Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4175 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4176 mám. Nem született döntés a dubicsányi bánya megnyitására, a vállalkozások érdemi élénkítésére, a kedvezményezett gazdasági övezet—azt nem merem mondani, hogy különleges, mert nem ugyanazt a fogalmat és tartalmat takarja ez a fogalom, mint ami alatt ezt értjük — létrehozására. Én arra gondolok, hogy ott, ahol különlegesen sok gond, probléma halmozódott fel, ott olyan kedvezményezett, ösztönző gazdasági klímát kellene teremteni, ami képes a helyzetből való elmozdulásra. Nem született döntés a regionális fejlesztési bank létrehozására sem, bár korábban erre is volt megállapodás. Az előzetes megállapodásoknál szűkebb körben, kisebb mértékben és jelentős késedelemmel került sor a munkahelyteremtő beruházások támogatását segítő pénzügyi alapok egy részének megyei döntési hatáskörbe utalására. Rendkívül nagy gondunk, hogy a jelenlegi körülmények között a gazdaság racionalizálásában csak a megszüntetésig tudunk eljutni, az új indítására önállóan alig van erőnk. A területi hátrányok miatt viszont máshonnan nincsenek érdeklődők, befektetők. Mindezek alapján a gazdasági csomagterv megyénk szemüvegén keresztül csak akkor fogadható el, ha a kormány komolyabban viszonyul a korábbi jó kezdeményezéseit tartalmazó határozatainak végrehajtásához. A kormánynak jobban kell figyelnie saját intézményei, szervezeti munkájának ellenőrzésére, egyáltalán az ellenőrző funkciójának gyakorlására, mint ahogy ezt kell tennie a parlamentnek is. Akkor fogadható el a csomagterv, ha a gazdasági szerkezetváltással kapcsolatos megyénket érintő korábbi kormányzati elvi jellegű kötelezettségvállalás teljesítését a költségvetési kiadások csökkentése nem érinti, és a kormányzat a szerkezetváltást a későbbiekben is végre hathatósan támogatja, ösztönzi; ha a vállalkozások élénkítésére területileg differenciált preferenciarendszert alakít ki; ha a mezőgazdasági szövetkezetek adósságállományának további rendezése a korábbi vállalás alapján történik; ha a tanácsok állami támogatásának és a személy i jövedelemadó visszamaradó részének csökkentése a megyék közt differenciáltan kerül lebontásra. Tudom, hogy ezt nagyon nehezen lehet értelmezni, hogy megyék közt hogyan lehet differenciálni. Mindenesetre van néhány szembetűnő tevékenységi kör vagy problématípus, amely esetleg ebből a szempontból mérlegelésre ajánlható lehet. Ha aparlament elé terjesztendő szociálpolitikai csomagterv a gazdasági szerkezetváltás társadalmi költségeit és az ezzel összefüggő területi különbségek egyértelmű figyelembevételével, kellő mértékben preferálja. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy az elmondottakazt az érzetet keltik, hogy lám, a helyi érdek, ami sokak felfogásában csakis az adott helyzet fenntartásához kötődhet, ismét meg akarja akadályozni a szerkezetátalakítást, vissza akarja rendezni az ügyeket. Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy nagyon rossz úton járunk, ha a helyi érdeket állójuk be az átalakítás mumusának. Az érdekfelfogásban egyszer már elkövettünk egy nagy hibát, felállítva az egyéni, a csoport és a társadalmi érdek hierarchiáját. Ez utóbbi feltétel nélküli primátusát hirdettük, és azt gondoltuk, jogos, hogy a helyi érdeket, az alacsonyabb rendűnek tekintve elnyomjuk. Itt az eredménye. A helyi érdek nem ellenség, léte természetes, mint ahogy az is természetes, hogy egy szerkezetátalakítási döntésbe csak feltételekkel egyezhetnek bele azok, akiknek anyagi biztonságát, egzisztenciáját érinti. Azt hiszem, hogy ezekkel szemben nagyobb megértést lehet és kell tanúsítani, és nem lehet kérni tőlük azt — illetve kérni lehet, de nem lehet csodálkozni azon, ha ezt egyértelműen nem helyeslik. Mert a szerkezetátalakításban mindenképpen van ma sokakat érintő veszteség, de nem mindegy, hogy ezt ki viseü; csak az a réteg, akit a váltás érint, vagy vállal belőle valamit a szélesebb társadalom is. Most úgy tűnik, hogy döntő részben ránk hárul, és még szégyelnünk kellene, hogy az akaratunktól függetlenül kialakult helyzetben ezt nem vállaljuk szó nélkül. Én is úgy látom, ahogy miniszterelnökünk, hogy a szülés az nem megy fajdalom nélkül, az átalakulás nem megy konfliktusok nélkül. De azt hiszem, hogy azt nem kérhetjük, hogy a fájdalmat szó nélkül tűrje mindenki, hogy ne jelezzék, hol, kinek, mi fáj. Különösen most, hiszen a gazdasági kényszer fokozódik, a kohászatban a leállítások gyorsuló ütemben folynak, a mezőgazdaság foglalkoztató képessége csökken, a munkahelyteremtés pedig zömmel rajtunk kívül álló okok miatt alig halad. Gyenge az mfrastruktúránk. Nincs jelentősebb állami tőke még világszínvonalú technológiára sem. Bürokratikus gondolkodás és eljárás fékezi a külföldi tőkét. Nincs elég, vállalkozást élénkítő kedvezmény. Énúgy látom, hogy ez részben azért van, mert ez mind költségvetési kiadást és bevételkiesést jelent. Lehet, hogy ez nem pontosan így van és nem mindenben bizonyítható, de sok dologban tettenérhető. Lehet-e csodálni, hogy a helyzet láttán kohászok és mezőgazdászok ezrei vagyunk kétségbeesve és érezzük kilátástalannak a jövőt. Megrendült abizalmukbennünk és a kormányzatban. Nem azért, mert a veszteséges tevékenységet vagy üzemeket fel kell számolni — ennek megértésén már túl vagyunk. De joggal vetik fel és kérdezik, hogy hol van az új keletkezése, annak segítése, hogyan jelenik meg a költségvetésben ennek határozott ösztönzése és az emberek sorsáról való gondoskodás, a rajtuk kívülálló feltételek megteremtése. Tudom, a kormányzat óriási présben van, a maga szempontjából talán fontosabb is van, mint az ózdi és a diósgyőri kohászok, vagy a Bodrogköz sorsa. De engedjék meg, hogy azt mondjam, ez nem pusztán helyi érdek, és nemcsak minket érintő ügy, ennél sokkal messzebbre mutató. Ez az ügy a szerkezetátalakítás ügye, amelyet racionálisan és emberközpontúan megoldani, és amellyel nap mint nap törődni legalább akkora társadalmi felelősség, mint a költségvetés egyensúlya — tudom, hogy ezeket nem lehet így összehasonlítani, de kénytelen vagyok, miután erről van szó, ezt a hasonlatot alkalmazni. És végül engedjenek meg még egy megjegyzést : a társadalmi szervezetek állami támogatásának további differenciálatlan csökkentése az érintettek körében újabb nagy feszültségeket szülhet, mert ha például a most tervezett csökkentést tovább osztjuk, akkor például az újjá-