Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4255 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4256 hatékonyságú tőkés exportot támogatta eddig, és ami messze kisebb annál a többletjövedelemnél, mint amit a forint-leértékelés az exportáló mezőgazdasági üzeminek részére biztosít. Itt 800 millió forinttal szemben 7—8 milliárdos jövedelemnövekmény áll. Tehát nem értek egyet a képviselői javaslattal. Nagyon sokan, és kérem, ne vegyék rossz néven, és főként ne tekintsék udvariatlanságnak, ha tételesen mindenkinek a nevét nem sorolom föl, Kőrös Gáspárral együtt javasolták, hogy a tanácsok támogatásának a csökkentésére ne kerüljön sor. Kérem tisztelt Országgyűlést, hogy itt egy módosító javaslatot fogadjon el, bontsuk két részre az ügyet. Egyetért a kormány azzal, hogy a tanácsok úgynevezett egyéb állami támogatásnak csökkentésére, ami 800 millió forint, ne kerüljön sor. Ezt a csomagból kivesszük. Ugyanakkor kérem, hogy a személyi jövedelemadóból befolyó bevételek 100 százalékos garanciájára és átengedésére kerüljön sor, ami annyit jelent, hogy azoknál a tanácsoknál, ahol netán-tán az eredetileg tervezett személyi jövedelemadóból kiesések keletkeznének, ott teljeskörűen az eredetileg tervezett mértékig garantálja a kormány a bevételeket, más oldalról viszont, ahol a tervezett előirányzatok túlteljesülnek, ott a túlteljesítés mértékének megfelelően a központi költségvetésbe vonjuk el a többletet. Ugyanakkor az igazgatási kiadások, az igazgatási apparátus csökkentésére vonatkozó 600 millió forintos támogatás csökkentésétől nem tudunk eltekinteni. Itt az a javaslatom, hogy tartsuk meg a csomagban a foglaltakat. Ennek megfelelően javasoljuk a törvényjavaslatot is módosítani. Többen, — így Tomsits Erika, Lestárné Varga Mária, Kenyeres Árpád is fölvetették a társadalombiztosítás tervezettnél nagyobb mértékű szufficitjének a kezelését és kifogásolták ennek bevonását a költségvetés pozicióinak javítására. Szeretném ismét elmondani, minden bizonnyal a szóbeli kiegészítésben e téma kapcsán nem tudtam elég világosan fogalmazni, — szó sincs arról, hogy a költségvetés a társadalombiztosítás többletbevételeit elvonja hiányának fedezetére. Csak arról van szó, hogy a társadalombiztosítás — egyébként az Országos Társadalombiztosítási Tanács egyetértésével, az ő döntése alapján — a terven felüli szufficitből nem más, kockázatos vállalkozásokba fekteti be a pénzét, hanem olyan államkötvényeket vásárol, fix, államilag garantált piaci kamatozás mellett, amely csökkenti a lakásalapból nyújtandó állami támogatásnak az összegét. Tehát nem jövedelemelvonásról van szó, hanem egy befektetésről, a befektetés iránya az, ammi a költségvetést tehermentesíti 1989-ben. Ennek a befektetésnek a kamatterhei természetesen az elkövetkezendő években a folyó költségvetéseket fogják terhelni és ezt a társadalombiztosíztásnak a költségvetés meg kell, hogy térítse. Kérem tehát, hogy ne kifogásolják ezt a megoldást — csak zárójelben jegyzem meg, egyébként sem lenne 13 milliárdot honnan elővennünk most a pozíció-rontás pótlására. Miniszterelnökünk beszélt a védelmi és társadalmi szervek támogatásának további csökkentéséről, konkrétan Lestárné Varga Mária és mások is felvetették, kérem, hogy ebben a szellemben fogadják el a választ azzal, hogy az új koncepció keretében 90-ben visszatérünk erre az ügyre. Egyet azonban engedjenek meg megemlíteni — mert ez is hozzátarozik az érzelmektől mentes, reális megítéléshez. Talán sokan emlékeznek rá, a 89-es költségvetési vitában nagy vihart kavart Király Zoltán javaslata, aminek az volt a tartalma, hogy a társadalmi szervezetek állami támogatását 50 százalékkal kell csökkenteni. Akkor a viták alapján a kompromisszum 40 százalékos csökkentésre született meg, most újabb 10 százalékot javasol a csomagterv, tehát ez a Király Zoltáni javaslat máris megvalósul 50 százalékos mértékben. Itt nem arról van szó, hogy a jövőben nem kívánja ezeket a támogatásokat a kormány tovább felülvizsgálni. Két dolgot kell figyelembe venni: 1. a párttörvény keretében fog arról itt, Önök által döntés születni, hogy milyen támogatást, milyen elvi alapon és milyen mértékben kapjanak a pártok. 2. Ezeknek a szervezeteknek is lehetőséget kell adni, hogy fölkészüljenek az ilyen drasztikus mértékű csökkentések vezérlésére. S itt szeretném megjegyezni, nehogy félreértés essék, többen a SZOT-támogatásról és a Nőtanács támogatásáról beszéltek. A SZOT, mint szervezet, nem kap állami támogatást, kizárólag a SZOT által működtetett kulturális intézmények, könyvtárak, művelődési házak, és az üdültetéshez járul hozzá az állami költségvetés. A Nőtanács pedig egy fillér állami támogatást sem kap már évtizedek óta, hanem saját kiadói és lapértékesítési tevékenységéből tartja fenn magát. Dr. Lotz Ernő a vállalati finanszírozás gondjairól szólt, teljes az egyetértés e tekintetben közöttünk. Azok a banki intézkedések, amelyek a hatékony gazdálkodó szervezetek pénzellátásának javítását célozzák, egyszersmind az alacsony hatékonyságú szervezetek hitelezését tovább keményítik, ennek a rendkívül kemény gondnak a megoldásához hozzá fognak járulni. Movik Lászlóné azt javasolta, hogy az adó- és illeték-hátralékok behajtásáért járó apparátusi jutalékot, prémiumot szüntesse meg a Pénzügyminisztérium. Szeretném Önöket arról tájékoztatni, hogy az elmúlt esztendőkben dinamikusan, növekedtek az adó és illeték hátralékok. Óriási pénzek vannak kinn. Évente ezekből 600—700 millió forintot elsősorban a tanácsi apparátusban ezzel foglalkozók, illetve az adóhivatal dolgozói behajtanak. A ténylegesen behajtott hátralékok alapján részesülnek egy nagyon minimális mértékű jutalomban, aminek az évi összege nettóban nem haladja meg a tízezer forintot. Nem javasolom ennek az ösztönzőelemnek a megszűntetését. Ellenkezőleg, további ösztönzésre lenne szükség, hogy ezek a ma megmozdíthatatlan pénzek minél hamarabb megmozdításra kerüljenek, s az államháztartás rendelkezésére álljanak. Csak zárójelben jegyzem meg, higgyék el nekem, ismerem ezt az apparátust, nem olyan vonzó dolog most ezen a területen dolgozni, és nem olyan magasak ott a fizetések, hogy ezt a kis plusz pénzt sajnálni kellene tőlük. Teljesen egyetértek Hámori Csaba javaslataival, összehangolt, következetes fellépésre van szükség adóhivatal, társadalombiztosítás, bankok és kormányzati szervek részéről, hogy a felszámolások ér-