Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-51
4215 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4216 ára mintegy 40 százalékkal alacsonyabb a főpiaci ártól. Ha ezeket a termékeket feldolgozó iparunknak importból kellene beszereznie, feltehetően jelentősen nőne e körben a veszteséges vállalatok száma. Összegezve a témakörről elmondottakat: sürgetőnek tartom a veszteséges vállalatok felszámolását, de a veszteségessé nyilvánítás körültekintő, a népgazdasági összefüggéseket is szem előtt tartó vizsgálat és valós piaci megmérettetés alapján történjen. Ne keringjenek a köztudatban különböző listák veszteségesnek minősített vállalatokról, mert az érdemtelenül nem aktuális információk alapján kiválasztott vállalatoknak rontja az esélyeit a külföldi működő tőke bevonására, illetve vagyonának reális értékelésében. A másik megjegyzésem a humán oldallal, az emberi erőforrással függ össze. A mi társadalmunk több mint 40 év alatt megszokta a teljes foglalkoztatást, hűséget a vállalathoz, s ezt mi különböző eszközökkel elő is segítettük. A munkahelyüket változtató embereket a közmegítélés elmarasztató jelzőkkel illette. Ma mobilitásra, vállalkozásra serkentjük dolgozóinkat, akik e változásra egyénenként különféle módon reagálnak. Sajnos egy részük képzetlenségük és életvitelük miatt nem mobilizálható. A szerkezetváltáshoz, a veszteséges tevékenységet felváltó hatékony foglalkoztatáshoz országos átlagban nagyon lehangolónak tartom a személyi feltételeket. Ez a körülmény arra int, hogy a képzésben, oktatásban rendkívül sok pótolni valónk van, ami nemcsak a felnőttek átképzésében, hanem az ifjú generációk oktatásában is sürgős feladat. Minden szükségszerű, drasztikus beavatkozás egy térség iparstruktúrájába társadalmi konfliktusokkal fog járni, amelyek e tisztulási folyamatot nem szabad, hogy gátolják. De azt, hogy e megrázkódtatások minél kisebbek legyenek és ne lépjék túl a társadalom tűrőképességét, a szociális hálón túl — amely a költségvetésnek kerül pénzébe — elengedhetetlenül szükségesnek tartom az állampolgárok bizalmát fokozó, személyes boldogulásukat elősegítő és áldozatvállalásukat is indukáló munkahelyválaszték megteremtését, egy elfogadható jövőkép felvázolását. Mindezt arra alapozom, hogy nekünk aktív társakra és nem hitehagyott emberekre van szükségünk ahhoz, hogy ezt a nem könnyű nemzeti feladatot sikerrel megoldjuk. Zárógondolatként szeretném képviselőtársaimmal megosztani dilemmámat, ami abból táplálkozik, hogy néhány hónapja megalapozottnak tűnő érvek alapján megalkottuk az 1989. évi költségvetési törvényt. Most ismét nyomós okok alapján a költségvetés jelentős módosítására készített javaslatot tárgyalunk. Megválaszolatlan kérdések munkálnak bennem. Vajon ezek a tervezett intézkedések meghozzák-e a várt eredményt? Vajon a helyzet súlyosságának megfelelően megteszünk-e mindent a vállalatoknál gazdaságunk állapotának javítására? Hat-e még a bázisszemlélet, annak minden teljesítménykorlátozó hatásával? És sorolhatnám még tovább a kérdéseket. Meggyőződésem, hogy ma a gazdaság területén is közmegegyezésre van szükség, ami integrálja erőinket, leszoktat bennünket a mai helyzetben irreális feltételekhez kötött teljesítménynövelési Ígérvényekről, és ami megteremti a gondolkodási és cselekvési egységet a kormányzat és a gazdálkodó egységek között. Feloldja azokat az ellentmondásokat, amelyekre sokszor rákérdeznek az állampolgárok és nehéz számukra elfogadható válaszokat adni. Például: szerkezetátalakítási terveinkben úgy tervezünk, mintha krőzusok lennénk. A megvalósításhoz hiányzik a tőke. A külföldi működő tőke jönne, de kelletlenül fogadjuk azt. Hirdetjük a kisés középvállalatok szükségességét, ugyanakkor mamutot hozunk létre, annak minden korszerűtlen vonásával. Ideje lenne a vezetés minden szintjén az úgynevezett „három dimenziós" magyar modellt, azaz másként gondolkodunk, másként beszélünk és cselekszünk gyakorlatot megváltoztatni, a szavak és tettek egységét, helyes arányát megteremteni. Tisztelt Ház! A kormányzat tiszteletre méltó költségvetés-kiadáscsökkentő szándéka véleményem szerint csak akkor lesz elegendő pénzügyi gondjaink mérséklésére, ha ezzel gazdaságunk teljesítőképességének növelése is párosul, azonnal, és egyelőre azzal az eszközállománynyal, amink van, és ami a jövedelemtermeléshez hadrafogható. Ezt serkenteni kormányzati feladat, megvalósítása azonban csak a gondolkodó emberek értékteremtő munkájával lehetséges. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Movik Lászlóné képviselőtársunk felszólalása következik, Pest megye 27. választókerületéből. MOVIK LÁSZLÓNÉ: Kedves Képviselőtársaim! Mindig nagyon sajnáltam azokat a képviselőtársaimat, akik egy témában 16.-ként kaptak szót. Együttérzésemet azzal szoktam kifejezni, hogy jobban figyeltem rájuk, mint máskor. Kérem sajnáljanak egy kicsit. Az 1989. évi népgazdasági tervet pár hónappal ezelőtt abban a tudatban fogadtuk el, hogy a szakemberek által készített előterjesztés egy évre meghatározza gazdaságpolitikai teendőinket. Sajnos, pár hónap elmúltával pénzügyi helyzetünk tekintetében válsághelyzetről kaptunk tájékoztatást és ennek indokaként a gazdaságpolitikai gyakorlat gyengeségei kerültek megjelölésre. Képviselőtársaimmal együtt most újabb javaslatokat kaptunk az 1989. évi pénzügyi egyensúly javítására, mely azt is tartalmazza, hogy a parlament által elfogadott költségvetés ellentmondásos volt, a jövedelemfolyamatok változását és a költségvetés jövedelmekből való részesedését a tervezést végzők pontatlanul mérték fel. Úgy gondolom, hogy ilyen helyzetben a parlamenttől egyre kevésbé várható el az, hogy minden előterjesztéssel kapcsolatban megértést tanúsítson és felelősséget érezzen a kialakult helyzetért. Számomra az teszi érthetetlenné az ide vezető folyamatot, hogy feltételezem gazdaságirányító szerveinkről, az államirányításról, hogy rendelkeznek azokkal az információkkal, amelyek a szükséges intézkedések megtételéhez kellenek. És mégis arról kapunk tájékoztatást, hogy a tervezésnél optimisták voltak, a végrehajtás nem úgy megy, ahaogy terveztük. A képviselőknek itt csak a ténymegállapítás tudomásul vétele marad. Jelentősen nem tud-