Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-48

3985 Az Országgyűlés 48. ülése, 1989. május 30-án, kedden 3986 a kisebbségben maradt szakértők véleményét is. Miért indulunk ki a vállalati tanácsi és közgyűléses vállalatok önkéntes átalakításának elvéből az átalaku­lási törvényben? A főbb okok a következők. A válla­lati tanács intézményét (kétségkívül) 1984-ben és 1985-ben erőszakoltan, túl széles körben, sok forma­lizmussal vezették be. Ezen változtatni kell. Most azonban nem eshetünk a másik szélsőségbe, nem álla­píthatjuk meg sommásan, hogy a vállalati tanács ku­darcot vallott, és nem számolhatjuk fel kampányszerű átszervezésekkel a vállalati tanácsokat. Ez felelőtlen­ség lenne. Az eltelt idő nem elégséges végleges véle­ményformálásra a vállalati tanácsok működéséről. Elméletileg nem fogadható el, hogy az önkormány­zást, önigazgatást teljesen fel kell számolni az állami szektorban és minden vállalatnak részvénytársaságnak kell lennie. A részvénytársaság tipikusan nagyvállalati forma és nem többségi vállalati alakzat még Nyugat­Európa fejlett ipari országaiban sem. A vállalati ta­nácsi formát tehát szűkíteni kell, nagyobb vállalatok­nál a társasággá való átalakulás, kis vállalatoknál pedig a közgyűléses forma ösztönzésével, de semmiképpen sem erőszakos központi beavatkozással. Erre az ösz­tönzésre sok közgazdasági lehetőség van, ezeket kell kihasználni. Továbbá: a jogállamiság gondolatával mélyen ellen­tétes lenne egy olyan állami vagyonkezelő központ felállítása, amely Magyarország valamennyi állami vál­lalatával szemben gyakorolná a tulajdonosi jogokat. A közgazdasági szakértők eddig még minimálisan sem dolgozták ki e vagyonalap működési szabályait. Egy­általán nem világos, hogy mitől nem lesz bürokrati­kus, adminisztratív szervezet, hanem tőkepiaci intéz­mény. Nem is beszélve arról, hogy az állami vagyon­kezelés rendjére nézve rengeteg egymással szemben ál­ló elképzelés van. Irreális lett volna tehát ezt a kon­cepciót elfogadni az átalakulási törvényben. Az állami vagyonkezelés szervezetének kialakítása nem az átala­kulási törvény feladata. Ezt a törvényt is ki kell dol­gozni, így elfogadom Puskás Sándor képviselő úr azon javaslatát, hogy kormánybiztos vezetésével felgyorsít­va folyjon ez a munka és a Minisztertanács az állami vagyonkezelés rendszeréről szóló javaslatát ez év október 31-ig nyújtsa be a parlamentnek. Az ügyben tehát az Országgyűlés mondja ki a végső szót. Az átalakulási törvény hatályba léptetésével azon­ban addig nem várhatunk. Az enélkül is működőké­pes, mert átmenetileg az alapító szervezetek gyakorol­hatják a vagyonkezelők jogait, semmiféle módon nem prejudikál ebben a tekintetben a törvény. Az átalaku­lási törvény egyben előkészíti a vagyonkezelési tör­vényt, hiszen a vállalatokkal szemben behatárolja a vagyonkezelő jogokat. Az, hogy mi a vagyonkezelő joga, azt az átalakulási törvényből egyértelműen meg­tudjuk. Szó sincs tehát biankócsekk kiállításáról a kormány javára. Az állami önkormányzó, önigazgató, így tehát a vállalati tanáccsal rendelkező, illetve közgyűléses vál­lalat a beterjesztett törvényjavaslat értelmében ön­kéntesen — még egyszer mondom — önkéntesen ­alakulhat át társasággá. Ha nem megfelelőek számá­ra a szabályok, akkor ne alakuljon át. Az elterjedt rémhírrel szemben a kincstár nem adhatja el a dolgo­zók feje fölül a vállalatot, de a vállalat sem adhatja el saját magát. Az átalakulási törvény kiegyensúlyozott, kompro­misszumos szabályokat állapít meg, amelyek a köz­ponti állami, vállalati érdekeket egyaránt kielégítik, mert az álrészvénytársaságok megakadályozása érde­kében előírtunk egy 20 százalékos vagy 100 millió forintos külső tőkebevonást, ez a társaság alaptőkéjét növeli, tehát ebből sem fiskális elvonás nem történ­het, s költségvetés sem gazdagodhat tehát,sem a külső részvényesek nem gazdagodnak. A részvényjegyzés nyilvános, e részvényeket nem a vállalatvezetés juttaja önkényesen a vevőnek. Továb­bá: a meglevő vállalati vagyon 20 százalékának meg­felelő részvény mintegy az eredeti induló vagyonjut­tatás fejében az államot illeti. Ezzel az állami vagyon­kezelő struktúraváltozást ösztönözhet. Tőkét ára­moltathat. Végül: a társaság létrejötte után eladott részvények ellenértékét nem lehet a társaságnál hagyni, hiszen eb­ben az esetben az alaptőke már nem növelhető, így egyfelől a külső részvénytulajdonosok alaptalanul gazdagodnának, másfelől valóban visszaélésszerű válla­lati keresztrészvény-szerzések alakulhatnának ki. Ezért ezen ellenérték 80 százaléka a vagyonkezelőt il­leti meg. Húsz százalék marad ösztönzés végett a lét­rejött társaságnak. Mindezeken túl a társaságnál ma­radó részből az alaptőke 10 százaléka erejéig kötelező ingyenes vagy kedvezményes dolgozói részvényt kiad­ni. Ilyen részvényt természetesen a dolgozók kis kö­zösségei, csoportjai is kaphatnak. A dolgozók részesítésének gondolata. a társasági törvény vitája során Szabó Kálmán professzortól szár­mazott. Ez a javaslat az államigazgatási egyeztetés so­rán kikerült ugyan a törvényjavaslatból, de a parla­menti bizottsági viták során Filó Pál és Juhász Ferenc képviselők segítségével sikerült a dolgozók jogait kel­lően biztosító rendelkezést megfogalmazni. A dolgo­zói részvény intézményének kiteljesedése is cáfolja azt a felvetést, hogy az átalakulási törvény munkásel­lenes lenne. Természetes azonban, hogy az állami vál­lalatoknál fennálló olyan üzemi demokratikus intéz­ményeket, amelyek ellentétesek a társasági struktúrá­val, nem tudunk továbbvinni. ígéretünk szerint megvizsgáltuk, de nem tudtuk elfogadni Ballá Éva képviselőnő néhány hónappal ez­előtt tett javaslatát, hogy a Munka Törvénykönyve 10. szakasz A és B részében foglaltakat a vállalatból alakult társaságoknál is tovább alkalmazzuk. A társa­sági jognak ugyanis saját részvételi, participációs rend­szere van. Ballá Éva javaslatait a jövő évre tervezett új Munka Törvénykönyve előkészítése során fogjuk hasznosítani. Az átalakulási törvény szociális jellegét húzza alá a 30., 35., 32. szakaszban található meghitelezett ideig­lenes részvény intézménye is. Ezzel kapcsolatban is sok vita volt, ezért is szerepel Önök előtt alternatíva­ként. Az A-variáció, azaz a meghitelezett részvény be­vezetését erősítette a vita. Egyfelől azonban Eleki János és Filló Pál képviselők javaslatai alapján a társa-

Next

/
Thumbnails
Contents