Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4169 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4170 Az átmenetileg munka nélkül maradó emberekről a foglalkoztatási alap képes teljes körűen gondoskodni. Az igazgatási és a társadalmi szervek támogatásának újabb csökkentése már csak radikális, 20 százalék körüli létszámleépítéssel, egyes szervezetek, illetve háttérintézmények megszüntetésével oldható meg. Az export támogatásának csökkentése tőkés relációban alapvető gondokat nem okozhat, hiszen a forintleértékelés exportjövedelmeket növelő hatásánál kisebb mértékű a tervezett támogatáscsökkentés. A rubelelszámolású export támogatásának ötmilliárd forintos csökkentése azonban kétségkívül veszteségessé teheti néhány vállalat ez évitevékenységét, elsősorban a könnyűés a gépiparban, valamint a hús- és baromfitermelés területén. Ez egy-egy vállalatnál gondokat okozhat, mégis elkerülhetetlen, hiszen az év első négy hónapjában a tervezettnél nagyobb szocialista export, és jelenlegi gazdasági helyzetünkben megengedhetetlen külkereskedelmi aktívum alakulhat ki. Az erősen szelektív, és mértékét tekintve rendkívül differenciált kiadáscsökkentő intézkedések mellett fel kell gyorsítanunk a kereskedelemben, a szolgáltatások és az ipar területén a reprivatizálást, mindenekelőtt a kisebb egységek értékesítését, intenzíven kell folytatnunk a 90-es fordulatot megalapozó lépések előkészítését, és a kormánynak következetesen érvényre kell juttatnia a csomagtervben felsorolt intézkedéseket. Nincs mód arra, hogy az év hátralévő időszakában a költségvetés egyensúlyát rontó, kiadást növelő, vagy bevételt csökkentő lépésekre kerüljön sor, bármilyen racionálisnak tűnő jogcímen kezdeményezzék azt vállalatok, szövetkezetek, tanácsok és intézmények, vagy érdekképviseleti szervek. Tisztelt Országgyűlés! Végül, de nem utolsósorban arra a felvetésre szeretnék reflektálni, amely a csomagterv előterjesztése kapcsán is kapkodással vádolja a kormányt. Kétségtelen, az intézkedések előkészítése gyorsított ütemben zajlott. Az is tény, hogy — miként arra az előzőkben már utaltam—a csomagterv célja alapvetően rövid távú, funkciója az 1989-es egyensúlyi helyzet konszlidálása. Várnunk a hosszabb távú kormányprogramig mégsem lehet, hiszen — miként arra a miniszterelnöki expozéutalt—a gazdaság működőképessége, fizetőképességünk, tehát az ország talponmaradása a tét. Ezt pedig a kikerülhetetlen intézkedések halogatásával nem kockáztathatjuk. Az esztendőből már csak hét hónap van hátra, és ahhoz , hogy a tervezett intézkedések végrehajthatók és hatásosak legyenek, késlekedés nélkül, határozottan kell lépnünk. Ez a magyarázata annak, hogy a kormány javaslata röviddel az ülésszak előtt juthatott el Önökhöz, és a módosított törvényjavaslatot az előkészítő viták eredményei, valamint a terv, és költségvetési bizottság állásfoglalása alapján helyben kellett kiosztanunk az Önök részére. Attól a meggyőződéstől vezérelve kérem a tisztelt Országgyűlést a csomagterv elfogadására és az 1989. évi költségvetési törvény módosítására, hogy annak végrehajtásával megközelíthetjük az esztendő tervezett céljait, elkerülhetjük fizetőképességünk elveszítését, és így esélyünk lehet az elkövetkezendő évek gazdaságpolitikai fordulatának végrahajtására. Egyben kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány tervezett intézkedéseit szíveskedjék tudomásul venni, azokat megerősíteni és végrehajtását támogatni. Csak így érhetjük el akitűzött célt. Köszönöm a figyelmet, (laps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság előadója. DR. PUSKÁS SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Néhány hónappal az 1989. évi költségvetési javaslat elfogadása után a kormány csomagtervet nyújt be, mert az ország pénzügyi helyzete nagymértékben eltér az 1989. évi tervben feltételezettől. Kezelhetetlen nagyságrendű költségvetés-hiányról hallottunk, arról pedig a sajtóból szereztünk tudomást, hogy a Nemzetközi Valutaalap felfüggesztette a készenléti terv utolsó részletének folyósítását. Ezek az események nem csodálható módon megrázták a közvéleményt és a képviselőket egyaránt. Számos kérdés hangzott el, mi történt a négy hónap alatt, hiszen az elmúlt év végén, ha kisebb változás történt is a tárgyalás menetében, a kormányzat a kétkedő képviselőket megnyugtatta az előirányzatok megalapozottságáról. Most pedig a csomagterv bevezetőjében a kormány előterjesztése ellentmondásosnak mondja az elfogadott költségvetést. Az előzmények után a terv- és költségvetési bizottság nagy várakozással tekintett a csomagterv tárgyalása elé, folytatódik-e a korábbi magyarázkodás, vagy kész a kormány szembenézni a valóságos helyzettel. Az írásban benyújtott törvényjavaslat, a gazdaságélénkítő intézkedések szándéka, a szóbeli kiegészítések önkritikus és megoldásokat kereső hangvétele teljesen új megközelítésre utal. Akormánybevallottanatárgyévi pénzügyi egyensúly létrehozását célozza intézkedéseivel, ugyanakkor gazdaságélénkítő, szociálpolitikai lépéseket is kezdeményez. A terv- és költségvetési bizottság osztja a kormány álláspontját: sem gazdasági, sem politikai vonatkozásaiban nem vállalható a korábbi gyakorlat folytatása, amely mintegy egymilliárd dolláros fizetési mérleghiányt és mintegy 60 milliárd forintos költségvetési hiányt hozna létre az év végére. Ennek következményei természetesen nem az év végén jelentkeznének, hanem attól jóval korábban okoznák fizetőképességünk megszűnését. Végül is milyen okok vezették az országot ilyen helyzetbe? Tényszerűen az írásos beszámoló és az expozé tájékoztatást ad ezekről. Ennek ellenére indokoltnak látjuk a bizottság jelenlegi tárgyalásának és korábbi tapasztalatainak összegezését. Nagyra becsüljük, hogy a kormány ma összeveti a jelenlegi helyzetet a tervvel, a költségvetési előirányzatokkal. Egyetértünk azzal, hogy súlyos tervezési hibák fordultak elő, nőtt az adósságszolgálat terhe, talán abban is, hogy a költségvetés bevételi struktúrája jelentősen megváltozott, és ez önmagában is sok bizonytalanságot okozott. Mi mégis másként csoportosítjuka bizottság tapasztalatait, mert a kormánnyal együtt azt valljuk, hogy avalós probléma nemcsak a költségvetési hiányban jelölhető meg. Ugyanis ez még a kiadások csökkentésével úgy, ahogy és ameddig rendezhető. A nagyobb gondot a gaz-