Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4215 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4216 ára mintegy 40 százalékkal alacsonyabb a főpiaci ártól. Ha ezeket a termékeket feldolgozó iparunknak import­ból kellene beszereznie, feltehetően jelentősen nőne e körben a veszteséges vállalatok száma. Összegezve a témakörről elmondottakat: sürgetőnek tartom a veszteséges vállalatok felszámolását, de a veszteségessé nyilvánítás körültekintő, a népgazdasági összefüggéseket is szem előtt tartó vizsgálat és valós pi­aci megmérettetés alapján történjen. Ne keringjenek a köztudatban különböző listák veszteségesnek minősí­tett vállalatokról, mert az érdemtelenül nem aktuális információk alapján kiválasztott vállalatoknak rontja az esélyeit a külföldi működő tőke bevonására, illetve vagyonának reális értékelésében. A másik megjegyzésem a humán oldallal, az emberi erőforrással függ össze. A mi társadalmunk több mint 40 év alatt megszokta a teljes foglalkoztatást, hűséget a vállalathoz, s ezt mi különböző eszközökkel elő is segí­tettük. A munkahelyüket változtató embereket a köz­megítélés elmarasztató jelzőkkel illette. Ma mobilitás­ra, vállalkozásra serkentjük dolgozóinkat, akik e vál­tozásra egyénenként különféle módon reagálnak. Saj­nos egy részük képzetlenségük és életvitelük miatt nem mobilizálható. A szerkezetváltáshoz, a veszteséges tevékenységet felváltó hatékony foglalkoztatáshoz országos átlagban nagyon lehangolónak tartom a személyi feltételeket. Ez a körülmény arra int, hogy a képzésben, oktatásban rendkívül sok pótolni valónk van, ami nemcsak a fel­nőttek átképzésében, hanem az ifjú generációk oktatá­sában is sürgős feladat. Minden szükségszerű, drasztikus beavatkozás egy térség iparstruktúrájába társadalmi konfliktusokkal fog járni, amelyek e tisztulási folyamatot nem szabad, hogy gátolják. De azt, hogy e megrázkódtatások minél kisebbek legyenek és ne lépjék túl a társadalom tűrőké­pességét, a szociális hálón túl — amely a költségvetés­nek kerül pénzébe — elengedhetetlenül szükségesnek tartom az állampolgárok bizalmát fokozó, személyes boldogulásukat elősegítő és áldozatvállalásukat is in­dukáló munkahelyválaszték megteremtését, egy elfo­gadható jövőkép felvázolását. Mindezt arra alapozom, hogy nekünk aktív társakra és nem hitehagyott emberekre van szükségünk ahhoz, hogy ezt a nem könnyű nemzeti feladatot sikerrel meg­oldjuk. Zárógondolatként szeretném képviselőtársaimmal megosztani dilemmámat, ami abból táplálkozik, hogy néhány hónapja megalapozottnak tűnő érvek alapján megalkottuk az 1989. évi költségvetési törvényt. Most ismét nyomós okok alapján a költségvetés jelentős mó­dosítására készített javaslatot tárgyalunk. Megválaszo­latlan kérdések munkálnak bennem. Vajon ezek a ter­vezett intézkedések meghozzák-e a várt eredményt? Vajon a helyzet súlyosságának megfelelően meg­teszünk-e mindent a vállalatoknál gazdaságunk állapo­tának javítására? Hat-e még a bázisszemlélet, annak minden teljesítménykorlátozó hatásával? És sorolhat­nám még tovább a kérdéseket. Meggyőződésem, hogy ma a gazdaság területén is közmegegyezésre van szükség, ami integrálja erőinket, leszoktat bennünket a mai helyzetben irreális feltéte­lekhez kötött teljesítménynövelési Ígérvényekről, és ami megteremti a gondolkodási és cselekvési egységet a kormányzat és a gazdálkodó egységek között. Felold­ja azokat az ellentmondásokat, amelyekre sokszor rá­kérdeznek az állampolgárok és nehéz számukra elfo­gadható válaszokat adni. Például: szerkezetátalakítási terveinkben úgy tervezünk, mintha krőzusok lennénk. A megvalósításhoz hiányzik a tőke. A külföldi működő tőke jönne, de kelletlenül fogadjuk azt. Hirdetjük a kis­és középvállalatok szükségességét, ugyanakkor mamu­tot hozunk létre, annak minden korszerűtlen vonásá­val. Ideje lenne a vezetés minden szintjén az úgyneve­zett „három dimenziós" magyar modellt, azaz más­ként gondolkodunk, másként beszélünk és cselekszünk gyakorlatot megváltoztatni, a szavak és tettek egységét, helyes arányát megteremteni. Tisztelt Ház! A kormányzat tiszteletre méltó költségvetés-kiadás­csökkentő szándéka véleményem szerint csak akkor lesz elegendő pénzügyi gondjaink mérséklésére, ha ez­zel gazdaságunk teljesítőképességének növelése is pá­rosul, azonnal, és egyelőre azzal az eszközállomány­nyal, amink van, és ami a jövedelemtermeléshez hadrafogható. Ezt serkenteni kormányzati feladat, megvalósítása azonban csak a gondolkodó emberek ér­tékteremtő munkájával lehetséges. Köszönöm megtisz­telő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Movik Lászlóné képviselőtársunk felszó­lalása következik, Pest megye 27. választókerületéből. MOVIK LÁSZLÓNÉ: Kedves Képviselőtársaim! Mindig nagyon sajnáltam azokat a képviselőtársai­mat, akik egy témában 16.-ként kaptak szót. Együttér­zésemet azzal szoktam kifejezni, hogy jobban figyel­tem rájuk, mint máskor. Kérem sajnáljanak egy kicsit. Az 1989. évi népgazdasági tervet pár hónappal eze­lőtt abban a tudatban fogadtuk el, hogy a szakemberek által készített előterjesztés egy évre meghatározza gaz­daságpolitikai teendőinket. Sajnos, pár hónap elmúltá­val pénzügyi helyzetünk tekintetében válsághelyzetről kaptunk tájékoztatást és ennek indokaként a gazdaság­politikai gyakorlat gyengeségei kerültek megjelölésre. Képviselőtársaimmal együtt most újabb javaslatokat kaptunk az 1989. évi pénzügyi egyensúly javítására, mely azt is tartalmazza, hogy a parlament által elfoga­dott költségvetés ellentmondásos volt, a jövedelemfo­lyamatok változását és a költségvetés jövedelmekből való részesedését a tervezést végzők pontatlanul mér­ték fel. Úgy gondolom, hogy ilyen helyzetben a parlament­től egyre kevésbé várható el az, hogy minden előter­jesztéssel kapcsolatban megértést tanúsítson és felelős­séget érezzen a kialakult helyzetért. Számomra az teszi érthetetlenné az ide vezető folyamatot, hogy feltétele­zem gazdaságirányító szerveinkről, az államirányítás­ról, hogy rendelkeznek azokkal az információkkal, amelyek a szükséges intézkedések megtételéhez kelle­nek. És mégis arról kapunk tájékoztatást, hogy a terve­zésnél optimisták voltak, a végrehajtás nem úgy megy, ahaogy terveztük. A képviselőknek itt csak a ténymeg­állapítás tudomásul vétele marad. Jelentősen nem tud-

Next

/
Thumbnails
Contents