Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4217 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4218 juk befolyásolni a folyamatokat, ugyanakkor a felelősség a parlamenté. Ezért kifogásolom azt a hangnemet, amelyik megállapításokat kívüllállóként fogalmaz meg, ugyanakkor az intézkedések szentesítését a parlamenttől kéri. A parlament elfogadott már kibontakozási programot, kormányprogramot, adótörvényt, Bős-Nagymarost, de a mai napig nem állapítható meg, hogy mi a költségvetési reform iránya, a kormány szándéka. Már kétszer hallottuk azt a tervet, hogy az első osztályosoknak ingyen tervezünk tankönyvet adni. Ez számomra úgy hangzik, mint az általános 100 forintos nyugdíjemelés. Az az elsős gyerek, aki lehet, hogy egyetlen gyereke jólkereső szüleinek, ingyen könyvet kap, de a 3—4 gyerekes család, ahol esetleg nincs elsős gyerek, nem kap semmit. Nem kellene itt is differenciálni? (Taps.) Tanácselnöki munkám során magam is tapasztalom, hogy az adófizető állampolgárok az utóbbi időben sokkal nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy a közpénzeket a tanácsok mire költik. Joggal várják el, hogy az állam pénzügyi gazdálkodása és az elszámoltatás is nyitott, egyértelmű és áttekinthető legyen. Véleményem szerint ma ennek a követelménynek az állami költségvetés aligha felel meg. Mert a képviselők jelentős része nincs olyan helyzetben, hogy tiszán látná az eladósodás okát, a kiadások átcsoportosításának szükségességét, hitelfelvételek megalapozottságát, indokoltságát; csakis arra az információra szorítkozunk, amit részünkre a pénzügyi kormányzat ad. Bár tegnap Békési elvtárs próbált bevezetni a költségvetés rejtelmeibe. Nagyon sokszor megkérdezték már választóim, hogy mi lett az egymilliárd márka sorsa, melyet Grósz elvtárs NSZK-beli útjáról hozott. Ezen a helyzeten, véleményem szerint is, csak a legfőbb állami számvevőszék mielőbbi létrehozáósa és funkcionálása adhat nyugtató megoldást. Létrehozását elfogadta a parlament, de nem kaptunk információt megvalósításáról. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben a csomagterv tanácsokat érintő javaslatáról szeretnék szólni. Az 1989. évi költségvetés parlamenti elfogadása után a tanácsok is meghatározták éves költségvetésüket, számbavették bevételeiket és megtervezett kiadásaikat, s azokat ismertették a lakossággal. Ha a parlament elfogadná a javaslatnak azt a részét, mely a tanácsok állami támogatásának jelentős csökkentésére vonatkozik, akkor közel 1500 demokratikusan elfogadott és a lakosság által ismert tanácsi tervet veszünk semmibe. Ezt már a közelmúltban egyszer megcsináltuk és véleményem szerint nem javított az ország pénzügyi helyzetén, mint amennyi gondot okozott annak elfogadtatása, megértetése. Véleményem szerint az Országgyűlésnektudnia kell, ha az elvonási javaslatot elfogadja, akkor azzal együtt milyen állami feladatvállalásból megközelítően milyen mértékben vonja ki a tanácsokat. A tervezett elvonás lehetetlen helyzetbe hozza a kis települések tanácsait azért is, mert a vállalatoktól eltérően, amelyek korábban is megkapták az állami források döntő részét, az állami támogatások csökkentésére nem tudnak inflációs áremeléssel, vagy többlettermeléssel és értékesítéssel válaszolni. A javaslat nem számol azzal, hogy az elvonás következményeként több tanács a már egyszer-kétszer módosított fő feladatát sem lesz képes megvalósítani, amire a lakosság még most is fizeti a településfejlesztési hozzájárulást, ami választókörzetem egynémely községében 1800 Ft-ot is kitesz évenként. Ezzel a módszerrel teljesen elveszítjük a lakosság bizalmát, ami a kis településeken még ma is nagy jelentőséggel bír. Ne adjunk a tanácsoknak olyan önállóságot, hogy mi a parlamentben elfogadjuk az állami hozzájárulás elvonását, és ők döntsék el demokratikusan, hogy miből, honnan veszik azt el. Javaslom a parlamentnek, hogy a döntésnél ne ismételjük meg korábbi hibáinkat és évközi csökkentésre az önkormányzati területen ne kerüljön sor. Várjuk meg a következő évi pénzügyi előkészítést és ha feltétlen kell, ott érvényesítsük a tervezett javaslatot. Indokolná ezt az a tény is, hogy a tanácsok az árnövekedések ellentételezéseként csak annak töredékét kapják meg, elég gond azok hatásának kivédése is. Kisebb településeknél a gyermekintézmények üzemeltetése is veszélybe kerülhet. Ezért kérem az Országgyűlés elnökét, hogy a tanácsok állami támogatásának csökkentéséről külön szavazzunk. Másik javaslatom a csomagtervben megfogalmazott felhíváshoz kapcsolódik, amely szerint kezdeményezzünk olyan kiadást csökkentő intézkedéseket, melyek nem érintik a priorizált területeket, s a lehető legkisebb társadalmi konfliktussal járnak. Ez bátorít fel arra, hogy kezdeményezzem az évek óta megoldhatatlannak tűnő, sok feszültséget okozó, több pénzügyminiszteri rendelettel biztosított jutalékok, adó- és illetékprémiumok megszüntetését. Az adóügy területén dolgozók azonos munkaidőben, azonos fizetési besorolással dolgoznak a többi tanácsi dolgozóval. Sem az adóalap kidolgozásánál, sem a beszedésnél nem végeznek olyan plusz tevékenységet, ami teljesítményük külön díjazását munkabérükön felül indokolná. Premizálásra kerülnek ilyen jogcímen olyan személyek is, akik az eredményért semmit sem tesznek, ezért a megkülönböztetett anyagi elismerés elvtelen. Ez évben Pest megyében több mint 19 millió forint került kifizetésre ilyen címen. Ha ehhez az összeghez hozzáadjuk még a több mint 6 millió forintot, melyből a Pénzügyminisztérium részesedik, könnyen kiszámítható, hogy országos szinten csak ebből a forrásból a tervezett 1 milliárdos elvonás fele megtakarítható. Igaz, ezek az összegek éppen a napokban kerülnek kifizetésre. Kérem javaslatom mérlegelését és köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szóra következik Nobis Ferenc képviselőtársunk. Budapest 6. számú választókerületéből. NOBIS FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Alig több mint 3 hónap telt el azóta, hogy az 1989. évi költségvetési tervet az Országgyűlés elfogadta, máris kiderült, hogy a tervezett 20 milliárd költségvetési hiány az év végére várhatóan 60 milliárdra növekszik,