Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4189 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4190 Tisztelt Képviselőtársak! Hálátlan korban vagyunk képviselők. Bár néha jogosan érezhettük, hogy európai, előremutató, demokratikus törvényeket alkottunk, ezzel szemben a mi munkánkat is minősíti: az egyre rosszabbodó életkörülmények, az országos vállalati termelés- és teljesítményvisszafogások, a társadalmunkban egyre élesedő morális, erkölcsi problémák. Ilyen körülmények között foglalkozunk egy lehetetlen helyzettel, 1989 derekán az 1989. évi költségvetéssel. Látszólag úgy tűnhet, hogy ez a pénzügyi kormányzat bukása, de én úgy gondolom sokkal többről van szó. A költségvetés állapota csak okozat, felszín. A problémák gyökerei az értéktermelés, jövedelemtermelés, elosztás folyamatában keresendők. Végignézve az országon, mit látunk? Egyre romló állóeszköz-parkot, javarészt tengődő gyárakat, szövetkezeteket, túlzsúfolt utakat, őskori telefonhálózatot. A másik oldalon pedig megbotránkoztatóan kirívó adó-, biztosító- és bankpalotákat. Tisztelt Parlament! A mai viták középpontjában szinte csak politikai, ideológiai kérdések vannak. A gazdaságban pedig csodákravárunk. A gazdálkodó egységek legfontosabb célja a túlélés lett. A fennmaradás bármi áron döntéshalogatást, időhúzást, időnyerést, tulajdonpocséklást, létszámleépítést, áremelést jelent. 1988-ban nagyon keveset termelt az ország. Erre bizonyíték a Magyar Statisztikai Zsebkönyv 17. táblázata, amely a fontosabb ipari termékek termelését mutatja be. A felsorolt 108 termék közül 66-nál termelésvisszaesés tapasztalható. Úgy gondolom, ez az igazi probléma. Tisztelt Ház! A meghirdetett reformok a politikában rendkívüli, remélem célirányos, szabályzóit változásokat, a gazdaságban pedig csak szigorításokat, nehezebben élést eredményeztek. Egyrejobban fennáll a veszélye a politikai változások öncélúvá, presztízsharccá válásának, a tényleges gazdasági reform elsorvadásának, a közösségi és egyéni érdekek durva szétszakadásának. Képviselőtársaim! Teljes zavar van a demokrácia kezelésében is. A demokratikusjogait már mindenki ismeri, hangoztatja: de hol marad a kötelesség? Miért nem lehet ez fordítva? Joga csak annak lehessen, aki teljesíti kötelességét. Számomra már bebizonyosodott: szépen szólni, tömegeket pillanatnyilag megnyerni nem nehéz dolog, de a hatalom birtokosaként a szépen csengő gondolatokat megvalósítani, a politikai, gazdasági folyamatokat irányítani annál nehezebb. A mai változások egyik legkényesebb kérdése, hogyan lehet a demokráciát és a gazdasági válságot együtt kezelni. Bár erre a történelemben nem sok sikeres példa volt, nagyon remélem, hogy a kormány ezt a kötéltáncot végig tudja csinálni. Tisztelt Országgyűlés! Naivitás lenne azt gondolni, hogy a csomagtervben leírt milliárdos lefaragások, kisebb lépések megoldják az alapvető gondokat, felkészítenek a növekvő terhekvisszatérítésére. Szó sincserről. Ez csak tüneti kezelés. Szerintem a tényleges kilábalás fő feladatai a következők: a politikai és a gazdasági reformot nem lehet különválasztani, ezeknek együtt kellhaladniok. Határozott, következetes, megfontolt, igazságra épülő programot kell alkotni. — Várhatóan az új kormányprogram ilyen lesz. — A nehézségek, a problémák eltitkolása, halogatása csak kétes értékű időhúzáshoz, döntéshalogatáshoz vezet. Fel kell vállalni az érdekütközéseket, ahol a valós érveknek, nem a leghangosabbnak kell győzniük. Szembe kell nézni és kezelni kell a már untig emlegetett értékrend-zavart, mivel torz értékrendben csak torz eredmények születhetnek. A mai pénzközpontú világban újra meg kell találni az embert, aki igazán alkotni csak közösségben, hitben és erkölcsben tud. Legyen becsülete a tudásnak, a munkának. Bármilyen áron ketté kell vágni a lavinaszerűen öngerjesztő adósság- és inflációs spirált. Mindenáron törekedni kell a nyerő és a nyerni akaró menedzsertípusú vezetők megjelenésére, képzésére. Meg kell már jelennie a vállalattal együtt síró, nevető, együtt élő, bukó vezetőknek. A munkavállalóknak, mint legfőbb érdekelteknek legyen több beleszólása saját vezetőinek kiválasztásában. Az állami intézményrendszert sürgősen korszerűsíteni, racionalizálni szükséges. Ne az íróasztal mögött ülő keressen feladatot, hanem a tevékenység, a folyamat határozza meg az íróasztalt. Már bebizonyosodott, hogy erre a belső állami ellenőrzés, belső átszervezés alkalmatlan, ezért célszerű megfontolni külső, válságot is kezelni tudó szervezőintézet alkalmazását. Tisztelt Képviselőtársak! Végezetül engedjék meg, hogy egy múltheti eseményre irányítsam a figyelmet. Nyíregyházán békés tüntetés volt az áremelések, Szabolcs-Szatmár megye méltatlan sorsa ellen. A halmozottan hátrányos helyzet most kétszeresen sújt. A kevés kereset, a visszaáramló munkanélküliek, a gazdálkodók kiszolgáltatottsága, a lemaradás óriásivá fokozódása elviselhetetlen helyzetet teremtett. Már a megye lakóinak 40 százaléka él a létminimum alatt. Nem könyöradományra, de tettekben megnyilvánuló, határozott rendezésre van szükség. Ezt várjuk a kormánytól. Tisztelt Parlament ! Bár a csomagterv kényszer szülte, apró, de helyes irányú elmozdulást mutat, az általam elmondottakkal együtt elfogadom és elfogadásra javaslom. Bízom a tervezett változások tényleges reformjellegében és annak megvalósulásában. Tisztelt Ház! A hozzászólás időtartamára vonatkozó határozatot tiszteletben tartva, hét perc huszonkét másodpercetbeszéltem. Köszönöm a csendet, köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Kétperces hozzászólásra szót kér Varga Imre képviselőtársunk. Megadom. Kérek mikrofont. VARGA IMRE: Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a két percet, amit tisztelt kollégám nem beszélt, én elvegyem. A kulturális költségvetés nyomorúságos helyzetét szeretném figyelmükbe ajánlani. Amikor Németh Miklós felsorolásából a kultúrát sem hagyta ki, olyan