Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4159 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4160 sági megújulást. Ez az új erő már részbenhatalmon van, más része a hatalomra tör. Belső erkölcsi parancsok vezérük, és most szövetségeseket keres. Minden becsületes és jószándékú segítséget elfogad és megköszön. Elszánta magát arra, hogy előrehaladjon, és természetesen mindenki szabadon, a saját lelkiismeretének parancsai alapján dönti el, hogy részt vesz-e munkában. Én mindenesetre azt szeretném, ha ez a feladat az egész világ magyarságát összehozná, és látomazokat abíztató kezdeményezéseket, amelyek ezt a reményemet táplálják. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti megosztottság veszélyforrásai lehetnek a történelmi múlt értékelésének zavarai, egyoldalúságai is. Egyetértek azokkal, akik azt mondják: tárgyilagosan szembe kell nézni a múlt fogyatékosságaival, hibáival. Fel kell tárni az okokat, a szükséges következtetéseket lékeli vonni, és az okok ismeretében újraértékelhetők a történelmi személyiségek is. Ezen a ponton érzékelek olyan törekvéseket is, amelyek a régi sebeket új sebek ejtésével kívánják begyógyítani. Ennekkelleneegyszervégetvetnünk, mert a magyar társadalomban túl sokan hordoznak sérelmeket, heges vagy többször felszakadt sebeket. Az igazság feltárása mindig hosszú folyamat. így lesz ez most is az 1956 október 23-án indult népfelkelés és Nagy Imre szerepének értékelésében. Bizonyos tények talán már soha sem kerülnek napvilágra, és szükséges az is, hogy az érintett szocialista országok mindegyike kész legyen velünk az együttműködésre a tények feltárásában, a történelmi források felkutatásában. Ma már tudjuk: az ítélet az akkor érvényben lévő törvények szerint is jogsértő volt, s tartalmazott koncepciós elemeket. És nem is lehetett másként, mert a politikai koncepciót nem csupán Magyarország határain belül alakították ki. Nagy Imréét ugyan kivégezték, de az 1953-as Nagy Imre kormányprogram több kezdeményezése lényegében megvalósult. Annak szemlélete élt tovább az 1968-as reformban, akülönböző reformtörekvésekben. Én azonban nem tudok Nagy Imréről beszélni Kádár János nevének említése nélkül. A két kiemelkedőpolitikus életútja, pályaíve ugyanis tragikusan összekapcsolódik. Ezt az összekapcsolódást több ponton sűrű homály fedi, számos nyom kifelé vezet az országból, a kommunista pártok akkori vezetése felé. Ma még tehát sok mindent nem tudunk. Az viszont biztos: az elmúlt 30 évet Kádár-korszakként tartja számon a magyar és a nemzetközi közvélemény. Ez a korszak eredményeivel és fogyatékosságaival együtt olyan reformokat is eredményezett, amelyek lehetőséget adnak egy békés, rendezett modellváltásra napjainkban. A mi közös felelősségünk, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjunk. A politikusok pályíve rendszerint sajátosan alakul. Kádár Jánosé, mint első titkáré tragikusan indult, amelyet ezután fellendülés követett. Ez azután megtört és elhúzódó válságba torkollott, ami még most is tart. Személyisége, történelmi szerepe telj es horizontú értékelés alapján kerül majd megállapodott helyre. Történelmi helyének kijelölésében a vádaskodás, a pillanatnyi politikai előnyszerzésnek alárendelt ítélkezés nem játszhat szerepet. De térjünk vissza a közeli napokra, amikor az egész ország figyelme Nagy Imre és sorstársai temetése felé fordult. Engem, mint a kormány elnökét a végtisztesség megadásával kapcsolatban számos belső és külső kötelezettség vezérel. A kormányzat mindent megtesz azért, hogy június 16-a a nemzeti megbékélés szimbóluma legyen. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy Nagy Imre és sorstársai olyan végtisztességben részesüljenek, amely az európai kultúrkör szokásai szerint minden magyar embert megillet. Ebben a szellemben gondolkodnak az egyházak vezetői is, mint erről a tegnap velük folytatott beszélgetésen is meggyőződhettem. A kormány megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a Nagy Imre per anyagainak tanulmányozásaa alapján a legfőbb ügyész a bűnügyben kifejthesse jogi álláspontját. Erre a közeljövőben, még a temetés előtt sor kerül, amelynek nyománmegtörténhet a jogi, és ezzel lényegében a politikai rehabilitáció. Mindezek alapján úgy járulhatunk ravatalukhoz, hogy fejünket a magyar kormány egykori miniszterelnöke, államminisztere és hadügyminisztere előtt hajtjuk meg. És közben gondolnunk kell a koncepciós perek, a törvénytelenség áldozataira is. Politikai, jogi rehabilitálásuk együttes kötelességünk, ezért megfontolásra ajánlom az országgyűlésnek egy, az ártatlanságukat kimondó törvény megalkotását. A kormány ilyen irányú törekvéseit és szándékát jól tükrözi a mostani ülésszakukon már elfogadott törvény, miszerint a jövőben politikai cselekményekért halálbüntetés nem szabható ki. A június végén kezdődő ülésszakon pedig előterjesztjük a Büntető Törvénykönyv államellenes bűncselekményekkel foglalkozó fejezeteinek megváltoztatását is. Június 16-a legyen a kegyelet, a gyász napja. És csak rajtunk múlik, hogy a nemzeti megbékélés napjaként fogunk-e rá visszaemlékezni. Énhiszem,hogy így lesz. Csak rajtunk múlik, hogy az a korszak, amely 1956-ban nemzeti tragédiával kezdődött, ne nemzeti tragédiával végződjék, hanem békés, rendezett átmenet keretében kerüljön meghaladásra. Csak így juthatunk múltunkban kiegyezésre, s így ily módon fordulhatunk a jelen és méginkább a jövő feladatai felé. Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó nagy taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! Most egy órás 14 óra 5 percig tartó ebédszünet következik. (Szünet: 13.05—14.07. — Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat! Dr. Békési László pénzügyminisztert illeti a szó. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A nagyhatású miniszterelnöki expozé után az 1989. évi állami költségvetés tervezettnél nagyobb hiányának okairól, a romló folyamat megállítását szolgáló intézkedésekről és azok várható hatásairól szeretnék szólni, megkülönböztetett figyelmet szentelve aparlamenti bizottságok és képviselőcsoportok ülésein, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsával, a Gazdasági Kamarával és az Országos Társadalombiztosítási Tanácscsal folytatott megbeszéléseken elhangzott kritikákra, észrevételekre és javaslatokra.