Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-51

4211 Az Országgyűlés 51. ülése, 1989. június 2-án, pénteken 4212 kidolgozásánál végre egyértelműen tisztázódna, hogy a Magyarországon meglévő összes fegyveres erőnek, fegyveres testületnek mi a helye, szerepe, feladata, hatásköre, felelőssége, és ennek alapján tudjuk megállapítani az ésszerű működésükhöz szükséges költségvetést, akkor tegyük meg az ehhez szükséges, kapcsolódó ésszerű intézkedéseket is. Vannak tehát számomra elfogadható tételei ennek a költségvetési koncepciónak. Egy tételével azonban nem tudok és nem is akarok megbarátkozni, és ha ez bennemarad, akkor voksommal sem tudom támogatni. Ez pedig a tanácsok működési és fejlesztési kiadásainak 1,4 milliárd forintos csökkentése. Képviselőtársaim! Ha a tanácsoktól vonunk el, akkor én úgy érzem,^ majdhogynem közvetlenül a lakosságtól vonunk el. En azt hiszem, illúzió azt hinni, hogy a működési költségek csökkentése meg fog állni a megyei tanácsok határainál. Ez soha nem állt meg idáig sem, most sem bízom abban, hogy ezen a téren változás lesz. Azt hiszem, hogy ez továbbra is le fog gyűrűzni a helyi tanácsokhoz. Nem vitatom, hogy a működési költségek terén vannak még tartalékaink, de mielőtt erre voksolnánk gondoljuk azonban azt is végig, hogy ott a végeken azért nyitottabb tanácsházakat akarunk, azért ügyfélszolgálati irodákat akarunk, gépeket, technikát akarunk odavinni, hogy növeljük a lakossági szolgáltatás színvonalát. És gondoljuk végig azt is, hogy onnan a végekről egyre több olyan ember, képzett jogász, közgazdász, építész, mérnök hagyja ott a tanácsi munkát és megy el kisebb felelősséggel járó munkakörbe, jóval nagyobb jövedelemért. Gondoljuk ezt végig. A súlyosabb aggályaim azonban a fejlesztési kiadások csökkentésével kapcsolatosak. Tessék mondani tisztelt képviselőtársaim, van mostanában olyan lakossági fórum, olyan falugyűlés, olyan képviselői tanácstagi beszámoló, amelyen nem az adott település gondjai kerülnek szóba? Hogy tíz felvetés közül legalább ötször ne kelljen tehetetlenül széttárni a kezünket, hogy a választók felvetése jogos, de nekünk éppen nemhogy millióink, hanem százezreink sincsenek a megvalósításra. Kérem szépen a fejlesztési kiadások első napirendi pontja mindig a lakásépítés. Tavaly négy és félezer lakással kevesebb épült meg a szükségesnél, egyértelműen azért, mert nem tudja a lakosság megfizetni a jelenlegi lakásárakat. Teljesen nonszensz dolognak tartom azt, hogy 600 tanácsi bérlakás épül például a fővárosban akkor, amikor van rá jogosult igénylő 30 ezer. Ugyanide tartozik a közműellátások kérdése is. Én úgy érzem, hogy a csatornázás hiánya jónéhány területen már környezetvédelmi problémákat okoz, jónéhány területen már környezetvédelmi problémákat okoz, jónéhány képviselőtársam küszködik azzal, hogy vezetékes ivóvízhiány van a választókörzetében. Es nehogy annak a képviselőtársamnak legyen igaza, aki tavaly decemberben azt mondta, hogy mire a városból a falujába ér a gázvezeték, már olyan szűk keresztmetszetre sem telik, hogy nem érdemes kiásni az árkot, mert nincs rá pénz. Csorbítsuk innen a fejlesztési kiadásokból a kereskedelmi ellátást? Vagy csorbítsuk meg azokat a költségeket, amelyeket szociális otthonra fordítunk, öregek napközi otthonára fordítunk? Én ehhez sajnos tiszta lelkiismerettel nem tudom adni a voksomat. Jogos a kérdés ezek után, akkor honnan vegyünk el, hogy jusson a tanácsoknak. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudok konkrét forintosítható javaslatot tenni, de úgy érzem ez nemcsak az én hibám. Mondom mindezt azért, mert meggyőződésem, hogy nemcsak én, hanem képviselőtársaim jelentős többsége sem bír konkrét, korrekt információkkal arról, hogy Magyarország egy évben hány milliárd forinttal segélyez ellentételezés nélkül külföldi országokat, vagy pedig segélyez úgy, hogy termékeit a világpiaci árnál magasabban veszi át. Nem tudok és nem rendelkezem erről még mindig a mai napig többféle fórumon történt felvetés után sem korrekt, megbízható információval. Választóim egyre gyakrabban kérdezik tőlem, annál is inkább, mert úgy vetődik fel nálunk, hogy miért segélyezünk más országokat akkor, amikor kimondva, kimondatlanul, de tulajdonképpen mi magunk is segélyezésre szorulnánk? Számomra sokkoló volt ez az adat, amelyet az előterjesztés nagyon őszintén leír, hogy volt olyan ország, amelynek a segélyezését 700 millió forinttal tudtuk csökkenteni. Én azért nem tudok javaslatot tenni, hangsúlyozom, mert nem rendelkezem konkrét információkkal róla. De biztos vagyok abban, hogy a több milliárd forintot kitevő nemzetközi kötelezettségeink között találnánk még ezen a téren további tartalékokat. Egyetértek azzal a 700 millió forintos csökkentéssel és bíztatnám a kormányt a további ezirányú egyeztető tárgyalásokra. A másik rövid megjegyzésem, hogy honnan lehetne még venni. Először is köszönöm, hogy már rendelkezésünkre áll az 1988-as költségvetés végrehajtásáról szóló igen őszinte és részletes jelentés. Én ebben találtam egy olyan általam irreálisan megásnak tartott költségvetési kiadási tételt, amelyet egy olyan magyarországi szervezetre fordítunk, amely meggyőződésem szerint egy régi, elavult, korszerűtlen törvényen alapul, működését a hazai és nemzetközi viszonyok ma már megkérdőjelezik erőteljesen. Ez pedig a magyar polgári védelmi szervezet 748 millió forintos kiadási tétele. Szóvá teszem mindezt azért is, mert ebben a 748 millió forintban nincs még benne az az összeg, amelyet a vállalatoknál fordítunk a rendeletek alapján további polgári védelmi célokra. A legkisebb költség, amit hallottam, az egy vállalatnál 95 ezer forint, a legmagasabb, amit hallottam az 450 ezer forint. 1200 vállalat van körülbelül Magyarországon, tessék belegondolni, mennyi pénzünkbe kerül ez. Nem azt mondom, hogy erre a szervezetre nincs szükség, de ha védelmi koncepcióban gondolkodunk és új védelmi struktúrát akarunk kialakítani, kérem gyorsan mérjük fel ennek a tevékenységnek is a szükségszerűségét, a lehetőségét, az ésszerű költségcsökkentését. Biztos vagyok benne, hogy itt is milliókat találunk más célokra. Tisztelt Képviselőtársaim! Én mindezek alapján azt javaslom, hogy fogadjuk el a kormány csomagtervét azzal a kikötéssel, hogy nem értünk a tanácsokról való 1,4 milliárdos költségcsökkentő kiadással, hatalmazzuk fel a kormányt, hogy ennek ellentételezésére itt a vitákban elhangzott vélemények alapján keressen más