Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4213 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4214 költségvetési forrásokat. Tegnapelőtt itt egy képviselőtársam azt mondta, hogy ő szeretne tiszta lelkiismerettel eltávozni ebből a házból. Én azt mondom, hogy én nemcsak innen, ebből a házból szeretnék tiszta lelkiismerettel eltávozni, hanem jövő héten választóim elé állva szeretném azt is elmondani, hogy a tűzoltómunkát elvégeztük, a poroltó jól működött, helyesen voksoltunk. Erre bíztatom Önöket is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most dr. Lotz Ernő képviselőtársunk felszólalása következik Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 12. választókerületéből. I DR. LOTZ ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány az 1989. évi pénzügyi egyensúly javítására benyújtott javaslatcsomagjának nagy erénye az őszinteség és az önkritikusság. Ez több képviselőtársamból szemrehányó felszólalást váltott ki, amit meg kell jegyezzek, e kormánnyal szemben talán kissé igazságtalannak tartok. A kormány nemes törekvése, hogy az egyensúly javítását alapvetően a költségvetés kiadási oldalának csökkentésével, nem a lakosság és a gazdálkodó egységek további jövedelemelvonásával szándékozik elérni. Nyilvánvalóan e szándék abból a felismerésből is táplálkozik, hogy a lakossági terheket tovább nem szabad növelni, ugyanis sokan, különösen választókörzetemben, Ózdon már most nagyon nehezen élnek. Életszínvonaluk jelentősen csökkent és emiatt nagy az elkeseredettség. Az életkörülmények romlása mellett egyes rétegeknél erősödik a létbizonytalanság érzése, ami szoros összefüggésben van a magyar Ruhr-vidék egyik kohászati centrumának gazdaságilag szükségszerű racionalizálásával. Ez a folyamat örvendetes módon felgyorsult, a megszüntetve megőrizni elv alapján megszüntettük, illetve megszüntetjük a veszteséget okozó tevékenységeket, megőrizzük és fejlesztjük korszerű berendezéseinket, amelyek az évtizedek során szerzett tradicionálissá vált szakismerettel, jövedelmezően működtethetők. E kedvező folyamatoknak azonban árnyoldalai is vannak. A térségünkben koncentrálódó foglalkoztatási gondok, melyek megoldása érdekében a kormányzat már eddig is tett intézkedéseket. De a munkahelyteremtések üteme többnyire a bürokratikus módszerek miatt lényegesen elmarad a szükségestől. A pályázati feltételek késői kiadása vagy hiánya, az elbírálások túlzott központosítása és időigénye, a külföldi működőtőke behozatalával kapcsolatos huzavona amellett, hogy késlelteti a kibontakozást, feleslegesen köt le hasznosabb célra is fordítható alkotó energiákat. Választóimat egyfelől bizakodás tölti el az egy kenyerű város kohászatának fellendülése láttán, másfelől aggodalom, mert tudják, ennek ára az, hogy a kisebb, de korszerűbb kohászat a mainál lényegesen kevesebb embernek tud kenyeret biztosítani. Az idő múlásával ez utóbbi érzés vált jellemzővé választókerületemben, ami türelmetlenségben, ingerlékenységben is megnyilvánul. Mint választóim fogalmazzák, csalódottak, fogy a bizalmuk a kormányzat és mindazon szervezetek iránt, amelyek a térségi szerkezetátalakítást úgy támogatták, hogy a munkahelyek megszüntetése, munkahelylétesítés harmonikus egységben összefüggő folyamatként történjen meg. Ma már látszik, hogy a munkahely-megszüntetés és létesítés egyensúlya jövőre felborul. Jelentős késésben vagyunk a munkahelyteremtő akciókkal. Tisztelettel kérem ezért a kormányzatot, hogy a feszültségek kezelhetősége és elviselhető mértéken tartása érdekében legyen segítségünkre, szüntesse meg azokat az akadályokat, amelyek e folyamat felgyorsítását gátolják. Tisztelt Ház! A mostani csomagterv is sürgető feladatként jelöli meg a veszteséges vállalatok felszámolását, amivel teljes mértékben egyetértek. Ezzel kapcsolatban azonban két megjegyzést szeretnék tenni. Az első: a mai torzított piaci helyzetben nagyon nehéz megállatpítani, hogy melyik vállalat veszteséges, melyik a jövedelmezően működő. A piac értékmérő szerepe teljes mértékben nem érvényesül, ami téves következtetésekhez vezethet. Sokszor keverednek a fogalmak a közvéleményben, és egyenlőségjel kerül a tartósan fizetési nehézségekkel küszködő és a veszteséges vállalatok közé. Ma a vállalatok döntő többsége fizetésképtelenné tehető, csak ki kell vonni, vagy radikálisan kell csökkenteni az újratermeléshez szükséges átmeneti hiteleket. Nagyon kevés az olyan hazai vállalat, amely annyira tőkeerős, hogy kintlévőségeit finanszírozni tudná. Minden gazdaságban erre való a likviditási hitel, aminek ésszerű határok közötti szigorításával egyetértek. De nem tartom helyesnek, hogy „nyugati mintájú" hitelezési gyakorlatot vezessünk be úgy, hogy közben a ,,hazai sajátosságokat" nem módosítjuk. Legyen szabad ezt példával illusztrálnom. Ma a korszerű kohászati termékek exportárai jók, magasabbak a belföldi áraknál. Ez a kohászati vállalatokat a népgazdasági érdekekkel egybeesőén érdekeltté teszi a jövedelmező exportban. Amíg az export árbevétel a termelő vállalathoz forintban beérkezik, három bankon, és egy külkereskedelmi vállalaton keresztül fut, miközben azok hosszabb-rövidebb ideig használják — ingyen — pénzt. Az áru kiszállításától az ellenérték beérkezéséig két, két és fél hónap telik el, és közben a vállalatoknak magas kamatért hitelt kell felvenniök, feltéve, hogy kapnak. Ezen a helyzeten talán segít az exportőrök pénzügyi helyzetének javítására tervezett kormányzati intézkedés, de félő, hogy a sok áttétel miatt ezt a gyakorlatban nem lehet maradéktalanul megvalósítani. Hasonló hazai sajátosság az import letét intézménye is, amikor is jelentős vállalati pénzeket használnak a pénzintézetek anélkül, hogy azért kamatot fizetnének. A kormányzat a piac működési zavarait enyhítő intézkedései között az MNB által kidolgozott konstrukció alapján a kereskedelmi bankokra testálja azt a feladatot, hogy vállaljanak kötelezettséget a gazdaságtalan tevékenységet végző vállalatok felszámolásának kezdeményezésére. Vállalati szinten a kereskedelmi bank csak azt tudja megállapítani, hogy az adott feltételek mellett a vállalat veszteséges-e, vagy sem. A vállalat tevékenységének népgazdasági szintű megítélésére éppen a hazai árak torzító és felreorientáló hatása miatt a kereskedelmi bankok nem alkalmasak. Példaként említhetem, hogy korszerű kohászati termékeink belföldi