Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4187 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4188 Nem sorolom tovább azokat a milliárdokat, amelyek, mint tartalékok, ma még megtalálhatók a népgazdaság különböző területein. Ezeknek egy része már eltékozolt nemzeti vagyon, mely soha vissza nemhozható. Egy sor gyors és szigorú kormányzati intézkedéssel még sok milliárd forint átmenthető a költségvetés számára. Választópolgáraink, amikor nap nap után újabb terheket, áldozatot vállalnak, követelik, hogy a kormányzat sürgősen tegyen intézkedést, rendet a gazdaságban, az államélet minden területén. De meggyőződésem, hogy nem sztrájkokkal és tüntetésekkel leszünk úrrá a nehézségeken. Tudomásul kell venni, hogy gondjainkat a válságos helyzetben csak mi magunk oldhatjuk meg. Volt már ez az ország válságosabb helyzetben is. De mindig volt erőnk, elszántságunk a megújulásra. Apolitikai, a gazdasági, atársadalmi megújulás, a demokrácia kiszélesedése kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy széles társadalmi összefogással, tanulva az elkövetett hibákból, tévedésekből, egy szilárdabb gazdaság alapját megteremtve az elkövetkező nemzedék számára egy nyugodtabb, békésebb életet, egy igazságosabb és demokratikusabb társadalmat hagyjunk örökségbe. E gondolatokkal, megjegyzésekkel, a tervezett intézkedésekkel egyetértek, azt elfogadásra javaslom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném azt az aprócska megjegyzést tenni, hogy egymást becsüljük meg, ha betartjuk a 10 perces hozzászólási időt. Szólásra következik Juhász Mihály képviselőtársunk, Budapest, 65. választókerülete. JUHÁSZ MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! A kormánynakaz ezévipénzügyi egyensúlyról szóló jelentése az év első harmadában kialakult nehéz helyzetről ad képet . A külső és belső egyensúly romlása kétségessé teheti nemzeti hitelképességünket, és ez igen súlyos következményekkel járhat. Ebből a felismerésből kiindulva magam is egyetértek azzal a megfogalmazott céllal, hogy ezt a romló irányzatot meg kell állítani, és a költségvetési hiányt és a külgazdasági egyensúlyt a tervezetthez közeli szintre kell pótlólagos intézkedésekkel vezérelni. Azzal is egyetértek, hogy a tervezett intézkedések elsősorban, az ipari bizottság és jómagam által is már évekkel ezelőtt is szorgalmazott költségvetési kiadások radikális csökkentésén keresztül valósuljanak meg. Ugyanakkor az a véleményem, hogy az eddig megtervezett intézkedések nem elegendőek az ezévi pénzügyihelyzet kijavítására és a tervezett cél elérésére. Csak kiadáscsökkentőprogrammal kizárólag rövidtávú eredmények érhetők el. A gazdaság, és ezen belül főleg a legnagyobb részarányt kitevő ipar ezévi várható teljesítménye a jelentésben a kialakult körülmények között túlzott optimista feltételezéseken alapszik. A gazdasági reálfolyamatokat elemezve romló irányzatokat tudunk megállapítani, különösen a feldolgozóiparban. Igen sok a működési zavar, a jókat is lefékezi a tömeges fizetésképtelenség. Erős a túladóztatás, sok a kivétel. Az a véleményem és javaslatom, hogy ha a tervezett célt el akarjuk érni, akkor a költségvetési kiadások radikális és következetes csökkentésével párhuzamosan további hathatós gazdaságélénkítő és vállakozássegítő intézkedések szükségesek még az átfogó gazdasági reformprogram megkezdése előtt. Mindannyiunknak meg kell érteni, hogy a kérdés kulcsa a mi kezünkben van. Csakis korszerű, rniniszterelnökünkáltal vázolt értékteremtő munka és vállalkozás hozhatja ki az országot ebből a súlyos helyzetből. Ezt mutatják a nemzetközi tapasztatok is. A gazdasági teljesítmények növelésére — jelentős növelésére — és egyben a foglalkoztatási gondok megoldására véleményem szerint a legnagyobb tartalékunk a meglévő vagyonunk kapacitás-kihasználatlanságában van. Közismert, hogy az eddig felhalmozott nemzeti, szellemi és anyagi vagyonunk kapacitásánakkihasználásában enyhén szólva nem jeleskedünk. Az ipar átlagos műszakszáma alig 1,2-es. Ezzel a nemzetközi mezőnyben utolsó helyen vagyunk. Ugyanakkor tőkehiányról panaszkodunk lépten-nyomon. A helyenként már bekövetkezett munkanélküliség és annak szélesebb, főleg egyes területeken történő terjedése a legnagyobb szociális gondok egyike. Fel kellene ismernünk, hogy nálunk sokkal gazdagabb, gazdaságilag igen fejlett országok óriási energiákat fordítanak a beruházott vagyon minél magasabb hasznosítására, a magasabb profit elérése és a nemzetközi versenyképességük fokozása érdekében. Úgy hiszem, hogy a súlyos helyzet és a még súlyosabb további veszélyek a költségvetési kiadások erőteljes csökkentésén túl kell hogy kényszerítsenek bennünket, tárjuk fel végre az alacsony kapacitáskihasználás valódi okait, és beruházások nélkül minél előbb teremtsünk olyan feltételeket, amelyek kikényszerítik, illetve érdekeltté teszik a gazdaság résztvevőit a tőke jobb hasznosításában és a foglalkoztatási gondok enyhítésében. Az 1960-as évek elején ezt a témát a Magyar Tudományos Akadémia és a kormányzat részéről az Országos Tervhivatal nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel vezérelte, de néhány kisebb, sikeres próbálkozás után lekerült ez a napirendről, és azóta csak érintőlegesen lehet róla hallani, akkor is úgy, hogy ez Magyarországon nem megoldható. Pedig az adott helyzetben véleményem szerint kulcskérdésről és nagy lehetőségekről van szó. Kérem javaslatom megvizsgálását és hasznosítását a kormányzat és mindannyiunk részéről. A költségvetési törvénymódosítással egyetértek. (Taps.) ELNÖK: Tölgyes István képviselőtársunk felszólalásakövetkezik, Szabolcs-Szatmár megye, 10-es választókerület. TÖLGYES ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Manapság divatos, — és már-már elvárás, — meghökkentő dolgokat mondani, csak kritizálni, senkit, semmit nem kímélve múltat felbolygatni, de általában ezzel semmit meg nem oldani. En ilyen dolgokra nem vállalkozom. Hozzászólásomban a siralmas pénzügy i helyzetünk okaival, a mai helyzettel, a kilábalás egyáltalán nem népszerű, gyötrelmes lehetőségeivel kívánok foglalkozni.