Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4163 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4164 A másik elem az 1989. évi költségvetés tavalyról áthúzódó öröksége. Ez önmagában is közel 25 milliárd forinttalterhelte a folyó esztendőt, az elmúlt évben esedékes, de idén elszámolt kamatok és visszaigényelhető adóbefizetések miatt. Azt is mondhatnám némi leegyszerűsítéssel, hogy az 1988. évi költségvetés záróhiánya közel 25 milliárd forinttal magasabb volt, mint a december 31-ig elszámolt, úgynevezett pénzforgalmi teljesítést tükröző deficit. Áthúzódások mindig voltak és lesznek az egyes évek között, ám mértékük ezúttal kiugróan magas volt. Végül a harmadik, 1989-es költségvetést befolyásoló tényezőről is szeretnéknagyonőszintén szólni, válaszolva egyben Zsigmond Attila és Südi Bertalan képviselők előző parlamenti ülésszakon benyújtott interpellációs kérdéseire is. Tagadhatatlan, hogy a nem mindig megalapozott kompromisszumok mellett szakmai, tervezési hibák is szerepet játszanak a rosszabb költségvetési pozíció kialakulásában. E hibák közül három elkerülhető lett volna. A költségvetés tervezésekor nem számoltunk az év első negyedévében végrehajtott forintleértékelés kiadásokat növelő, bevételeket csökkentő hatásával. A gazdasági folyamatoka kormány szándéka ellenére is valószínűsítették, hogy a leértékelés elkerülhetetlen, legfeljebb mértéke és időpontja lehetett kétséges. A jó szándék és a valóság ezúttal kibékíthetetlen ellentmondásba került egymással. Precízebb munkával és tételes elszámolással elkerülhető lett volna, hogy a tervezés időszakában elengedett vállalati kereseti adótartozások egy részét szerepeltessük az 1989-es költségvetés bevételei között. S végül, az előző évi nyereségnövekedés okai közül szélesebb körű, alaposabb elemzéssel kiszűrhetők lettek volna azok az egyszeri hatások, amelyek hatottak 88-ban, így reálisabbá válhatott volna az 1989. évi nyereségadó-bevételek előirányzata is. Hangsúlyozni szeretném egy átalakuló gazdaságban gyorsan változó irányítási feltételek mellett még fejletlen piaci viszonyok között a bizonytalanság elkerülhetetlenül nő, aminek ellensúlyozására tartalékokra van szükség és szerényebb elosztási célok tűzhetők ki. Az előzővel a magyar gazdaság nem rendelkezik, az utóbbit az előbbiek és a kormány következetlensége nem tette lehetővé. A tervezési hibákért azonban nem az objektív körülmények, hanem az előkészítő-tervező munkát végző kormányzati apparátus a felelős. Ennekrögzítése, remélem, eloszlatja azt a kételyt, amit néhány képviselő szóvá tett: a kormány a bizonytalanságokkal terhes költségvetés összeállítását a jóváhagyását, felelősségét még gondolatban sem kívánja a parlamentre hárítani. A szükséges következtetéseket és intézkedéseket a Minisztertanács, illetve az érdekelt minisztériumok megtették, hogy hasonló szakmai hibák a jövőben ne fordulhassanak elő. Ehhez fog hozzájárulni minden bizonnyal, állandó kontroli-tevékenységével, a létrehozandó és terveink szerint 1990-től már működő Állami Számvevőszék is. Addig is, az év hátralévő időszakában a Pénzügyminisztérium negyedévenként tájékoztatást fog adni a terv- és költségvetési bizottságnak a folyó évi költségvetés teljesítéséről és az esetleges szükségessé váló intézkedésekről. E problémakör kapcsán szeretnék válaszolni azokra az aggályokra, amelyek a bizottsági viták során gyakran elhangzottak: mi a garancia arra, hogy a csomagterv intézkedései reálisak, elérik a kitűzött célt? A válasz kettős : egyrészt a 40 milliárd forint végösszegű, költségvetési pozíciót javító intézkedési csomagban 22 milliárd forint a kiadások csökkentésével valósul meg. E csökkentéseket — a parlament egyetértése és támogatása esetén — a kormány következetesen végrehajtja, így az el nem költött állami jövedelmek, a várhatónál kisebb kiadások bizton javítják a költségvetés pozícióját. A csomag mintegy 18 milliárd forint bevételi többlettel számol ezek többsége a tervezettnél nagyobb bérnövekedésenalapul. Némi leegyszerűsítéssel azt is mondhatnám, hogy a többletbevételek jelentik az állami költségvetés részesedését az inflációs eredetű többletjövedelmekből vagy más megközelítésben: a tervezett nyereségadó-bevételek kieséseit ezek atöbbletbevételek pótolják. A személyi jövedelemadó és társadalombiztosítási járulék egyaránt 12 százalékos bérnövekedéssel számol. Ez a nagyságrend — az első négy hónap adatai alapján — az év egészében is megvalósul, esetleg némileg túl is teljesül. A kereskedelmi bankok eddig adózatlan tartalékállományuk terhére közel 6 milliárd forint értékű lakásalap-kötvényt vásárolnak, így a költségvetés akkor is jelentős bevételekhez jut, ha szándékaink szerint a bankok elindítják a veszteséges vállalatok felszámolását, és élnek a veszteség adómentes elszámolási lehetőségével. A Magyar Nemzeti Bank a kieső kereskedelmi banki forrásokat hitelek növelésével pótolja, így a banknál e lépés miatt nem keletkezhetnek likviditási zavarok. Végül, de nem utolsó sorban itt is szeretnémaláhúzni, hogy az intézkedési csomagterv mind a bevételi, mind a kiadási oldalon a belátható biztonságra törekszik. Meggyőződésem, hogy a csomag vállalkozást és exportélénkítést szolgáló intézkedései — ha hatásuk teljeskörű kibontakoztatása nem is várható 1989-ben — már ebben az esztendőben is hozhatnak eredményt, és ennek nyomán a költségvetés bevételei a tervezettnél nagyobb mértékben is növekedhetnek. Szeretném a kormány nevében biztosítani a parlamentet arról, hogy az év hátralévő részében a kormány ismételt beavatkozást nem tervez, ugyanakkor eltökélt arra, hogy ha az előterjesztett intézkedések a negatív folyamatok megállítására, a veszély elkerülésére nem elégségesek, további kiadást csökkentő, takarékossági intézkedéseket fog tenni. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy elsősorban a gazdálkodó szervek széles körében uralkodó kételyek eloszlatása és nem utolsó sorban a megcsappant bizalom helyreállítása érdekében a kormány a nehéz körülmények között sem adja fel vállalkozásokra élénkítő szándékait, a liberalizációs intézkedéseket sem az import, sem a bérgazdálkodás területén. Ellenkezőleg : azon lesz, hogy az eredeti célkitűzéseinek megfelelően 1990-ben tovább bővítse a szabadabb piaci gazdálkodás feltételeit. Hasonló szándékok vezetik a kormányt a gazdasági dereguláció teréna vállalkozók kötöttségeinek, központi szabályainak, bürokratikus akadályainak fokozatos oldásával, a gúzsbakötő szabályok csökkentésével is. Azt is szükségesnek tartom leszögezni, hogy ha a kormány további lépésekre kényszerülne, azok nem a lakos-