Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4177 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4178 alakuló, rokonszenves, reformprogrammal jelentkező és a fiatalok százezreit tömörítő DEMISZ esetében az elvonással szinte lehetetlenné tesszük működésüket, és ez — én úgy látom—jövőnk építésével szembenálló, ezt én méltatlan eljárásnak tartanám. Ezekkel a megjegyzésekkel együtt támogatom a csomagterv elfogadását, és köszönöm megtisztelő figyelmüket, (laps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Úgy tudom, a tíz percet a parlament egyhangúlag szavazta meg. (Igen!) Dr. Vida Kocsárd képviselőtársunk felszólalása következik, Somogy megye, 6-os számú választókörzetéből. Dr. VIDA KOCSÁRD: Tisztelt Parlament! Azt hiszem, elég sokan vagyunk itt a padsorokban, akiknek a helyét fél év múlva, vagy egy év múlva mások fogják elfoglalni. De mi, akik távozóban vagyunk, mit hagyhatunk örökül azokra, akik elfoglalják majd ahelyünket itt a padsorokban? Ha azt elérnénk, hogy a kormány — amely a terv szerint, ha jól tudom, szeptemberben fogja előterjeszteni a hároméves gazdaságátalakítási, stabilizációs programját — egy olyan programot terjesszen a parlament elé, amely egy gyökeres fordulatot fog kiváltani a magyar gazdaságból, akkor nem töltöttük el hiába az elmúlt éveket sem, és a következő hónapokat sem. Nem a csomagtervről, én a holnapról szeretnék beszélni. Semmi újat nem fogok mondani, mert egyetlen témám van, és ez a gazdasági szerkezet és annak átalakítása. A mi gazdasági szerkezetünk korszerűtlen, teljesítménye gyenge, nem tud annyi új értéket előállítani, amely ennek a népnek a mai fogyasztása. A gazdasági szerkezeten belül az ipar kitüntető szerepet kell, hogy elfoglaljon. A gazdaságtörténet bizonyította és bizonyítja állandóan, hogy az a nemzetgazdaság, amelynek ipara egészséges, korszerű, amely vállára tudja venni az egész gazdaság gondjait, az prosperál és a népének viszonylagos jólétet ad. Sajonos a mi iparunk szerkezete az 50-es években alakult ki; nagyon sokat beszéltünk a szerkezetváltásról — azt hiszem, ez az egyik kifejezés, amelyet legtöbbet használunk — és jóformán semmi nem történt. A miniszterelnökünk nagyhatású beszéde miatt mindannyiunkra komoly hatást gyakorolt. Én igazából akkor leszek elégedett a kormány munkájával, hogyha a szerkezetátalakításra vonatkozó, általa elmondottak már a szeptemberben benyújtandó programtervezetben szerepelnek. Mit kell tenni? Határozottan és egyértelműen közölni kell azt, hogy melyek azok az iparágak, amelyeket a világgazdaság már leírt, melyek azok, amelyek leértékelődtek és meg kell határozni a staratégiát. Németh Miklós elvtárs mondta azt is, hogy a kormány törekszik arra, hogy a stratégiai mozgásirányt jelölje meg — nagyon fontos. Nagyon fontos, hogy azoknál az iparágaknál, amelyek már a fejlett világban le vannak írva, hogy ott a visszavonulás programját meghatározzák. Dudla elvtárs nagyon plasztikusan beszélt arról, hogy a jelenlegi megoldás nemjó, abiztos rossz az is jobb, mint abizonytalan. Egy példát hadd mondjak el, nem tudtam ellenőrizni, nem állt módomban. Nemrégiben olvastam. Malaysia gépipari exportja, amely a fejlett ipari országokba irányul, nagyobb összeget tesz ki, mint amennyi a KGST-országok együttes gépipari exportja, amely a fejlett ipari országokba irányul. Azt hiszem, ennél érzékletesebb példát az iparunk teljesítményére nem lehet mondani. Egy oldalról tehát meghatározni azokat, amelyeket határozottan visszafejleszteni — nem tudom, hogy ez a jó kifejezés —vagy tőkét kivonni, de másik oldalról meg kell határozni, meg kell jelölni azokat az iparágakat, azokat a gazdasági ágakat, amelyek lendületesen fejlődhetnek a jövőben, amelyek munkahelyek ezreit tudják létrehozni. Szembe kell nézni a valósággal és a szó szoros értelmében ki kell kényszeríteni a szerkezetátalakítást. A mai belpolitikai helyzetünk nagyon mozgalmas. Pártok alakultak, régiek újjászerveződtek. Azt hiszem, itt többen használták ma már azt a kifejezést, hogy gazdasági összeomlás, ezt mindenképpen el kell kerülni. Egy olyan gazdaságpolitikai koncepciót és egy olyan eszközrendszert kellösszállítani, amelyben nem a partikuláris érdekek érvényesülnek—tehát valamennyipártnak, alternatív szervezetnek személyes, közvetlen érdeke fölé kell emelkedni és az egész nép érdekeit kell szem előtt tartani. És így, egy mindenki által elfogadott, elfogadható radikális, következetes programot kell összeállítani és azt végrehajtani. Befejezésül még egy megjegyzés : a magyar gazdaságban szinte rullasztóan egészségtelen a vállalati szerkezet. Megy a huzavona — engedelmet kérek a kifejezésért —, iszapbirkózás folyik már évtizedek óta a vállalatok és a kormány között, és megkokáztatomazt a megjegyzést, hogy az elmúlt évtizedekben többször kerültek ki a vállalatok győztesen, mint a kormány. Én azt hiszem, hogy messze jár az igazságtól, aki föltételezi, hogy belátható időn belül atársasági törvény és az átalakulási törvény majd eljuttat bennünket oda, hogy sokkal kedvezőbb vállalati szerkezet legyen a magyar gazdaságban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps) ELNÖK: Szirtesné dr. Tomsits Erika képviselőtársunk felszólítása következik Budapest 22. választókerületéből. SZIRTESNÉ Dr. TOMSITS ERIKA: Tisztelt Országgyűlés ! A kormány most ismét vészharangot kongat és tűzoltásra hívja képviselőket, hogy tűz van, sajnos nem kétséges. Egyre többen érezzük és azt is hallottuk, hogy az idegvégződések már szabadok, s így elég gyorsan érezhető lesz. A kérdés az, hogy kiktől és milyen eszközöket várhatunka veszély elhárítására. Magyarán, nem az-e a gyújtogató maga, aki tüzet kiált és nem lyukas vödröt ad-e ahhoz, hogy a tüzet eloltsuk. Erre a kérdésre engedjék meg, hogy a kormányzat írásos előterjesztésében lévő kifejezéseket vegyem segítségül és ennek alapán próbáljak válaszolni. A csomagterv első oldalán az indoklásban kifejtésre kerül, hogy hibás a gazdaságpolitika, hogy a Parlament ellentmondásos költségvetést fogadott el. Ugyan ez az expozéból már kiderült, hogy ezért már megvan a felelős, s hogy a kölstségvetés kiadásai nem csökkentek. Hallottuk, hogy a szerkezetváltási program nem indult