Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-51
4241 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4242 A hibákat sem kívánom sorolni — miért és kinek vagy kiknek? A kormány tagjainak? Ismerik, tudják, nemcsak a hibákat, de az okokat, a hibák forrásait is. Tanácsot adhatunk, mint ahogy jónéhány ésszerű javaslat el is hangzott. Tanácsot adhatunk, nem mintha egy pillanatra is felmerülne bennem a kétely, hogy a kormány tagjai ne tudnák: mit kell tenniük? Tudják! Csak legyen erejük hozzá. Tanácsot adhatunk és szabad legyen eggyel nekem is előhozakodnom. Tisztelt Miniszterelnök Úr, Miniszterasszony és Miniszter Urak! Bátorság és felelősségteljes határozottság, előrelépés szükséges. Egy nemzet jövője, sorsa, holnapja forog kockán! Rólunk van szó: magyarokról! Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Kiss János képviselőtársunk felszólalását. Nálam a listán több jelentkező nem szerepel. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki szólni? Igen. VARGA SÁNDOR: Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget. Öt percet kértem, egyébként jelentkeztem. Tisztelt Országgyűlés! Nem kételkedem a kormány kibontakozásra irányuló őszinte szándékában, józan számvetésében, a rövid távú program hordoz pozitív elemeket a gazdaság élénkítése érdekében. Kérem, tételezzék fel a jószándékot a nagyszámú világbanki pályázatban résztvevő, kockázatot vállaló vállalatok vezetői részéről is. Jelenleg mégis az a tapasztalat, hogy a pályázatot elnyerő, a komoly feltételeknek megfelelő vállalatok, szövetkezetek vállalkozó szellemű vezetői visszalépnek a szerződések megkötése előtt. Döntően az alábbi okok miatt: Először: a pályázatban elnyert magas színvonalú technológiai berendezéseket, feldolgozó gépeket irreálissan magas, 9—17 százalék vám terheli. Kivétel a komputer és méréstechnikai berendezések köre. Márpedig a berendezések ezen köre igen csekély, s pályázók többsége nem esik e kategóriába. másodszor: a berendezés behozatali vámmal terhelt érték után 1989-ben az adózott nyereségből fedezhető 15 százalékos ÁFA. Ezt a vállalatok döntő többsége kifejezetten büntetésként értékeli. Bár a csomagterv szerint a konvertibilis^ exportot termelő beruházásoknál visszatérítik az ÁFÁ-t, ennek azonban a behozatal évében vajmi kevés a lehetősége. Oka az, hogy a behozatal évében csekély az idő a beüzemelésre, a magasabb színvonalú termelési kultúra zökkenőmentes megvalósítására. Egyébként a világbanki pályázat elnyerésének csak lehetséges, de nem kizárólagos feltétele a konvertibilis export. Ezek után érthető, hogy a berendezések értékének mintegy 30—40 százalékát kitevő vám és általános forgalmi adó együttes értéke, az időközbeni forintleértékelésből származó veszteség visszariasztja a szerkezetváltásban érdekelt, de a fenti terhek miatt lehetetlen helyzetbe kerülő vállalatokat. Ezért javasolom a kormánynak először: a világbanki pályázatban szereplő, de magyar versenytárs nélküli berendezések esetén minimális, 4—5 százalék vámnál többet ne számítsanak fel, amelyet az üzembe helyezést követő két évben, egyenlő részletben, kamatmentesen kelljen a pályázónak kifizetni. másodszor: az általános forgami adót az adózatlan nyereségből az üzembe helyezést követő két évben, egyenlő tételekben, a berendezések alapértékére vonatkoztatva kelljen kifizetni. Kérem a kormányt: mérlegelje a jelenleg rendelkezésre álló világbanki szerkezetátalakítási program fentiek szerinti meggyorsításának lehetőségét, tegyen intézkedéseket a jelzett akadályok felszámolására. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy támogassa javaslatomat. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Varga Sándor Bács-Kiskun megyei képviselőtársunk felszólalását. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki szólni? Igen. Lékai Gusztáv Hajdú-Bihar megyei képviselőt illeti a szó. Mindjárt megkapja a mikrofont. LÉKAI GUSZTÁV: Tisztelt Elnök Úr, Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogyha én most nem beszélnék és sokan nem beszéltünk volna, hanem már két nappal ezelőtt otthon lennénk és dolgoznánk, akkor a hiányzó ötmilliárdból talán egymilliárdot kitölthettünk volna. (Tiltakozó moraj a teremben.) De ettől függetlenül ez a vita nem volt sem érdemtelen, sem haszontalan, s ehhez néhány tőmondatban szeretnék hozzájárulni. Az első indítványom a következő: elhibázott az előterjesztés címe és ezért indítványozom, hogy az Ország gyűlés ne fogadja el. Nem lehet pénzügyi egyensúlynak minősíteni egy olyan állapotot, amely 60 milliárd forint hiányról 20 milliárd forint hiányra tér át. A forgalommal van zavar, ezt kellene megváltoztatni. Ez zavarja egyébként a közvélemény értékítéletét is. A második indítványom: az anyag több helyen kitér rá, de évek óta visszatérő gond a tervezési mechanizmusunk, a tervezési biztonságunk. Éppen ezért indítványozom, hogy az Országgyűlés hívja fel a kormány figyelmét arra: a jövőben a tervezés metodikáját változtassa meg és ne költségvetés-szemléletben, hanem bevétel-aratás szemléletben tervezzen. A harmadik indítványom: ne fogadja el az Országgyűlés e mentségét, a pénzügyi kormányzatnak, azokat az indokait, amelyeket a korábbi években és 1989-ben a gazdaság liberalizálása jegyében fogalmazott meg, hogy most ezek rontják a pénzügyi egyensúlyt — értem ezen a bérliberalizmust, valamint az importliberalizmust. Tartsuk magunkat azokhoz a korábbi Ígéretekhez, hogy 1989-ben ez a két alapvető elem volt az — és semmi több — amely a liberalizálás irányába hatott. Végül azt indítványozom, hogy miniszterelnökünk hívó szavára úgy válaszoljunk: ő azt mondta, sorakozzunk föl mögötte. Én azt mondanám, sorakozzunk fel mellette, mert ha mögötte vagyunk, akkor nem biztos, hogy tudja, mit csinálunk. (Derültség.) Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm Lékai Gusztáv képviselőtársam felszólalását. Megkérdezem, van-e még jelentkező?
