Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4271 Az Országgyűlés 51. ülése, alátámasztást, gondosan ügyelve a nyilvánosság kizárására és a saját berkeiken belül megjelenő ellenvélemények elnémítására. Tiszalök és Kisköre jelenlegi állapotukban és hatásukat tekintve súlyos kudarc, Csongrádot félbehagyták, most pedig teljes erővel csinálták Bős—Nagymarost. Örvendetes, hogy az ezzel összefüggő anyagokat megtárgyalta több szervezet, véleményezte az akadémia által létrehozott alkalmi bizottság, megtárgyalta a kormány tanácsadó testülete. A Nagymarosi Tudósításokból idézem: ,,Ez utóbbi testület javasolta a kormánynak a beruházás leállítását, pontosabban a nagymarosi lépcsőnek az elhagyását." Ideje lenne elgondolkodni végre azon, hogy miért tiltakozik annyi ember itthon és külföldön egyaránt, miért akarták és tudták ugyanezt Ausztriában leszavazni, miért nem értékelik, összegzik a világ vízierőműveinek tapasztalatait és a hazai tapasztalatokat? Ilyen erőviszonyok mellett és ennyire előkészületlenül nem lett volna szabad ebbe belevágni. Minden tényezőt figyelembe véve megállapítható, hogy a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer önmagában és valamennyi hatásában egyaránt minden ízében hibás, gazdaságtalan, káros, fölösleges! Soha sem késő abbahagyni, mert a legnagyobb baj, ha elkezd működni és érvényesülnek a hatásai. Nézzünk néhányat a várható hatások közül. A tervezett Dunakiliti tározó alatt 300—350 méter mélységű kavicsrétegben tározott ivóvíz-minőségű és hatalmas mennyiségű víz van. Vagyis másfél millió köbméter természetes vízkészletről van szó: 10—15 milliárd forintos érték! Ezt a vízkészletet a felszíni tározóban leülepedő szennyező anyagok el fogják szennyezni ugyanúgy, ahogy tönkremennek a parti szűrési kutak is. Tehát olcsón kitermelhető ivóvíz-minőségű vizet veszítünk, méghozzá egy fél ország ellátására elegendő mennyiségben. Ehelyett méregdrága félszíni vízkivételi műveket kell építeni és még méregdrágábban tisztítani a gyakran szennyvíz-minőségű vizet. Árvízvédelem! A jelenlegi helyzet helyett egy olyan állapotot állandósítunk kiváló gátjainkkal, ami megfelel a harmadfokú árvízkészültségnek. A folyó vízszintje állandóan magasabb lesz az esztergomi óvárosnál. A világ első olyan erőműve lesz, amelyik működésének első pillanatától kezdve nem energiát termel, hanem fogyaszt! A termelődő villamosenergiát ugyanis hosszú évekig, húsz évig kölcsöntörlesztés fejében Ausztriának kell adnunk. Ez a beruházás csak örök veszteséget hozna! Ismét idézet a Nagymarosi Tudósításokból, melyet Piusz Stroblál (?) mondott: ,,Meg vagyok győződve arról, hogy a csehszlovák kormány és az ellenzék, a hatalmi apparátus egy napon nagyon hálás lesz a demokrácia- és környezetközpontú magyaroknak, amiért azok legalábbis visszafogták ezt az őrületes tervet." Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom befejező részében engedtessék meg, hogy röviden szóljak a természet- és tájvédelemről, valamint a települések helyzetéről. A bős—nagymarosi vízlépcső építése miatt több ezer hektár erdőt irtottak ki. A Dunakanyart és annak látványát a művi létesítmények tönkreteszik: Prédikálószék, Visegrád, Nagymaros! A természetben és a tájban végzett otromba és hatásában visszafordíthatatlan 1989. június 2-án, pénteken 4272 pusztítás különösen azért felháborító, mert nyilvánvaló, hogy értelmetlen, hiszen az egész vízlépcső építése az! A Csallóköz magyarlakta falvait feldúlták. A Dunamenti városok egyikében sem megoldott a szennyvíztisztítás. A vízlépcső üzemmódja és az igen kis esésviszonyok miatt . . . (Taps.) elnézést, a tíz perc még nem telt le, mert otthon lemértem. (Derültség.) Még három percem van. Biztos, hogy énektanár létemre nagyobb sikerem lett volna egy Kodály kórusmű levezénylésével, de a szakembereket meghallgatva úgy éreztem, hogy választópolgáraim miatt szót kell kérnem. Ezért kérem a Tisztelt Ház figyelmét. Valamennyi település szennyvízcsatornázását és tisztítását a BNV üzembe lépése előtt meg kellene oldani. Ennek a feltételnek a teljesülése ma már és a jelenlegi körülmények között irreális. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Egyetértek Németh Miklós miniszterelnök úr és dr. Kemenes Ernő miniszter, az Országos Tervhivatal elnökének nyilatkozatával, mely szerint a beruházás megvalósításával kapcsolatosan felmerült kételyek és aggályok olyan természetűek, amelyek tisztázása ismereteink mai szintjéhez képest feltétlenül további vizsgálatot igényelnek! — Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Bács-Kiskun megye 12. választókörzeténekképviselője, dr. Südi Bertalan jelentkezik szólásra. (Zaj.) DR. SÜDI BERTALAN: Kedves Képviselőtársaim! A Bős—Nagymaros ügyét tárgyaló korábbi országgyűlés óta — lényeges változások tanúi lehetünk, melyek indokolttá teszik e tárgyban ismételt felszólalásomat. E fórumon sem rejtem véka alá: képviselőségem egyik legszembeszökőbb, úgyis mondhatom — legszégyenteljesebb kudarcának a bős—nagymarosi építkezés ügyében 1988. októberében lefolytatott szavazásunkat tekintem. Eredményeként azt az országgyűlési határozatot, ami különféle álcázott praktikák, megtévesztő manipulációk következményeként született, s amivel a végrehajtó hatalom egy agyrém-teórián alapuló erőmű továbbépítésének törvényhozással megerősített végleges útját — a tömegesen jelentkező népi tiltakozás ellenében, vagyis az építés azonnali felfüggesztését követelő tízezrek kifullasztásával — kísérelte akadálymentessé tenni. Merem remélni, hogy a sokat és sokak által jogosan kifogásolt, sőt gúnyolt, közjátékokkal terhelt szavazás jóvoltából a jogos választói reagálások révén mindnyájan elgondolkodtató leckét kaptunk. Kiváltképp azok a hiszékeny, önmaguk személyi önállóságát kevésbé becsülő képviselőtársaink, akik figyelmen kívül hagyták, hogy a milliárdok felemésztését célzó döntések meghozatalánál a választók akaratával, állásfoglalásával is illenék számolni. E kudarchoz vezető döntés óta eltelt idő alatt többször kérdeztem magamtól: miért volt rá szükség? Kinek lett belőle haszna? — s azt is: miért hagyták magukat kiskorusítani e ház jobb sorsra érdemes, felelős tagjai?! Hiszen, ha már e tárgyban tájékozatlannak tartották magukat, miért a hatalomtól kölcsönzött tekintély normáit követték? Miért nem azok