Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4225 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-én, pénteken 4226 ha más alkalommal, a hosszabb ideig készült programok sem hozták meg a kívánt eredményt, erős kétségek támadnak afelől, hogy ez a mostani tűzoltó jellegű intézkedési tervezet vajon fogja-e eredményezni azt, amit az előterjesztők szeretnének és nem ütnek-e vissza ott, ahol az egyáltalán nem lenne kívánatos. Számunkra megoldást a gazdaság jövedelemtermelő képességének az erőteljes javulása jelentene, de ha ennek az útját még nem találtuk meg, kérdéses, hogy ebben az évben a programban meghatározottak szerint sikerül-e számottevő előrelépést elérni. A szándékokat ugyanis nagyon kevés eszközzel tudjuk megtámogatni. Tudom, helyzetünk nehéz és bonyolult, az eladósodás mértéke, a kialakulatlan piaci viszonyok, a fejlődésbeni elmaradásunkból fakadó alacsony teljesítményszint mind befolyásolja, korlátozza a meghozandó intézkedéseket. Előrehaladni azonban csak akkor lehet, ha a helyzethez igazodó, a körülményeket figyelembe vevő reális, több évre szóló összehangolt komplex programunk van gazdasági és társadalmi kérdések egészére, amit közmegegyezéssel kell létrehozni és támogatását biztosítani. A társadalom azt már nem bírja el, hogy bizonyos időközönként újabb és újabb olyan programok készüljenek, amelyek nem állják ki az idő próbáját, nem viszik előre dolgainkat, miközben a gazdaság stagnál, sőt egyes területeken visszafejlődik, az infláció egyre nagyobb méreteket ölt, a megélhetés egyre nehezebb, az emberek többségének hangulata romlik. Félő, hogy az a szimpátia is megszűnik, amely eddigi kezdeményezéseinket több oldalról kísérte. Tisztelt Parlament! A most beterjesztett intézkedéseket a magam részéről csak azzal az igénnyel tudom tudomásul venni, hogy az új kormány a legjobb erőket összefogva és azokra támaszkodva végre időtálló és több évre szóló programot állít össze és a következő év teendőit is ennek megfelelően tervezi. Ezzel kapcsolatban reményt kelt Németh Miklós miniszterelnök tegnapi expozéja. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Hámori Csaba országos listán megválasztott képviselőtársunk felszólalása következik. HÁMORI CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Én, mint az MSZMP tagja és tisztségviselője hozzászólásomat a szolidaritás jegyében, ámde a kritikai szolidaritás jegyében szeretném megtenni. A kormány csomagterv néven közismert javaslata bizonyíték is egyben. Bizonyíték arra, hogy a gazdaság működési feltételeiben, az irányításban végrehajtott változtatások nem elegendők a stabilizáláshoz. A népgazdaság külső és belső egyensúlya továbbra is törékeny. A javaslatok között szereplő „nadrágszíj megszorító" intézkedéseket szükségesnek, a vállalkozásokat élénkítő elképzeléseket pozitív hatásúnak tartom. Egészében mégis úgy vélem, erőtlenek ahhoz, hogy tartósan kedvező irányú változásokat eredményezzenek. Ha a reformlépéseket nem határozottan és következetesen tesszük meg, időről időre pénzügyi feszültségek keletkeznek, melyek feloldására hasonló csomagtervek készülnek majd. A gyakorlatilag változatlan termelési és értékesítési szerkezetben azonban az ilyen intézkedések hamar kifulladnak. Mindezt a piac működési zavarait enyhítő kormányintézkedéseken keresztül szeretném szemléltetni. A gazdálkodó szervezetek fizetőképessége vagy fizetésképtelensége minősíti a gazdaság működését. Sajnos, ez a mutató a magyar gazdaságban igen rossz, hiszen a sorbanállás összege meghaladja az 50 milliárd forintot. Pest megyében most ez 4 milliárd forint, két évvel ezelőtt egymilliárd forint alatt volt. A Magyar Nemzeti Bank elképzelése szerint a kereskedelmi bankoknak fel kell mérniük, hogy ügyfélkörükben melyek azok a gazdálkodó szervezetek, ahol a gazdaságtalan tevékenység indítja a sorbanállások láncolatát. Ezek lennének az „archimédeszi pontok", amelyek felszámolását vállalniuk kell. Ezt kedvezményes hitelkonstrukció is segíti, ám a bankok reagálása pesszimizmusra ad okot. Az átalakulási törvényjavaslat vitájában, e témakör vitájában is több képviselőtársam szóvá tette, hogy a veszteséges nagyüzemeket még mindig magunkkal cipeljük. Valóban, a tét most nem néhány tucat vállalat sorsa, hanem az egész ország jövője. A pénzügyi ellenőrzés adatai szerint az 1988. évi gazdálkodásuk alapján 554 szervezet 8,8 milliárd forint veszteséget hozott össze. Figyelemre méltó, hogy a veszteség 43 százaléka mindössze öt gazdálkodónál koncentrálódott. Itt célszerű tehát a felszámolás megindítása, vagy kiterjesztése. De az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem szívesen kezdeményezik a felszámolást. Sem a kereskedelmi bankok, sem az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, sem a Társadalombiztosítási Főigazgatóság, sem az Állami Fejlesztési Intézet, sem pedig az áruhitelező vállalatok. Az okok között megemlíthető az ágazati, szakágazati érdekek erős hatása, a továbbra is érvényesülő cimboraság, a legfontosabb azonban a valóságos érdekeltség, a tulajdonos hiánya. A Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak például mintegy hétmilliárd forinttal tartoznak a vállalatok, mégsem kezdeményezi felszámolásukat. Jogosan feltehető a kérdés, kinek az érdekeit képviseli a társadalombiztosítás, a munkavállalókét, betegekét, nyugdíjasokét, vagy pedig a munkáltatókét? Örvendetes az a szándék, amelyről miniszterelnökünk szólt tegnap az adóhiányos vállalatok felszámolását hangsúlyozva. De tény, hogy nemrégiben még minisztertanácsi határozat alapján engedték el több, tartósan rosszul gazdálkodó vállalat adóhátralékát. A monetáris eszközrendszer korszerűsítése mellett, mivel az említett gazdálkodó szervezetek döntően állami vállalatok, úgy látom, szükséges az állam új felfogású beavatkozása is. Milyen lépéseket javaslok? Például: a kormány, a Nemzeti Bank, a kereskedelmi bankok, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és más pénzügyi szervezetek összehangoltan és következetesen lépjenek fel a veszteséges, illetve tartósan fizetésképtelen szervezetek megmentése ellen, majd szervezett válságmenedzselésbe fogjanak az ériiitett területeken. Végső esetben radikális megoldásként a kereskedelmi bankok rendkívüli közgyűlésének összehívása is indokolt, az állam többségi részvénytulajdona alapján és azonnali döntés a felszámolásukról. Tudom, hogy az államnak természetesen döntően piackonform