Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4165 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4166 ságot sújtó áremeléseket, vagy az eredményesen gazdálkodó vállalkozások adóztatásának növelését, hanem az állami kiadások további csökkentését jelentheti. Éppen azért, hogy az év második felében a további kényszerintézkedések elkerülhetők legyenek, és a még finanszírozható 21 milliárd forintnál ne legyen nagyobb a költségvetés évvégi hiánya, a kormány az előterjesztésben bemutatott konkrét intézkedéseken kívül további 5 milliárd forint összegű, egyensúlyt javító lépés megtételét tartja szükségesnek. Ezt az ötmilliárd forintot konkrét intézkedésekkel az elkövetkező hetekben kell megalapozni. A kormány ehhez felhatalmazást kér azzal, hogy a következő, június végi ülésszakon tájékoztatást ad a parlamentnek. Tisztelt Országgyűlés! Széles körben éri a kormányt az a kritika, hogy a csomagtervben előterjesztett intézkedései rövid távúak, nem alapozzák meg a gazdasági fellendüléshez nélkülözhetetlen gyökeres fordulatot, nem biztosítják az ország hosszútávú kibontakozását. A kormány tudatában van annak, hogy ezek az intézkedések az 1989-es egyensúlyi problémák megoldását, a gazdaság összeomlásának elkerülését szolgálják. A csomagtervnek ez a fö célja, ez a szerepe. Az ország talponmaradása nélkül ugyanis nincs esély a jövőt szolgáló fordulathoz vezető programok megvalósítására sem. Ez a csomagterv, még ha konkrét hatásai rövid távúak, ez évre szólóakis, szellemében és összetételében már új elemeket hordoz, amiről Németh elvtárs beszélt. Karakterében más ez a csomag, hiszen nem ró újabb terheket közvetlenül a lakosságra, nem növeli a vállalatok és szövetkezetekadóterheit, nemcsökkenti az egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális, tudományos és igazságügyi kiadásokat, valamint az infrastruktúra fejlesztésének állami támogatását, ugyanakkor keményen csökkenti az állami rezsi kiadásait, az alacsony hatékonyságú termelés támogatását és lehetővé teszi az első, még ha szerény lépéseket is a vállalkozások, mindenekelőtt az export- és a kisvállalkozások erőteljesebb ösztönzésének irányába. Ám ez a csomagterv nem helyettesíti a kormány új programját, amelynek alappilléreiről Németh elvtárs expozéjában szólt. E csomagterv feladata tehát annyi — és ez nem kevés —, hogy elfogadható kiinduló feltételeket teremtsen a jövő esztendőhöz. Tudjuk, hogy 1990-re már nemelégségeseka most előterjesztett intézkedések. A jövő esztendőben, a költségvetési reform első lépéseinek keretében elkerülhetetlen az államháztartás szanálása, az államadósság tulajdonreformnál és az állami vagyon kezelésével összehangolt csökkentése, a lakásgazdálkodás és -finanszírozás rendszerének megújításával együtt az ugrásszerűen növekvő állami kamattámogatás erőteljes csökkentése, a mélyen igazságtalan lakáshitelezési gyakorlat megváltoztatása, a vállalati támogatások és állami beruházások további következetes mérséklése, a megkövesedett intézményi struktúra teljes felülvizsgálata, valamint ahatékonyabb tervezési, finanszírozási és gazdálkodási rendszer fokozatos megvalósítása a közkiadások területén. Az 1990-es változások előkészítésével az Országgyűlés ebben az esztendőben még több fordulóban foglalkozni fog: az államháztartási reform és adókorszerűsítési program koncepciójával a következő ülésszakon, a konkrét 1990-es módosításokkal az őszi és a téli ülésszakon. Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy a most előterjesztett csomagterv végrehajtása nélkül minden törekvésünk, hosszabbtávú célunk és koncepciónk irreálissá, megvalósíthatatlanná válik. Tisztelt Ház! Többen kifogásolták, hogy a kormány elvonja a társadalombiztosítás többletbevételeit ahelyett, hogy azokat szociálpolitikai célokra fordítaná. E felvetés kapcsán két tényezőre szeretném a figyelmüket felhívni. Az egyik a csomagterv részét képező szociálpolitikai intézkedések köre. E 6,6 milliárd forintos, életkörülményeket javító feladatokból 4,1 milliárd forint a társadalombiztosítás feladatainak körébe tartozik. Itt most csupán emlékeztetőül sorolom fel a már meghirdetett konkrét jövedelemnövelő intézkedéseket. Júüus elsejétől 100 forinttal emelkedik valamennyi jogosult honfitársunk nyugdíja. Ugyancsak július elsejétől az ötezer forint alatti nyugdíjasok, továbbá az első két kategóriához tartozó rokkantak ellátása, a házastársi pótlék és jövedelempótlék, valamint a GYES 200 forinttal emelkedik. Szeptember elsejétől havi 150 Ft-tal nő a gyermekenkénti családi pótlék, és ahogy erről Németh elvtárs szólt, az újonnan iskolába kerülő gyermekek ingyenes tanszerellátása is megvalósul. A tanácsok, szociális célokra, 500 millió forinttal növelhetik szociális segélykeretüket. Talán nem kapott elég hangsúlyt, — az eddigi tájékoztatókban — hogy a mai naptól valamennyi 70 év feletti honfitársunk térítésmentesen veheti igénybe, nemcsak a helyi, hanem a távolsági közlekedést lebonyolító közforgalmú járműveket is. Mindent összevetve az elhalasztott áremelkedésekkel is számolva, terven felül 11—12 milliárd forinttal javul ebben az esztendőben a lakosság jövedelmi helyzete. A második tényező: a kormány a parlament döntésének megfelelően teljeskörűen garantálja az 1989-re tervezett 5 milliárd forintos társadalombiztosítási kockázati tartalékot, amelyet a többletbevételek fedeznek. Az e felett keletkező több mint 13 milliárd forint összegű többletbevételekből, a társadalombiztosítás hatékony befektetési eszközként, a tartós lekötési betétek és értékpapírokpiaci kamatának megfelelő kamatozású, államkötvényeket vásárol. Ennél jobb és biztonságosabb befektetési forma a társadalombiztosítás számára napjainkban nehezen lenne elképzelhető. Itt a költségvetés tehát nem elvon jövedelmeket a társadalombiztosítástól, hanem hiányának fedezetére, mindenekelőtt a lakásalap költségvetési támogatásának kiváltására, államkötvényeket bocsát ki. A társadalombiztosítás egyébként sem használhatná fel kockázati tartalékát, csak annak hozadékát, kamatait, aminek a tervezett konstrukcióban sincs semmi akarálya. Több képviselő kifogásolta a tanácsok támogatásának csökkentését, továbbá a személyi jövedelemadó többletbevételei egy részének bevonását a központi költségvetésbe. Miután a bérkiáramlás, az eredetüegtervezettnek közel kétszerese lehet az év végéig, a növekvő jövedelmekután a tervezettnél nagyobb mértékben nő a személyi jövedelemadó bevétel is.