmúlja a lobbyzok által jósolt, de soha meg nem térülő haszonhányadot. Erre tekintettel bátorítom az Országgyűlést: adjon teljeskörű felhatalmazást a kormány számára a vízlépcső-építés végleges abbahagyásának elrendelésére. Ezzel együtt határozatilag utasítsa a kormányt, hogy a szerződő felekkel létrejött megegyezést követően a Nagymaros térségében előidézett környezeti rombolás nyomait mielőbb számoltassa fel. Befejezésül egy javaslatom van képviselőtársaim számára. A közelmúltban jelent meg Dlusztus Imre: Vízlépcsőd című könyve. (íme egy példány.) A műben foglaltak jóvoltából a vízerőrendszer összes torz vonására fény derül, s a gátlástalan lobbyzok által erőltetett létesítmény teljes elhibázottságára ráismer az olvasó. Javaslom képviselőtársaimnak, szerezzék be és gondosan olvassák el a művet. Általa legalább némi fogalmat alkothatnak utólag, mennyire felületesek voltak, amikor tavalyi szavazatukkal áldásukat adták a bős—nagymarosi katasztrófamű építésének továbbfolytatására. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) (Minthogy a felszólalás alatt a képviselők többször és többféle módon adtak véleményüknek hangot, az elnök figyelmezteti a tisztelt házat.)